2 austenregényen
>> 2008. augusztus 1.
rágtam át magam a napokban (Meggyőző érvek és A mansfieldi kastély). valahogy olyanok ezek a regények (és nemcsak a JaneAusten regényekre gondolok most, mert még van egy jópár hasonló, amit amúgy olvasni élvezek), hogy van egy pár (azaz lesz egy pár), egyik végig szereti a másikat és szenved (jobb esetben a másik is szereti az egyiket egy adott ponttól, csak nincs tisztázva az ügy), végül pedig a két ember kisebb-nagyobb, de happienddel egymásra talál...
többmindent élvezek ezekben a regényekbe, de most nem is ez a kérdés. csak azon gondolkodtam el, hogy a valós életben mennyire másként alakulnak a dolgok. az élet realitása egyáltalán nincs összhangban a regénykeltette világgal. tudom, semmi újat nem mondtam, csak úgy megfogalmaztam magamnak (újra) a következtetést...
2 Hozzászólás:
Most eszembe jutott erről a bejegyzésedről egy vers: Tóth Árpád, Egy lány a villamosban:
Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett
Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő,
Ki révedezve sejti már a rejtett
Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,
Maga körűl minden zajt elfelejtett,
Lesiklott róla Gond, Tér és Idő, -
Körötte durva, lármás utasok
Tolongtak, s ő csak ült és olvasott.
Néztem hevűlt arcocskáját merengve:
Ki tudja, milyen sötét hivatal
Felé viszi szegény leányt a zengve
Robogó, zsúfolt, sárga ravatal?
De addig még övé a betűk lelke,
A kopott regény minden szava dal:
Grófnővé szépűl, herceg lejt feléje,
S féltérden helyezi szívét eléje.
S megáldottam magamban ócska könyvét;
Óh, mert lehet akármi ponyva bár,
Letörli egy sorsocska árva könnyét,
S a vad világ többé nem oly sivár:
Egy árnyalattal tűrhetőbb, egy gyöngéd
Sóhajjal jobb, nem fáj úgy élni már, -
Egy rossz író is így érhet föl tisztelt
Rendű és rangú harminchat minisztert!
Ó, hadd rontsák hát mások a világot,
Politikák, jelszavak és hadak!
Csak a tollakat ne fogja meg átok,
Írók kicsinyje s nagyja, rajta csak!
Isten szivét nem bízta, csak tirátok,
S míg ég és föld bús rommá omlanak,
Hű könyveinkben daloljon a lélek
Vigaszos daccal: mégis szép az élet!
Nekem tetszik és hát ismerjük el, hogy rólunk (nőkről) szól :)
nekem is tetszik, köszi, hogy megosztottad :)
Megjegyzés küldése