Úgy van az,

hogy a kommunikáció több a szavaknál...

Read more...

Írjak? vagy ne írjak?

a lélek rezdüléseit úgysem tudják a szavak kifejezni. s a legmélyebb érzéseket, történéseket nem a leírt szavak mondják el. esetleg csak az arc, a mosoly. de az is csak töredék...

mint ahogy ez a kép is csak töredéke a tavasznak, napsütésnek, életnek... mindenki azt lát belőle, amire a szeme nyílik...

Read more...

Egy hete

néha milyen kevés idő kell nagy változásokhoz :)

Read more...

Összefoglaló

az elmúlt napokról. mottó a következőkre - napokra, hetekre, évekre, az életre:
"Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk" (126. Zsoltár 3)
szinte minden nap mondogatjuk. mindig ide jutunk. ezért örvendezünk.

Read more...

Három szó

Isten meglepetései tökéletesek :)

Read more...

Tegnap volt

10 éve a balesetemnek. akkor még nem tudtam, milyen csodák vannak abban a tervben, amelyről Isten üzent nekem akkor... ma már kicsit látok belőlük :)

közben újra havazik. a kép egy múlt hétvégi pillanat megörökítése. az akkor lehullt hóból még semmi nem olvadt. jött az utánpótlás...

Read more...

Hétvégi,

egyszerű következtetése egy nagyszerű hétnek (vagy nem csak?):
Istened, az ÚR... áldásra fordította az átkot, mivel szeret téged Istened, az ÚR

-18, -20 fokokban indultam munkába reggelenként, volt, hogy csak 5 fokkal volt melegebb kint, mikor hazaértem. egyik legérdekesebb hetem volt. de nem csak nekem :)

Read more...

Tél - hó és hideg

pénteken, mikor végre hazaértem azután, hogy egész nap hullt a hó, még az udvarra sem tudtam bejönni míg el nem lapátoltam a havat. szombaton reggel nem lehetett kimenni a kapuig. hihetetlen, mennyi hó lehullt és megmaradt. a közlekedés? hát nem tudom, mit is mondjak róla. parkolóhelyek nuku. ezért ma itthon hagytam a kocsit - másfél órába telt, míg beértem a munkába. haza is kb. annyi idő kellett.
ezentúl - a tavasz ígérete cseng bennem. igaz, hogy a hó betakarta a fagyott hóvirágokat, de a meleg előcsalogatja majd - a maga idejében :)

szemléltetés: macskanyomok takarítás előtt :)

Read more...

Van az úgy,

hogy kérdéseink vannak. nem is kevés. és válasz helyett - legalábbis ahelyett, amit mi válasznak könyvelnénk el - Ő elkezd valami másról beszélni nekünk. valami olyasmiről, amit válaszra váró nyitott szívünk-szemünk-lelkünk most meg tud hallani... és lassan rájövünk, hogy megkaptuk a választ is, egyfajta választ, melytől kérdéseink átlényegülnek...

Read more...

Erre a napra...

Mindegy

Mindegy életünk
hány évből áll itt,
nem a tartama,
tartalma számít.
(Füle Lajos)

Read more...

Megjött a hó

ide is. az éjjel valamikor hóviharral álmodtam a hegyekben (hogy honnan jött össze a hegy meg a hó meg a vihar?). és épp tegnap gondolkodtam, hogy a hólapát még használatlanul hever előkészítve. este még csodáltam a tiszta eget meg a hold ragyogó fényét. ki gondolt itt hóra?
reggel aztán nem jött hogy higgyek a szememnek, mikor kinéztem, hogy minden fehér - ajaj :) tán még most is hull, de az utak el vannak takarítva (nagyjából), a reggelhez képest, mikor igencsak havasak voltam. mind2 szomszéd udvarán vagy 2 hóember álldogál :)

az unokaöcsém meg igazán szívén viseli nővérkéi sorsát - főleg mikor cukorkáról van szó. a kisebbik kiszúrta a sárga dobozt a táskámban (régebb nem volt ott) és megkérdezte, mi az. anyai engedélyt megkapva kért belőle. az öcsike is kért meg kapott, mire nyomban megemlítette a nagyobbik nővért is, hogy neki is kell - ő persze nem volt a közelben - pár másodpercig. mert aztán megjelent. és a fiatalúr kért neki is egy cutortát :) hát hogy ne szeresse őket az ember lánya? :)

Read more...

Idén

nem tűztem ki "nagy" terveket. az elmúlt évek tapasztalata nyomán, nem tőlem függött (csak) a megvalósítás és úgy gondoltam, jobb lesz most így. nem azt mondom, hogy nincsenek terveim, célkitűzéseim - csak sokkal jobban lemérhető és nem annyira elérhetetlen módon fogalmaztam meg őket. meg nem egy évre szólóan. nem is arról kell szóljon az élet, hogy kitűzünk valamit év elején, aztán év közben semmit nem határozunk el, hanem csak majd következő év elején.
az elmúlt néhány napot azzal töltöttem, hogy próbáltam helyre jönni - hagyma, gyümölcsök, teák, vitaminok, méz, pollen. még most sem vagyok egész jól.
és készítettem a tartalékokat azokra a napokra, amikor elkezdek dolgozni. mert nem tudom, hogy milyen munkamennyiség vár rám. bármire fel kell legyek készülve. a hétközbeni programom meg egyáltalán nem lesz lazább :)
az enyhe időjárásnak köszönhetően ma még nyílott a krizantém a kertben. és megjelentek a hóvirágok is, egyik-másiknak már a virága is látszik. és az egyik árvácska teljes díszben őrködött a járda mentén. és a szegfűk is bimbósak, a rózsák tele vannak hajtással, az orgona rügyes. sőt, egyik szőlőn is felfedeztem friss rügyecskét. január lenne tényleg? :)

az évet egy tanulmánnyal kezdtem:

hihetetlenül sok mondanivalót tartalmaz ez a 2 lecke...

Read more...

BÚÉK - 2012

Bizalom

Mindenen át hogyan segít?
Még nem tudom, hogyan,
csak hogz ígérete szerint
és csodálatosan.

Elűzi-e az éjszakát
s hogyan? Csak azt tudom,
hogy egy lépéshez mindig ád
elég fényt az úton.

Szívem, ha Ő kezébe vett,
békében nyugoszik.
Hogyan hordoz, hogyan vezet,
az csak rá tartozik.
(németből Túrmezei Erzsébet)

Read more...

Áldott karácsonyt!

Vajon?

Vajon a szenteste után
következnek-e szent napok,
szent élet, megszentelt remény?
Lesz-e, ki majd szentebbül él?
(Füle Lajos)

Read more...

Ünnepre készülődve

idén sem állítottam karácsonyfát. helyette néhány ág - inkább csak az illatért. saját szárítású narancskarikákkal. mert nem ez az ünnep lényege.
jó volt ma itthon lenni, kicsit átkapcsolódni a mindennapi rohanásból. örültem, hogy nem kellett bemennem a városba, a nyüzsgésbe, hanem itthon lehettem. kipróbáltam néhány receptet, kíváncsiságból.
bár lenne igazi ünnep ez az év-vég...

Read more...

Néhány sor arról,

hogyan lesz széppé egy nap, egy emlék, egy darabka az életből - bár nehéz volt, most mégis örülök, hogy része volt az elmúlt - mondjuk - 2 évnek...

nem csak ettől lett szép, de ez volt az, ami ráébresztett, úgy igazán, hogy szép volt...
néhány elismerő szó - egyik-másik-tól - és igen, 2 különleges meglepetés:
egy karácsonyi ajándék, amelyre nem számítottam - az elmúlt hetek emlékét hozza a lakásomba.
a másik pedig: több hónap kemény munkájának elismerése, egy olyan embertől, akivel együtt próbáltunk mindent megtenni a sikerért - emlék, mely megmarad.
és harmadik, ráadásként: fahéj illatú gyertya.
emlékek arról, hogy szeretem a munkámat...
most már tudom, hogy nagyszerű emberekkel dolgozom, még ha a mindennapok stressze és nyomása nem enged mindig csillogást a percekbe...
és igen, megéri becsületesen, mindent beleadva, a legjobbat adni. még ha az elismerés sokszor el is marad. egy-egy ilyen nap kárpótol :)

Read more...

Advent-utó

az elmúlt hetek rohanása lassan engedni kezd - az ünnep közeledtére. volt, hogy néhány napig szó szerint csak aludni jártam haza. nem szeretem az ilyen napokat, de örülök, hogy elmúltak.
a hétvégén egyik "szomszéd" mindenképp meg akart látogatni. nem fogadtam egér őkelmét.

adventi hetek... adventi élet... a várakozás, az idő múlását emlegető naptár járt sokat a fejemben a napokban. s a röpke élet igazi értékeinek helyes mérlegelése.
hogy elmúlt az advent? nem, még nem múlt el...

Read more...

Egy másik dolog,

ami ugyancsak a csoporthoz tartozik az, hogy igeverseket tanulunk. minden 2 napban valaki a csoportból (be vagyunk osztva), küld a többieknek sms-ben egy igeverset, amit meg kell tanulni. és azután felmondjuk. jó ez így. tetszik :)
így már nagyobb lelkesedéssel várom a piros lámpákat, mert kis cetlikre írva nálam vannak ezek és így tanulgatom őket :)

Read more...

Csopi

talán írhatnék néhány szót a kis csoportunkról. régi álmom valóra válása ez a kis közösség, olyané, amelyről már rég lemondtam. nem kellett volna. a lányok jöttek az ötlettel (vagy inkább ajánlattal?) egy októberi szombat délutánon, hogy legyen nekünk is egy bibliatanulmányozó csoportunk. bevállaltam. létszám szerint 6 vagyunk. és hetente egyszer szoktunk találkozni, megbeszélni a hét közben tanultakat. olyan jó alkalmaink vannak. nagyon örülök ennek a kis csoportnak. azért is, mert nem csak adok, hanem kapok is. tőlük is, de van üzenet nekem is a leckékből. a szövetséget tanulmányozzuk.
tulajdonképpen erről akartam írni. egy üzenetről, amire most nyílt fel a szemem.
hogy szó van arról, hogy "felvenni a keresztet" és ezt olyan sokszor értjük teherre, amit vinni kell - talán betegség vagy nehéz helyzet, ilyenek. akkor miért nem zsákot ír? keresztet olvasok. a kereszt azontúl, hogy nehéz, nem csak azért tették egyesek hátára, hogy meggörnyedve járjanak. halálra szánták őket. és így mindjárt más fényben látszik a "vegye fel a keresztjét, és kövessen engem". mert azt is írja, hogy "többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem". és ez csak úgy lehet, ha meghal bennem valami - erre kell a kereszt...

Read more...

Advent

ma, szokástól eltérően, délben gyújtottam meg a gyertyákat, ebéd után. az egész délelőttöt az ágyban töltöttem, s most úgy gondoltam, engedélyezek magamnak néhány percnyi eltérést. felhúzott lábakkal a nappali kanapéjára telepedtem és néztem a fényeket. a csütörtöki trüsszögés már jelezte, valami nincs rendben, pénteken torokfájással ébredtem, majd megjelent az orrcsorgás, s hogy teljes legyen az összkép, a szombatot kissé kábán töltöttem - a szemetes mellettem megtelt pézsékkel, lomhán mozogtam. aztán ma reggelre nem szűnt a nyakamon viselt mázsás teher, így döntöttem az ágyban maradás mellett. persze szedtem buzgón a vitaminokat, ittam a teákat, a limonádét, kúráltam magam. kiheverem...
közben néztem a fényeket, akaratlanul is a "Krisztus jó illata" kifejezés motoszkált bennem. meg a várakozás. ahogy Mark Twain megfogalmazta: "A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik."...
valahogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelem őket - ahogy a mai nap sem. meg sok-sok nap sem az elmúltakból. valahogy mégis, kezdem érteni, hogy az élet sokkal komplexebb dolog, mit megálmodott dolgok valóra válása. sokkal több kihívással van tele, mint azt én néha kényelmesnek érzem. sokkal több szépséget rejt magában, mint amit én bele tudnék sűríteni egy-egy napba. és kezdem érteni, hogy az én felelősségem kihozni mindegyik napból a maximumot - úgy, hogy visszanézve ne kelljen magamnak semmit felrójak... advent... ahogy közeledik az év vége, lassan számadást készítek magamnak az elmúlt hónapokról...

Read more...