Zsúfoltak a napok

tele vannak csodás pillanatokkal, melytől a lélek szárnyra kap. mert nem az a fontos, ami körülöttem van, hanem a mi bennem. újra rábólintok a nagy igazságokra és érzem, hogy szép az élet még ha nem is könnyű és nem a megálmodott módon alakul. mert nem is az a fontos...
figyelgetem a paradicsom virágait, a zöldellő ribizli-szemeket, a borsó-virágokat és a belőlük születő finomságokat, a virágzó és érő epreket, a barackokat a faágakon, a nyíló szegfűket, körömvirágokat, a rózsabimbókat, a friss zöld színű szőlőleveleket s a fürtök ígéretét, az ablakpárkányon bújó virágokat, a muskátlit, amint virágot készít. locsolom, ápolgatom kevés tudásommal őket, de nem is a tudás a fontos, csak a gondoskodás...
nézem a pipacsok színfoltjait az út mellett. mennyi szépség, mennyi rejtély a színek kombinációjában. micsoda műremek alkotás mindegyik, ahogy a lenge szélben fodrozódik ruhájuk. mert attól leszel gazdagabb, amire kinyílik a szemed, hogy észrevedd...

Read more...

Morzsák... (4)

Kertünkben is, mindennapjainkban is egyidejűleg kell cselekednünk és kivárnunk: mi bújik elő a földből, mi lesz egy beszélgetésből, egy javaslatból, egy kezdeményezésből. Aki türelmetlen, könnyen tönkreteszi azt, ami még csak alakulóban van

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Morzsák... (3)

Szabályszerűen meg kell tanulnunk felfedezni a megszokottban a lenyűgözőt

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Morzsák... (2)

A mindennapok akkor kezdenek fényleni, amikor igent mondunk a valóságra: történjék velem... Ez olyan mértékben fog sikerülni, amilyen mértékben átéljük: nem nekem kell az életemet menedzselni. Életem egy nagyobb erő kezében van, olyan valakiében, aki jobban rálát a dolgokra, aki csak azt akarja, ami számomra a legjobb.

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Morzsák... (1)

A túlprogramozottság sok erőnkbe kerül. Olykor még belső tájékozódási képességünket is elveszíthetjük: már nem tudjuk, hogy mit is akarunk valójában. Ez megbénít minket. Ugyanakkor mélyen bennünk van az érzés, hogy még milyen sok tennivalónk van. Ilyen állapotban próbálunk meg egy kicsit előbbre jutni. Mint az az ember, aki egy lefelé menő mozgólépcsőn felfelé igyekszik: aktívak vagyunk, de valójában nem sokat haladunk. Mivel minden napunk sok különböző lehetőséget kínál, melyeket lehetetlen mind megragadni, állandóan az az érzésünk, hogy valahol lemaradunk.

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

(M)Ennyi(t ér) az élet?

megdöbbentett engem is a hír. fiatalabb volt, mint én.
emlékeztető, hogy nem az élet hossza a fontos, hanem a minősége. és a kapcsolat, amely átkapcsol mikor itt minden véget ér.
vajon az élet(em) mennyit ér? eleget?

Read more...

Visszatekintő

hétfő este koncerten voltam, a dómban. a bánsági magyar napok keretén belül került sor rá, Liszt Ferenc: Dante-szimfóniáját adta elő a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Szimfónikus Zenekara és Kórusa (lánykar) . szép volt, megérte elmenni. újra láttam azt, hogy mindent beleadva, beleélve játszottak a zenészek. megcsodáltam a templom falait, a díszítést (újra) és miközben a későn véget érő mise végét hallgattam cikáztak bennem a gondolatok. talán lesz alkalom őket meg is fogalmazni...

élvezem nagyon a kertet, soha nem gondoltam, hogy házban lakni ennyire jó lehet. és a kertben kicsit dolgozni (az én nagy hozzáértésemmel) kész élvezet - egyrészt mert egy kis gyomlálásnak is mindjárt van látszatja, meg olyan jó érzés látni, hogy nőnek a zöldségek, nyílnak a virágok. másrészt meg azért, mert a csendben, mikor dolgozom olyan jó egy-egy gondolatban felismerni a nekem küldött üzenetet.
megjelentek az óriási szúnyogok, brrr, nem kellemes estefelé gyomlálásba kezdeni (csak kérdem én kinek van lehetősége ezt napközben tenni?), a paradicsom virágzik, a rózsák bimbóznak (a szegfű is), a barackfám újra betegeskedik, de a fügefa nem fagyott meg, és remélem, hogy idén az első rend füge is beérik :)

szerda este megkóstoltam ez első eperszemet az idei termésből. zamatos volt! :)

Read more...

Töredékek

- avagy az élet hullámvasútján
igazi hullámvasúton még soha nem ültem, nem is igazán vágyok rá, de az utóbbi napokban valahogy mégis úgy éreztem magam, mint aki fent-lent lebeg, robog...

jó néha kimenni a kertbe például és az eső után óriásit nyúlt gazoktól megtisztogatni az eperágyásokat. közben az ember lánya ezer fajta pókot lát gyorsan eliramodni, meglesheti az eperszemek születését (nem éppen, csak nagyjából) és közben talán megért valamit abból, amire az élet csúcsforgalmi útján nincs ideje...
feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon régebb, mondjuk nagyanyáink idejében nem volt-e könnyebb megérteni azt, ahogyan bennünk Ő munkálkodik, ahogyan velünk bánik...
(gyomlálás közben nagyszerű gondolatok találnak meg)

ezek szavak. felejtsétek el. ha magatokra ismertetek bennük mégis, tegyétek el szívetek csücskébe a térdre boruló hálaadást, hogy van nektek Ő, a Mindenható. bennem mély nyomokat hagyott az elmúlt időszak. soha nem leszek többé az, aki voltam rég...

bizony. vannak napok, amikor a kérdések csak úgy tornyosulnak bennem, folynak mindenfelé, az elfeledett zugokba is. és falak épülnek, egyszerűen csak bekeményedik az élet bennem. úgy tűnik ez az egyetlen mód a túlélésre. lesz-e olvadás? s ha igen, életképesek lesznek a megolvadt darabok még? szembe találom magam rejtett részecskéim igazi valóságával és nem is tudom, hogy mit lehetne tennem, hogy az ébredés sokkjából ne a beletörődés monotóniája váljon. néha úgy érzem, nem is érdekel már, de a következő pillanatban foglalkoztató gondolatok meghazudtolják az érzést...

néha szeretem megfigyelni, HOGYAN történik az, ami. nyomon követni a folyamatot magát, na meg magam a folyamatban...
mára már kezdek örülni, hogy nem kell ugyanolyannak maradni, lehet változni. valamikor régebben bosszantott, amikor ugyanezt felfedeztem másban, de ma már tudom, hogy ez egy lehetőség, és jól van ez így, és velejárója az életnek. és jaj lenne nekem, ha nem változhatnék...
aztán azt is kezdem tanulgatni, a saját bőrömön, persze, hogy Ő a szavamon fog. komolyan vesz. és ez néha nagyszerű dolog, de máskor meg félelmetesen veszélyes. főleg a magamnak megálmodott ideális jövőképre nézve.
és nagyon izgalmas felfedezni a módban, ahogy vezet, ahogy foglalkozik velem, hogy milyen is vagyok. és néha nagyon bosszantó tud lenni, hogy ennyire jól ismer, és nem lehet kijátszani. máskor meg biztonságot ad.

elmélkedjetek ti is a gyökéren, virágon, méreten és látványosságon, magatokon és sok-sok egyeben...

Read more...

Almás rózsa pite

Hozzávalók a pitéhez:
15 dkg liszt
10 dkg hideg vaj
1 tojás sárgája
2-3 ek jeges víz
csipet só
1 ek cukor

A lisztet, sót, cukrot összekevertem, majd összemorzsoltam a hideg, kockára vágott vajjal, majd hozzáadtam a tojás sárgáját és a vizet amíg összeállt a tészta.
Alufóliába göngyöltem és 30 percre a hűtőbe tettem.

Közben elkészítettem a tölteléket. Az eredeti ötlettől eltérően ide is almákat tettem.
Lereszeltem a megmosott, hajától megtisztított almákat. Kb. 3 alma ment bele, meg még 2 díszítéshez (ezeket is megpucoltam itt).

Egy edénybe tettem 3 dl vizet, egy kicsi cukrot és odatettem főni. Mikor már főtt a víz, akkor beletettem az almát, egy kicsi fahajat. Közben 1 vaniliás pudingot kikevertem vízzel és mikor az alma kicsit puhult, összeöntöttem a pudingot az almákkal és egy ideig kevergettem (hogy a puding kezdjen kicsit sűrűsödni).

Mire ez is elő lett készítve, a hűtőből előkerült a tészta, kinyújtottam és belehelyeztem a kerek tepsi/torta formába.

Rátöltöttem a tölteléket, majd elkezdtem a vékonyra vágott almaszeletekkel kidíszíteni: körbe helyeztem a forma szélétől elkezdve, igyekeztem rózsa-formát adni neki :).

Mikor ezzel is készen voltam, vékony vaj-szeleteket helyeztem rá.

220 fokon kb. 35 percig sütöttem. Mivel nekem a torta-formám nem volt túl magas, kicsit kicsöpögött az alma leve... Ilyen lett (és mind elfogyott :D ):

Ötlet innen.

Read more...

Mire jó...? 12.

a régi megmaradt szaloncukor?

Például nagyszerű desszertet lehet készíteni belőle.
Én így készítettem: meggy töltelékes szaloncukrom volt. Gőz felett elkezdtem melegíteni a szaloncukrokat. Kicsi vizet tettem hozzá, mert nehezen olvadt és kicsi vajat is aztán.

Még forró volt (vigyáznom kellett, mert hamar keményedett és nem akartam a kezemet se megégetni), apróra tört (mozsarat használtam, hogy kíméljem a kezemet) kekszet adtam hozzá. Így egyfajta keksz-szalámihoz hasonlított.

Hűtőbe tettem egy éjszakára. Nagyon finom volt, el is fogyott :)

Ötlet innen.

Read more...

Almarózsa

nemrég készítettem, aztán úgy döntöttem, hogy a receptet is kiteszem ide, hátha valaki még kipróbálja :)

Hozzávalók:
leveles tészta, én itt fagyasztott "foietaj"-t használtam
3-5 alma, mérettől függően
2 kanál méz
2 kiskanál fahéj
4 dl víz
3 kanál cukor
2 kanál citromlé

Kivettem a fagyasztóból a tésztát és hagytam, hogy kiolvadjon. Ezt időben kell megtenni, hogy ne fagyos legyen, mikor elkezdünk dolgozni :) Következő esetben még kicsit ki fogom nyújtani, hogy vékonyabb legyen a tészta.
Megmostam az almákat, félbe vágtam őket majd kivágtam a magházakat.
Odatettem főni a vizet a cukorral és a citromlével. Míg az melegedett, a félbe vágott almákat vékony szeletekre vágtam. Mikor a víz forrt, beletettem az almaszeleteket, sorban, mert egyszerre nem fért bele mind. Két percig kell benne hagyni a fővő vízbe, de én addig hagytam, ameddig eléggé megpuhult ahhoz, hogy hajlítani lehessen és ne törjön. A recept szerint szalvétára kell tenni, hogy leitassuk a levet róla, de én nem így csináltam. Kanál és villa segítségével vettem ki a fővő vízből, hogy amennyire lehet lecsorogjon róla a lé és egy tányérba tettem egymásra őket (ahogy a téglákat rakják a falba, hogy le tudjon csorogni).
Mikor ezzel megvoltam, elővettem a megolvadt tésztát és kibontottam a nyújtódeszkára. Megkentem mézzel - itt jó, ha folyékony mézet használunk, azzal könnyebb dolgozni. Majd megszórtam fahéjjal és felvágtam kb. 2-3 cm széles csíkokra.

Mindegyik csíkra almaszeleteket helyeztem, majd felcsavartam őket egyenként és sütőpapírral előkészített tepsibe helyeztem őket.

Nekem 16 rózsa lett, bele is fért egy tepsibe. K. 220 fokon sütöttem, recept szerint 25 percig. aztán meg még hagytam bent, mert úgy tűnt, hogy a tésztája még nincs készen.

Nekem kinyíltak a "szirmok". De finom volt, mind elfogyott :)

Meg lehet szórni porcukorral, nálam ez elmaradt.

Jókedvet az elkészítéséhez. Az étvágy hozzá meglesz :)

Ötlet innen meg innen.

Read more...

Mire jó...? 11.

például a megmaradt kávé?

ilyen gyönyörű szép régi papírdarabokat varázsolni. a4-es lapokat téptem fel a célomnak megfelelő méretre, majd összegyűrtem jól, nem sajnáltam, aztán kisimítottam (amennyire lehetett, vigyázta, nehogy elszakadjon) és belemártottam a kávéba. majd pedig megszárítottam. ennyire egyszerű.

megjegyzés: ne a fűtőtesten szárítsátok, különben megeshet, hogy börtönrácsnak fog kinézni :)

Read more...