Úgy látszik

ide lassan már csak heti rendszerességgel írok :D nem akarattal, csak épp így sikerül. még nem adtam fel a reményt, hogy lesz még lazább is az élet körülöttem (ugye a remény hal meg utoljára), de most újra sürgés-forgás van errefelé. lista lista mellett, lassan már reggelenként be kell osszam az időmet a délutánra, hogy nehogy valami kimaradjon. na de eleget irogattam mostanában arról, hogy mennyi tennivalóm van :)
az életben vannak apró örömök is. mint például egy napsütéses reggel. meg hóvirág csodálása a kertben. vagy az a leírhatatlan érzés, hogy valami olyat kaptam, amilyennél megfelelőbbet álmodni sem tudhattam volna, mert ez pont nekem való - hiába, aki adta, Ő ismer a legjobban :). ja, meg a nite, ez vajon milyen virág lesz rácsodálkozás a földből kibújó zöld száracskák láttán.
meg egy jó beszélgetés tiniórán. néhány perces belemélyülés egy könyvbe. a szinek harmóniájára való rácsodálkozás és az érzés, hogy megérte. meg a segítségadás. meg a beszélgetések. meg az élettel teli napsütés figyelése az ablakon keresztül, miközben eltölt az öröm, élet érzése, hogy tavasz van és tele élettel minden és hirtelen szárnyakat kap az ember lánya s már nem is a listáit böngészi, hanem lelkesedéssel és erővel tele vág neki a napi teendőknek, hisz erre valók a percek, amiket kapott. s főleg, miután a lelke szárnyakat kap a reggeli igéktől és megfürdik a szeretetben és bíztatásban, hogy nem csak erről a harcokkal teli, reményekkel csipkézett napokról szól az élet, hanem ennél sokkal, de sokkal többről...

a napokban olvastam, bennem megmaradt, igaz a fordítás és a saját szavaimmal idézem most azt, amit Teréz anya mondott: Isten soha nem ad nagyobb terhet, mint amit el tudunk bírni. Néha azt kívánom, bárcsak ne gondoljon ilyen erősnek...

Read more...

Kicsit már

már kezdtem örülni annak, hogy jé, te! lazább lett az élet(em). aztán láss csudát! ááááá, dehogy! csak múló tünemény volt, mert íme a határidőnaplóm méltó bizonyítéka az ellenkezőjének. itt egy kérdés, ott egy kérés. meg a memóriám is segít és eszembe jutattat ígéretet, ötletet, szóval munkára fel. a listára írtak hosszúsága is felbecsülendő, tehát csataprogram kidolgozandó és gyakorlatba ültetendő.
azért nem kell elfeledni, hogy az elmúlt napokban futotta több olvasásra, elmélkedésre, imára, tervezgetésre, s ezek mind az eddig valahogy nem mindig sikerülő dolgok közé tartoztak. szóval kezdtem helyrejönni ilyen szempontból is. meg a gyógyszerek is úgy tűnik, hatnak. meg a pihenés, az főként. ja, és egy kis hobbizásra is jutott, amire amúgy már régen nem. (ja, a rendes munkaidőt letöltöm közben ott, ahol annak rendje s módja van, félreértés ne legyen.)
ja, és a játék. a ligretto meg a gyermekkori emlékeim pickje. és és és és egy kis olvasás az unokahúgnak, puzzle-ozás a másik kisasszonnyal és ajtónyitogatás a szobámba látogató unokaöcsinek, akiből csak egy van ezen a világon, na meg a két unokahugi is egyedi s ha nem lennének, ki kellene találni őket, bár erősen kétlem, hogy valakinek Istenen kivül még eszébe jutna ilyen profi kombináció a lehetséges tulajdonságokból. végülis a lényeg az, hogy csudajó dolgom van nekem ezzel a három kis (és nagyobb) csöppséggel körülöttem.
nah szóval, megyek is, mert várnak a tennivalóim :)

Read more...

Sánta és béna

ma tinin a Malakiás könyvével foglalkoztunk. ezzel véget is értek a kispróféták, váltunk, más következik, igyekszem gyakorlati dolgokat találni a tiniknek :)
visszatérve a ma reggelre: jó volt megtapasztalni, ahogy Isten meghallgatja áldást kérő imáinkat és néhány perc múlva már ad is személyes üzeteneket.
"Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? - mondja a Seregek URa." (1:8)
nem állatot hozok. nem is azt kéred tőlem. néha csak időt. egy kis rádfigyelést. a pénzemből egy kicsit. vagy valami mást. de nem marad csak sánta, béna, maradék. aztán ha futja majd belőle... vajon miért nem az első rész a tiéd? a legjava? a legszebbje?
megmértél mérlegeden ma reggel újra. és hiányt találtál...

Read more...

Lám, lám

hosszabbak a napok. eme nagy igazság úgy jutott a tudomásomra, hogy ma reggel munkába induláskor a felkelő nap nézett szembe velem. láttam már őkelmét egyik reggel, de az munkába érkezéskor volt, na meg aznap sötétben indultam, sötétben érkeztem, mint általában az utóbbiakban. így hát nem kis örömmel nyugtáztam ma, mikor a mai péntek tiszteletére abban a luxusban volt részem, hogy időben távozhattam s hazafele világosban jöhettem. olyan volt, mintha minden megváltozott volna! hát igen, közeledik a tavasz, még ha sárga havazási kódot is harangoztak ide holnap déltől. így ám. apró örömök. azaz dehogy is aprók. mert biza az sem semmi, mikor az ember lányát egyik este nyugtatgatni kell, hogy megoldódnak a dolgok és időben meglesz minden, mert őkelme pontossága nem engedi, hogy nyugodt szívvel távozzon, mikor a határidőre kért munka vége még elérhetetlen. s bezzeg azt hiszem, soha nem számoltam még olyan pontosan a perceket, mint ma délelőtt, míg azt nem nyugtázhattam, hogy megvan, icipicivel később, de megvan! gondolom, érthető hát a nap hosszúságáról szóló lelkesedés, a leírtakat átélte után...

Read more...

3...

tegnap már harmadjára (vagy negyedjére) olvastam ugyanazt a gondolatot. véletlen? nem, már az első olvasásra tudtam, hogy nekem szól. egyre sürgetőbb volt, amint újra meg újra elém került. nem értettem, miért olyan fontos. de ha Ő mondja, az kell legyen. lépésre kényszerített. olyan nehéz átkapcsolódni, elvonulni, félremenni. bezárni az ajtót. eldöntöttem, mit teszek. s az elmúlt napokra gondolva kérdeztem: sikerül? ott álltak előttem sikertelenségeim, csalódásaim, eredménytelen próbálkozásaim. jövök, mert velük már nem tudok, mit kezdeni. csak akkor lesz békéd az enyém, ha engedek egyre erősödő hívásodnak. megyek már...
ma már kezdem érteni, miért is volt. lehet, csak kicsit, de már értek belőle. jó volt a sürgetés...

teljesen más:
idén már harmadik testvért temetjük a gyülekezetből... elgondolkodtam...

Read more...

Reggeli kenyér

mennyi gazdagság, mennyi üzenet van benne. reggel, ha később ébredek, hiányzik. már várom, hogy kinyissam, meglássam a friss üzenetet. lejegyzek legalább egy dolgot, így akadályozom meg, hogy csak átfussak a szövegen. jó látni, ahogy mások is üzenetet kapnak, ahogy életté válik a betű. és mindenki mást kap. a maga szüksége, helyzete szerint. ilyenkor annyira tudok örülni, hogy nem vagyunk egyformák és Ő sem kezel bennünket egyformán. hanem mindenkinek a maga módján üzen, szól, farag, formál. és, hogy engem személyesen sem hagy ki ebből.
milyen szegény voltam, mikor nem volt rá szükségem!

Read more...