Lám, lám

hosszabbak a napok. eme nagy igazság úgy jutott a tudomásomra, hogy ma reggel munkába induláskor a felkelő nap nézett szembe velem. láttam már őkelmét egyik reggel, de az munkába érkezéskor volt, na meg aznap sötétben indultam, sötétben érkeztem, mint általában az utóbbiakban. így hát nem kis örömmel nyugtáztam ma, mikor a mai péntek tiszteletére abban a luxusban volt részem, hogy időben távozhattam s hazafele világosban jöhettem. olyan volt, mintha minden megváltozott volna! hát igen, közeledik a tavasz, még ha sárga havazási kódot is harangoztak ide holnap déltől. így ám. apró örömök. azaz dehogy is aprók. mert biza az sem semmi, mikor az ember lányát egyik este nyugtatgatni kell, hogy megoldódnak a dolgok és időben meglesz minden, mert őkelme pontossága nem engedi, hogy nyugodt szívvel távozzon, mikor a határidőre kért munka vége még elérhetetlen. s bezzeg azt hiszem, soha nem számoltam még olyan pontosan a perceket, mint ma délelőtt, míg azt nem nyugtázhattam, hogy megvan, icipicivel később, de megvan! gondolom, érthető hát a nap hosszúságáról szóló lelkesedés, a leírtakat átélte után...