3...

tegnap már harmadjára (vagy negyedjére) olvastam ugyanazt a gondolatot. véletlen? nem, már az első olvasásra tudtam, hogy nekem szól. egyre sürgetőbb volt, amint újra meg újra elém került. nem értettem, miért olyan fontos. de ha Ő mondja, az kell legyen. lépésre kényszerített. olyan nehéz átkapcsolódni, elvonulni, félremenni. bezárni az ajtót. eldöntöttem, mit teszek. s az elmúlt napokra gondolva kérdeztem: sikerül? ott álltak előttem sikertelenségeim, csalódásaim, eredménytelen próbálkozásaim. jövök, mert velük már nem tudok, mit kezdeni. csak akkor lesz békéd az enyém, ha engedek egyre erősödő hívásodnak. megyek már...
ma már kezdem érteni, miért is volt. lehet, csak kicsit, de már értek belőle. jó volt a sürgetés...

teljesen más:
idén már harmadik testvért temetjük a gyülekezetből... elgondolkodtam...