Kicsit már

már kezdtem örülni annak, hogy jé, te! lazább lett az élet(em). aztán láss csudát! ááááá, dehogy! csak múló tünemény volt, mert íme a határidőnaplóm méltó bizonyítéka az ellenkezőjének. itt egy kérdés, ott egy kérés. meg a memóriám is segít és eszembe jutattat ígéretet, ötletet, szóval munkára fel. a listára írtak hosszúsága is felbecsülendő, tehát csataprogram kidolgozandó és gyakorlatba ültetendő.
azért nem kell elfeledni, hogy az elmúlt napokban futotta több olvasásra, elmélkedésre, imára, tervezgetésre, s ezek mind az eddig valahogy nem mindig sikerülő dolgok közé tartoztak. szóval kezdtem helyrejönni ilyen szempontból is. meg a gyógyszerek is úgy tűnik, hatnak. meg a pihenés, az főként. ja, és egy kis hobbizásra is jutott, amire amúgy már régen nem. (ja, a rendes munkaidőt letöltöm közben ott, ahol annak rendje s módja van, félreértés ne legyen.)
ja, és a játék. a ligretto meg a gyermekkori emlékeim pickje. és és és és egy kis olvasás az unokahúgnak, puzzle-ozás a másik kisasszonnyal és ajtónyitogatás a szobámba látogató unokaöcsinek, akiből csak egy van ezen a világon, na meg a két unokahugi is egyedi s ha nem lennének, ki kellene találni őket, bár erősen kétlem, hogy valakinek Istenen kivül még eszébe jutna ilyen profi kombináció a lehetséges tulajdonságokból. végülis a lényeg az, hogy csudajó dolgom van nekem ezzel a három kis (és nagyobb) csöppséggel körülöttem.
nah szóval, megyek is, mert várnak a tennivalóim :)