Éjjeli történet

avagy reggeli csoda
hétfő este: hazahoztam egyik rózsabimbómat. gondoltam, a szobában is szép, nemcsak a kertben. vázába tettem, az asztalomra.

kedd este: egy-két szirommoccanásban jelezte, jól van
szerda reggel: meglepetten csodálkoztam rá az éjjel történt változásra. már jócskán bontogatta a szirmait

miért, hogy az éjjel érleli a szépséget? miért, hogy a sötétben születnek a csodák? miért, hogy az ár a fájdalom és sötétség? és hogy van, hogy a szem elől rejtve formálódik az értékes kincs?

a ma reggeli első pillantás a rózsámra volt a mai nap ahítata. pontosan érkező üzenet.

u.i. ma este így fogadott:

Read more...

Plusz

20 plusz, 40 mínusz

páratlan alkalom. hát mindenkinek páratlan volt, az bizti, de hogy tényleg páratlan alkalom volt, azt nem tudom: kinek hogy

különböző háttérből, felekezetből, múlttal érkeztünk.

vegyes érzésekkel mentem, vegyesekkel jöttem.

mégis azt mondom, voltak jó beszélgetéseim. nem bánom, hogy elmentem.

a tanítás is jó volt, tényleg.

meg a kikapcsolódás is jó volt, az mindenképp kellett már :)

ahogy egyik szobatársnőm mondta: legalább tudjuk, ilyen is van.

ez a hétvégén készült. akikkel jókat beszélgettem, nincsenek rajta. örülök nektek, meg a találozásnak :)

Read more...

de jó,

hogy vannak olyan emberek, akikkel beszélni felüdülés.

egy hívás csak.

mesél az örömeiről. kérdez. együtt örül, lelkesedik.

de ami a legfontosabb: árad belőle a derű, a nyugalom, a hála, az élet.

s mikor leteszem, annyi marad csak, hogy térdre essek Előtte. mert van miért...

Read more...

TEgnap

volt, ma ünnepeltük - de jó, hogy vagy nekünk, Balázs! :)

Read more...

Ez is, az is

volt részem naplementében, amely a konyha-ablakon bekukucskált, fák ágai között :)
fügét ettem, a fáról, melyen termett
rózsatöveket számoltam a kertben

keveset aludtam, sokat terveztem, gondolkodtam.
icipicit olvastam is

tinióra és ifióra. készülés. együttlét.
tanulmány, amit otthon végez mindenki. holnap megbeszélés.

és megakadt a szemem az ehónapi naptár igéjén: "kérjetek, és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek" (Lk. 11:9)

Read more...

Fordulat

tegnap d.e. írtam egy bejegyzést - piszkozatként. objektív okokból nem sikerült publikálni.
aztán, utána nem sokkal végiggondoltam, mit is írtam. arról szólt volna (az elég hosszúra nyúlt bejegyzés), hogy mennyi tennivalóm van. a tényekről, amik igazak. rólam szólt volna. az óriásomról, amivel meg kell küzdenem. de aztán...
eszembe jutott az óriásokkal való harc. Dávid és az ő Istene. és elszégyeltem magam, hogy csak azt láttam, mennyi tennivalóm van, de elfelejtkeztem Istenről. csak azt láttam, hogy nem tudom, hogy fogom tudni mindet elintézni, hogy bírom. nyomban megváltozott a nezőpontom. és arra gondoltam, hogy Ő ismeri ezt a helyzetet is, amiben most vagyok. és ha Ő megbíz valamivel, akkor ad hozzá elég erőt. napközben is többször eszembe jutott ez. (ez lenne azt hiszem az Istenre szakosodás)
nem történt változás a tényekben. senki sem végezte el a tennivalóimat, nem halasztották el őket, nem mondták le. még mindig rám vár, mind. látszólag nem változott semmi. de bennem igen. és a hangulatom már nem az a nyomott, terhes volt, hanem felszabadult. azon kaptam magam, mosolygok.
mert 10% ami történik és 90% a hozzáállásom.
és az óriások tényleg ledőlnek (így vagy úgy), ha Istenre koncentrálok.

Read more...

Hát nem aranyos?

a vásárlási tilalom (saját) ellenére nem tudtam az üzletben hagyni :D
(pedig nem vagyok kutya-rajongó. sőt!)

Read more...

Emlékezés

From Töredékek...

fehér ruha.
5en voltunk, lányok.
vízmozdulás.

nem jön, hogy higgyem - annyi év eltelt már azóta...

ma reggeli ige: a mennyhez tartozol. mintha csak emlékeztetni akarna arra a fehérruhás vasárnap reggelre.
állj fel és szaladj - a cél előtted van. jó néha emlékezni erre. nemcsak visszanézni a vízmozdulásra - sokkal inkább előre nézni, látni a célt a szemem előtt. és fel nem adni! felállni, ha kell, újra.
őrizni a ruhát.
fehér-e még?

Read more...

Mire jó?

egy hirtelen telefonhívás, meghívás, amire "hát azértmégiscsak jólenneelmenni, bár semmikedvemsincs újraelmenniitthonról" típusú az első reakció.

hát arra, hogy:

1. az ember fagyi és társaság várása közben letelepedjen a téren egy székbe és csodálja a gyönyörű zöld füvet s a rajta megcsillanó napsugarat. meg nézze a frissen bepucolt, múlt századokat idéző épületeket. meg a templomtornyokat. meg kicsit elbámészkodjon az embereken, galambokon. s elcsendesedjen, mintha nem is egy nagyváros kellős közepén üldögélne...

2. az ember rájöjjön, a változás tényleg látható. másokban. s bennem is kell hogy az legyen.

3. a friss levegő szívása mellett az ember jót beszélgessen, közosséget építsen tovább, imádkozzon.

4. kapjak egy kis fejmosást. nem annak szánták, nem is úgy mondták, nem is annak vettem. csak így később, elismerem, rámfért, igaza volt, kellett, s nem véletlen volt. mert Valaki más irányította a szavakat. a szükségeset. s hogy néha nagyon apróra, kicsire kell meghúzzam magam Valaki előtt, mert túl naggyá lettem. észrevétlen...

végülis megérte elmenni. ottlenni...

Read more...