Fordulat
>> 2009. szeptember 15.
tegnap d.e. írtam egy bejegyzést - piszkozatként. objektív okokból nem sikerült publikálni.
aztán, utána nem sokkal végiggondoltam, mit is írtam. arról szólt volna (az elég hosszúra nyúlt bejegyzés), hogy mennyi tennivalóm van. a tényekről, amik igazak. rólam szólt volna. az óriásomról, amivel meg kell küzdenem. de aztán...
eszembe jutott az óriásokkal való harc. Dávid és az ő Istene. és elszégyeltem magam, hogy csak azt láttam, mennyi tennivalóm van, de elfelejtkeztem Istenről. csak azt láttam, hogy nem tudom, hogy fogom tudni mindet elintézni, hogy bírom. nyomban megváltozott a nezőpontom. és arra gondoltam, hogy Ő ismeri ezt a helyzetet is, amiben most vagyok. és ha Ő megbíz valamivel, akkor ad hozzá elég erőt. napközben is többször eszembe jutott ez. (ez lenne azt hiszem az Istenre szakosodás)
nem történt változás a tényekben. senki sem végezte el a tennivalóimat, nem halasztották el őket, nem mondták le. még mindig rám vár, mind. látszólag nem változott semmi. de bennem igen. és a hangulatom már nem az a nyomott, terhes volt, hanem felszabadult. azon kaptam magam, mosolygok.
mert 10% ami történik és 90% a hozzáállásom.
és az óriások tényleg ledőlnek (így vagy úgy), ha Istenre koncentrálok.
aztán, utána nem sokkal végiggondoltam, mit is írtam. arról szólt volna (az elég hosszúra nyúlt bejegyzés), hogy mennyi tennivalóm van. a tényekről, amik igazak. rólam szólt volna. az óriásomról, amivel meg kell küzdenem. de aztán...
eszembe jutott az óriásokkal való harc. Dávid és az ő Istene. és elszégyeltem magam, hogy csak azt láttam, mennyi tennivalóm van, de elfelejtkeztem Istenről. csak azt láttam, hogy nem tudom, hogy fogom tudni mindet elintézni, hogy bírom. nyomban megváltozott a nezőpontom. és arra gondoltam, hogy Ő ismeri ezt a helyzetet is, amiben most vagyok. és ha Ő megbíz valamivel, akkor ad hozzá elég erőt. napközben is többször eszembe jutott ez. (ez lenne azt hiszem az Istenre szakosodás)
nem történt változás a tényekben. senki sem végezte el a tennivalóimat, nem halasztották el őket, nem mondták le. még mindig rám vár, mind. látszólag nem változott semmi. de bennem igen. és a hangulatom már nem az a nyomott, terhes volt, hanem felszabadult. azon kaptam magam, mosolygok.
mert 10% ami történik és 90% a hozzáállásom.
és az óriások tényleg ledőlnek (így vagy úgy), ha Istenre koncentrálok.
4 Hozzászólás:
de jó volt a tanulmány közben ilyen konkrét megtapasztalást is elolvasni...
na, megtaláltam én is. köszönöm, hogy leírtad:)
Nekem is van óriásom, mint gondolom mindenkinek. Jó hogy eszembe juttattad, hogy egyrészt nem vagyunk egyedül, másrész valószínű nem lehetetlen a megoldás. Köszönöm.
örülök én is ennek a bejegyzésnek, jó volt ezt olvasni...én is ezeket tanulgatom csak nehézkesen, úgy érzem...de előbb-utóbb menni fog, persze csakis Isten segítségével!
Megjegyzés küldése