Mire jó?

egy hirtelen telefonhívás, meghívás, amire "hát azértmégiscsak jólenneelmenni, bár semmikedvemsincs újraelmenniitthonról" típusú az első reakció.

hát arra, hogy:

1. az ember fagyi és társaság várása közben letelepedjen a téren egy székbe és csodálja a gyönyörű zöld füvet s a rajta megcsillanó napsugarat. meg nézze a frissen bepucolt, múlt századokat idéző épületeket. meg a templomtornyokat. meg kicsit elbámészkodjon az embereken, galambokon. s elcsendesedjen, mintha nem is egy nagyváros kellős közepén üldögélne...

2. az ember rájöjjön, a változás tényleg látható. másokban. s bennem is kell hogy az legyen.

3. a friss levegő szívása mellett az ember jót beszélgessen, közosséget építsen tovább, imádkozzon.

4. kapjak egy kis fejmosást. nem annak szánták, nem is úgy mondták, nem is annak vettem. csak így később, elismerem, rámfért, igaza volt, kellett, s nem véletlen volt. mert Valaki más irányította a szavakat. a szükségeset. s hogy néha nagyon apróra, kicsire kell meghúzzam magam Valaki előtt, mert túl naggyá lettem. észrevétlen...

végülis megérte elmenni. ottlenni...