Éjjeli történet

avagy reggeli csoda
hétfő este: hazahoztam egyik rózsabimbómat. gondoltam, a szobában is szép, nemcsak a kertben. vázába tettem, az asztalomra.

kedd este: egy-két szirommoccanásban jelezte, jól van
szerda reggel: meglepetten csodálkoztam rá az éjjel történt változásra. már jócskán bontogatta a szirmait

miért, hogy az éjjel érleli a szépséget? miért, hogy a sötétben születnek a csodák? miért, hogy az ár a fájdalom és sötétség? és hogy van, hogy a szem elől rejtve formálódik az értékes kincs?

a ma reggeli első pillantás a rózsámra volt a mai nap ahítata. pontosan érkező üzenet.

u.i. ma este így fogadott:

Read more...

Plusz

20 plusz, 40 mínusz

páratlan alkalom. hát mindenkinek páratlan volt, az bizti, de hogy tényleg páratlan alkalom volt, azt nem tudom: kinek hogy

különböző háttérből, felekezetből, múlttal érkeztünk.

vegyes érzésekkel mentem, vegyesekkel jöttem.

mégis azt mondom, voltak jó beszélgetéseim. nem bánom, hogy elmentem.

a tanítás is jó volt, tényleg.

meg a kikapcsolódás is jó volt, az mindenképp kellett már :)

ahogy egyik szobatársnőm mondta: legalább tudjuk, ilyen is van.

ez a hétvégén készült. akikkel jókat beszélgettem, nincsenek rajta. örülök nektek, meg a találozásnak :)

Read more...

de jó,

hogy vannak olyan emberek, akikkel beszélni felüdülés.

egy hívás csak.

mesél az örömeiről. kérdez. együtt örül, lelkesedik.

de ami a legfontosabb: árad belőle a derű, a nyugalom, a hála, az élet.

s mikor leteszem, annyi marad csak, hogy térdre essek Előtte. mert van miért...

Read more...

TEgnap

volt, ma ünnepeltük - de jó, hogy vagy nekünk, Balázs! :)

Read more...

Ez is, az is

volt részem naplementében, amely a konyha-ablakon bekukucskált, fák ágai között :)
fügét ettem, a fáról, melyen termett
rózsatöveket számoltam a kertben

keveset aludtam, sokat terveztem, gondolkodtam.
icipicit olvastam is

tinióra és ifióra. készülés. együttlét.
tanulmány, amit otthon végez mindenki. holnap megbeszélés.

és megakadt a szemem az ehónapi naptár igéjén: "kérjetek, és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek" (Lk. 11:9)

Read more...

Fordulat

tegnap d.e. írtam egy bejegyzést - piszkozatként. objektív okokból nem sikerült publikálni.
aztán, utána nem sokkal végiggondoltam, mit is írtam. arról szólt volna (az elég hosszúra nyúlt bejegyzés), hogy mennyi tennivalóm van. a tényekről, amik igazak. rólam szólt volna. az óriásomról, amivel meg kell küzdenem. de aztán...
eszembe jutott az óriásokkal való harc. Dávid és az ő Istene. és elszégyeltem magam, hogy csak azt láttam, mennyi tennivalóm van, de elfelejtkeztem Istenről. csak azt láttam, hogy nem tudom, hogy fogom tudni mindet elintézni, hogy bírom. nyomban megváltozott a nezőpontom. és arra gondoltam, hogy Ő ismeri ezt a helyzetet is, amiben most vagyok. és ha Ő megbíz valamivel, akkor ad hozzá elég erőt. napközben is többször eszembe jutott ez. (ez lenne azt hiszem az Istenre szakosodás)
nem történt változás a tényekben. senki sem végezte el a tennivalóimat, nem halasztották el őket, nem mondták le. még mindig rám vár, mind. látszólag nem változott semmi. de bennem igen. és a hangulatom már nem az a nyomott, terhes volt, hanem felszabadult. azon kaptam magam, mosolygok.
mert 10% ami történik és 90% a hozzáállásom.
és az óriások tényleg ledőlnek (így vagy úgy), ha Istenre koncentrálok.

Read more...

Hát nem aranyos?

a vásárlási tilalom (saját) ellenére nem tudtam az üzletben hagyni :D
(pedig nem vagyok kutya-rajongó. sőt!)

Read more...

Emlékezés

From Töredékek...

fehér ruha.
5en voltunk, lányok.
vízmozdulás.

nem jön, hogy higgyem - annyi év eltelt már azóta...

ma reggeli ige: a mennyhez tartozol. mintha csak emlékeztetni akarna arra a fehérruhás vasárnap reggelre.
állj fel és szaladj - a cél előtted van. jó néha emlékezni erre. nemcsak visszanézni a vízmozdulásra - sokkal inkább előre nézni, látni a célt a szemem előtt. és fel nem adni! felállni, ha kell, újra.
őrizni a ruhát.
fehér-e még?

Read more...

Mire jó?

egy hirtelen telefonhívás, meghívás, amire "hát azértmégiscsak jólenneelmenni, bár semmikedvemsincs újraelmenniitthonról" típusú az első reakció.

hát arra, hogy:

1. az ember fagyi és társaság várása közben letelepedjen a téren egy székbe és csodálja a gyönyörű zöld füvet s a rajta megcsillanó napsugarat. meg nézze a frissen bepucolt, múlt századokat idéző épületeket. meg a templomtornyokat. meg kicsit elbámészkodjon az embereken, galambokon. s elcsendesedjen, mintha nem is egy nagyváros kellős közepén üldögélne...

2. az ember rájöjjön, a változás tényleg látható. másokban. s bennem is kell hogy az legyen.

3. a friss levegő szívása mellett az ember jót beszélgessen, közosséget építsen tovább, imádkozzon.

4. kapjak egy kis fejmosást. nem annak szánták, nem is úgy mondták, nem is annak vettem. csak így később, elismerem, rámfért, igaza volt, kellett, s nem véletlen volt. mert Valaki más irányította a szavakat. a szükségeset. s hogy néha nagyon apróra, kicsire kell meghúzzam magam Valaki előtt, mert túl naggyá lettem. észrevétlen...

végülis megérte elmenni. ottlenni...

Read more...

Dönt-és?

ha valakinek az ilyesmi könnyen megy, az felválthatna egy-s-másban a következő időben :D
na jó, csak vicceltem, bár néha tényleg nem bánnám, de az igazság az, hogy nem szívesen mondanék le mindarról, amit megtanulhatok :) szóval maradok a bőrömben.
nem tudom, ki hogy van vele, de nem könnyen hozok fontos döntéseket. mert ott van bennem a "mi-lesz-ha". mert nem csak egy döntés meghozataláról van szó, hanem azzal együtt a következmények vállalásáról is. nem élet-halál kérdés most, csak azért nem akarok vesztes-érzéssel maradni, vagy "jobb-lett-volna" fajta gondolatokkal tömködni a fejem előbb-utóbb.
az élet tele van kihívásokkal...

Read more...

Tövis

ment az ujjamba. múlt héten már az első "operáció" sem ment 1-2re, de ez a ma esti 40 percet tartott. még mindig fáj az ujjam...
azon gondolkodtam, hogy mennyire észrevétlenül került az ujjamba a konyhán.
és néha sajnos így járok a bűnnel is. észre sem veszem, csak amikor már bent van. valahogy "egy kicsi csak nem árt" alapon. nem akarom, de mégis beengedem. és nem akar kikerülni. akárcsak a tövis.
de nincs megalkuvás. nincs ott helye.
de jó, hogy mindig jöhetek, a "rendelő" mindig nyitva, a "műtő" szabad. csak akarnom kell...
már nincs tövis!

Read more...

Mit?Hogyan?

avagy ez-az a fotózásról: ígéret szerint megszületett az első bejegyzés (ennyit a reklámról :D - gondolok itt Bettire, Evódiára Nellyre különösebben :) )

Read more...

Ernyő...

hát megint ernyő nélkül voltam...
jobban megfogalmazni talán most sem tudnám, mint akkor...

a legfájdalmasabb az egészben az, hogy megszoktam, hogy "nem történik semmi." kérek én, meg hiszem is hogy lesz valami, meg változás, legalábbis úgy gondolom, hogy hiszem.
de a tegnap d.u. rájöttem, hogy nemigazán...
persze, örülök: lesz lelkipásztor, meg bemerítés (!)

néha talán nem is rossz szembenéznünk önmagunkkal...

Read more...

Fejfájás ellen

a ma délután egyik legderűsebb pontja az volt, amikor megtudtuk, mi a leghatásosabb fejfájáscsillapító :)
Csenge ugyanis a tatának ajánlotta, hogy igyon meggyszörpöt, az biztos hatni fog, mert sok vitamin van benne :))

amúgy annyira békés egy alvó kisgyerekben gyönyörködni...

Read more...

Következtetés

így, a mai nap végén: megéri figyelmen kívül hagyni az élére vasalt nadrágot és leülni az unokaöcsi mellé a földre - akár csak azért is, hogy a szétcibált szalvéta-darabkákat összeszedje az ember lánya "gyártás" közben, s ezzel egyidejüleg megfigyelje a kis arcocskát... vagy akár csak azért is, hogy kicsit az ő szemszögéből nézze az ő világát. meg úgy minden mást. és közben elkapjon minden felvillanó mosolyt, szemcsillanást, örömet.
megérte.
de jó, hogy vannak ők is :)

Read more...

Ki sem

látszom a sok megválaszolandó vagy eldöntendő kérdésből, megoldandó feladatból, elmaradt dologból, úgyhogy most többre nem futja. majd ha csendesedik a helyzet, valószínű többet is írok. addig is 1 perc szünetben bekukkintok hozzátok, olvaslak, itt-ott lehet még meg is szólalok. de azért arra már rájöttem, nem tudni, mikor oldódik meg váratlanul sokminden. szóval még jelentkezem.

Read more...

Elmélettől gyakorlatig

van úgy, hogy az ember lányában megfogalmazódnak gondolatok. tervek. de-jó-lenne ötletek. (utóbbiakban nem is kevés villant át rajtam, melyik mennyi ideig bírta...)
jó lenne belőle valamit meg is valósítani.

az élet értékes részein elmélkedem. amibe érdemes befektetni. néha szinte váratlanul kap új értelmet a megszokott, világosodik meg az árnyékban bújkáló érték. mert mi marad utánam, ha e másodpercmutatóval mért idő lejár? marad-e valami, amire azt mondhatom, ezért érdemes volt élni? élnem? hogy nem hiába volt?

meg a barátok értékén is gondolkodtam. azokon az értékes embereken, akikkel az élet különböző eseményei összehoztak, akik tudva vagy sem, de nyomot hagytak bennem, az életemen, a gondolataimon. olyan jó, hogy vannak ilyen barátaim!

még sok más mindenen is gondolkodtam. gondolkodok. emésztek. megfogalmazok...

Read more...

Sodrás

néha olyan lassan telik az idő, hogy szinte csoda, hogy megvolt egy nap. máskor meg olyan sodrásba sodrásba indulnak a dolgok, események, hogy csak követni tudja az ember lánya. még gondolkodni sem igen van idő, legalábbis nem túl sok mindenen. és ilyenkor tűnik jónak a lazább időszak elmélkedésre, tisztázásra fordított "befektetése". aztán, hirtelen minden újra lelassul. vagy csak szusszan?

nem azért nem írok, mert nem lenne miről, hanem mert most egyszerüen így sikerül...

Read more...

A hétvégén

Isten áldja meg őket!

menyegzőbe voltam. jól telt, jó volt együtt örülni az ifjú párral, meg sok ismerőssel találkozni, jókat beszélgetni. szép volt :)

Read more...

Változás

egy kicsi. valahogy úgy éreztem, szükség van rá. magát a sablont még nem cserélem le, mert az még jó. olyan egyszerű, "finom", "olyan, mint te", bár most erőteljesebb színei lettek (ha nem tetszik, majd visszaállítom). talán kicsit frissebb...

Read more...