Egy kis hit

"A pusztában is láttad, hogy úgy vitt téged Istened, az ÚR, ahogyan fiát viszi az ember, az egész úton, amelyen jártatok, míg el nem érkeztetek erre a helyre." (5 Móz. 1:31)

kissé hitetlenkedve álltam ma hozzá valamihez a munkában, talán nem épp megalapozottan (csak azt hiszem, annyi minden nem jött össze a számításaim szerint a munkámban, hogy úgy gondoltam a ma reggel első órái után, hogy ez még annyira sem sikerül). egyik kollégám mondogatta, hogy ne álljak már így a dologhoz, hanem kicsit higgyek, mert neki pozitív tapasztalata volt. aztán, neki lett igaza. mikor mondtam neki, a válasza valami olyasmi volt: "see? little faith".
mintha nem is ő mondta volna...

most este meg már szinte csalódottan néztem az első kenyeret, amit a sütőm készít. nem akart nőni - nekem úgy tűnt. és újra néztem, és csak nem nőtt. az idő pedig telt, már nagyon telt...
az előbb bekukkintottam újra az ablakocskán és már szépen gömbölyödik a teteje. talán mégsem lesz olyan rossz :D. és újra csak nem nekem lett igazam...

Read more...

Nem is tudom

hogy van az írással. néha napokig, sőt talán hetekig, hónapokig semmi nem szólal meg ott bent. aztán egyszerre csak előbuggyan valami. egy gondolat, két gondolat, egy pillanatnyi csoda, egy életút, egy megtett kis-nagy szakasz.
nem tudom, mitől lesz valami annyira különleges, hogy egész sorokat vessek papirra. mitől nem lehet megállítani az áradást, mely kényszerít, hogy tollat ragadjak s leírjam az előjövő szavakat. ahogy összeáll a kép s szavakká formálódik lassan át, amint kézzelfoghatóbb formát ölt.
régebb is kérdezgettem magamtól, mi a titka mások csodaszép sorainak, de azóta sem sikerült kiderítenem a versek születésének folyamatát. megfogni azt, fülön ragadni. nem lehet "kikényszeríteni", sem előidézni.
ajándék? ha üzen másoknak is, az...
hogy mások mit találhatnak benne szépet, nem tudom. de azt igen, hogy bennem visszacseng a múlt csodája sokszor s remény támad ha emlékezem. Mert kegyelem, hogy minden lépésem kísérte s Róla szól a sorok közt meghúzódó üzenet is...

u.i. elkezdtem külön helyre gyűjteni a már közzétetteket. az összes megírt már rég egybe van... nem is gondoltam volna, hogy ennyit írogattam...

Read more...

Élet

annyira természetes, pedig nem is az. s ha valaki a közülünk elmegy, akkor döbbenünk rá, mit is jelent, hogy még vagyunk...

Read more...

De jó, hogy

- van üzenet, friss, nekem szóló
- meglátni Őt az események alakulásában
- egy kisfiú mellett belenézhettem kicsit a kerekek világába, s újra tudom, hogy nem a nagy tettek a fontosak, hanem az együtt eltöltött idő, pillanat
- van, akire rámosolyogni, egy szót váltani
- lehet adni, bátorítani, mellé-állni
- minden napra elég erőt kapok. s ha már elfáradtam, lepihenhetek :)

Read more...

TEgnap

volt, ma ünnepeltük - de jó, hogy vagy nekünk, Balázs! :)

Read more...

Gondolattöredékek... (5.)

volt - nincs.
azaz nincs hűtés, van fűtés. egy hetet bírta, egyszer használtam. mert ma délután egy csavar - pakk. "csodás" ködfelhő keletkezett, az ablakom csupa mázgás lett a foszforeszkáló akármitől - enyhén kifejezve (különben az egész kocsi is olyan volt). megálltam. mondanom sem kell, hogy megijedtem, egész úton aztán (mikor elmertem indulni) reszketett a lábam. benéztem a motorhoz is ott helyben, de a csövet nem én fedeztem fel (ahhoz még nincs annyira kiformálódva a szemem).

... ... ...

mi minden történik, ha egy csavar nincs a helyén?
ha azt mondja: ez túl nehéz, én továbbállok?
ha úgy gondolja: köszönöm, ebből nem kérek?

egy ember-csavar...

Read more...

Amúgy

forognak bennem kérdések már néhány napja. talán hete? gondolatok kapcsolódnak néha össze, felismerések. válaszok jönnek, kérdések mennek. foglalkozok a szolgálat gondolatával is. egyik felismerés az, hogy csak lelkesedéssl érdemes végezni. akkor nem teher... néha magamra ismerek, sírok-örülök, keresek.
apró kicsi dolgok öröme lendít rajtam, közben más dolgok nem engednek elszárnyalni. gondolkodom, imádkozok, alakulok...

Read more...

Pipacs

ehhez már nincs szemléltetés, mert bár kerestem pipacsos képet, semmi nem adja vissza azt a színkombinációt, ami minden reggel vár egy bizonyos pontján az utamnak. egy bizonyos zöldárnyalat (az a verzió nem tartozik a kedvenceim közé, de abban a kombinációban tökéletes), meg bizonyos szögből eső napsugarak, meg ugyancsak (más) bizonyos erősségű barnalencséjű napszemüveg. na meg az a sok-sok pipacs...
hm... az a hangulat, amit azok keltenek...
már jó pár napja hozzátartoznak a megszokott útvonalomhoz, naponta kétszer gyönyörködhetek bennük :D

amúgy a mai nap apró örömeihez tartozott az újabb egyirányú utcák felfedezése (ugyanis nekem továbbra is szabad járnom a megszokott útvonalon :D).
szóval: az élet tele van apró örömökkel :)
na meg "olyanok" is akadnak, mint a tilosba behajtó, egyirányú szűk utcán velem szembejövő autók...

Read more...

Koronám: Királyom

- gondolattöredékek a délelőttből, bár nem lehetek ott élőben...

"lehet, hogy ami hátrányod, előnyöddé válik"

"bementél a Király elé? vagy csak sírsz és jajgatsz és nem tudod, kihez mentél be?" (gondolj Eszterre)

"ki tudod várni az idődet?"

Read more...

Kalapács - csapás

mikor lecsap a kalapács, akkor derül ki, mennyire szívós. vagy kiállja csak a kitartás kérdése, mekkora lesz a lyuk, vagy pedig - beletörik...
nem a nagyság, vastagság, forma, szín, miegyéb kérdése. valami másé.
a kagylók esetében is - ez készült a tegnap este (a széttört darabok szemétbe kerültek...)

Read more...

"Visszaemlékezem..."

"Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására. Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön." (1 Mózes 9:14-16)
ma is visszaemlékezett.
útközben meglepett a hirtelen sűrűn érkező cseppözön. meg a jég. de még inkább az utolsó utcába befordulva a szivárvány. egyik végétől a másikig látszott. egy kis időtöredékre. mikor megálltam és végre nyugodtan csodálhattam volna, eltűnt, csak a vége halványodása maradt... de elég volt, hogy visszaemlékezzen. s ha nem feledkezett meg Nóéról sem a víz áradása alatt, miért gondolnám, hogx rólam elfeledkezett volna?...

Read more...

A tegnap

reggeli utamon okulva ill. jobbitásán dolgozva, ma reggel igyekeztem hamarabb kiparkolni a szemetesek társaságából (mert az este csak ott volt hely). a dugók sokaságát, de még inkább a hosszúságát leküzdendő nyomban kis utcákon való lavírozásba kezdtem. annyi sikerem lett, hogy az első sokkocsiszámban mérendő sort elkerültem. szusszanás, azaz nyugodt 3ba kapcsolás és jelzőlámpák váltakozása után kiderült, mégiscsak megkezdődött a suli - ez minden kocsisnak gondolom világos. lejárt az aranyidő. tisztára örültem, hogy előttem lett piros a lámpa, mert a még átcsúszott kocsi majdnem az útkereszteződésben állt meg, s ez olyan helyen, ahol a körforgalom meg meeeeesszeeeeee van (akik tudják: a marasti tér-i). reményeimhez képest szépen haladtunk. amolyan reggeli torna volt ez: kuplung-gáz, kuplung-fék /Nszer, jobb esetben variálásként egy kis magányos gáz. ablakot résnyire nyitva párásodás megelőzendő (kinek van ideje a rengeteg kütyüt állítgatni, hogy ne párásodjon?). s végül, de nem utolsó sorban hazamenetre beparkolva (pedig nem oda kellett volna). dermedt ujjakkal kiszállni - ezúttal lámpa idejében leoltva. reggeli ébresztő ezennel megvolt. forró tea mellettem. ki is olvadtam már :D

Read more...

Szokás-os

ma reggel is, a szokásos "még-10-percet, még-10-percet" tipusú felkelés. időben. éjszaka néha eléggé lehűl(ma reggelre azért már nem annyira), ezért az első fél (azaz negyed) éber pillanatban felhúzom nyakig a takarót, kitapogatom az ébresztő kütyüt, bebiztosítom a következő 10 percet és próbálok megmelegedni. mikor újra megszólal a zene, igyekszem rábírni a távirányítót, indítsa már be az órát, lássam, mennyi az idő, jobb esetben sikerül is egy kézlendülettel, s visszahúzódom a meleg vacokba még szundítani. rosszabb esetben fel kell ülnöm, akkor meg azért bújok vissza, mert pihenni kell. a következő 10 percet már azzal töltöm, hogy igyekszem rávenni magam, hogy azért csak jó lenne már valamikor kikászálódni és mozgásba jönni. kevés sikerrel, de azért annyira futja, hogy már nem ver fel a lágy zene, csak nyugodtan biztosítom magam, hogy nem fogok elaludni. jobb esetben már végig is futott az agyamon a napi program, megtaláltam a láthatatlanul kinyitott szekrényben az öltözetet, ami megfelel kényelmi, hangulati, időjárásszerinti meg egyéb szempontokból is. most már tényleg csak az van hátra, hogy összszedjem magam és átváltsak nappali üzemmódba...

Read more...