Piros esernyő

higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek (Mk. 11:24)

mikor egy komoly szárazság ért egy középnyugati amerikai farmokkal teli részt, a helyi gyülekezet egy imaalkalmat rendezett és mindenki megjelent. a pásztor kiállt a gyülekezet elé és észrevett egy 11 éves kislányt, amint ott ült az első sorban, elragadtatástól sugárzón. mellette ott volt élénkpiros esernyője. tekintetének szépsége és ártatlansága a pásztorból mosolyt csalt elő, amint a kislány hitét összehasonlitotta a többi egybegyűltekével.

a többiek csak imádkozni jöttek - ő azért jött, hogy lássa Isten válaszát!

igazából a hit tanit meg imádkozni. őszintén. hogy ne csak szavakat, megszokott mondattöredékeket állitsak össze monológgá. és ne csak mondjam a magamét és aztán (mint aki jól végezte dolgát) továbbálljak. és miért kapnám meg, ha nem is hiszem? észre se venném talán... "mikor esőért imádkozol, vidd a piros esernyődet magaddal!" hogy kéznél legyen. használatra készen. mert igazából nem a lelkiismeretem megnyugtatására van szükségem (elvégeztem a kötelességemet).

meg kellene találnom az én piros ernyőmet is...