A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagynapvan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagynapvan. Összes bejegyzés megjelenítése

Egy kis napsütés

>> 2016. január 11.

Ma reggel munkába jövet kisütött a nap - egy kicsit legalább. Örültem neki. Meg annak is, hogy elolvadt a hó és felmelegedett. Máshogy terveztem ezt a napot még a tavaly. De így is jó. Reménykedünk - hogy végre az elhalasztott dolgokat megoldják, búcsúzóul kezet rázunk szerelőkkel és másokkal és végre otthon leszünk...

Read more...

Idei ünnepek

>> 2014. január 11.


Hihetetlen, hogy már ennyi eltelt ebből az "új" évből...

A csatolt kép részlet a múlt heti ünnepésből - az is finom lett - azok szerint, akik ettünk belőle. Az ehetiről most nem lett sikeres kép, az íze azonban rendkívül finom volt :) Ismétlése következik még.

A kertben egyesek becsapódtak - a hóvirágok kinyíltak, a nárciszok és jácintok kidugták fejüket a földből. Pedig még csak január...

Read more...

Egy gondolat, egy vágy

>> 2013. január 11.

... szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy:
- tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, 
- élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére,
- teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. 
(Kol 1:9-10)

Read more...

Csoda-történet

>> 2013. január 8.

ma van 4 hónapja, hogy házasok vagyunk :)

Egyesek hallották már a történetünket - talán épp tőlünk, mert elmondtuk többször is.
Mások talán szívesen hallanák/olvasnák.
Tudom, én is mindig kiváncsi voltam az ilyen történetekre :D

Gondoltam (gondoltuk), megosztom veleteket is. Nem rólam vagy róla szól, nem is rólunk. És leginkább ez a kép illik hozzá, ami a menyegzőnkön készült. Leírja azt, ami történt és ahogy történt. A többi csak a látszat, a külső, látható rész. A lényeg az, ami képen is rajta van. És a leglényegesebb személy Az, akiről szól az egész, elejétől kezdve. Ha tovább olvassátok, megértitek miért mondom ezt...

Tavalyelőtt, már az év elején eldöntöttem, hogy Isten elé állok a házasságom kérdésével - szerettem volna tudni, mi az Ő akarata erre a területre számomra - böjtben és imában tettem. Konkrét válasz - úgy tűnt - nem érkezett, viszont Isten elkezdett formálni, átformálni sok mindenben. Ma már örülök ennek az időszaknak, bár akkor nem volt könnyű.
Eközben D. is elkezdte jobban keresni Istent és komolyan venni a Vele való kapcsolatát. Érdekes dolgok történtek az ő életében is. (Mi nem ismertük egymást, nem is tudtunk egymás létezéséről még akkor.)
Aztán tavalyelőtt ősszel valamikor hírt hallottunk egymásról - egy ismerős (aki mindkettőnket ismert) beszélt rólam a szüleinek. Hogy miért? Nem is tudom, de ez volt az a pont, ami után mindketten megtudtuk, hogy van egy lány/fiú... és erre mindkettőnk reakciója az volt, hogy köszönjük, de nem érdekel.
Mivel D. nem keresett meg egy darabig, elkezdtem örülni, hogy nem is fog. Amit nem tudtam akkor az volt, hogy ő Isten elé állt és az Ő akaratát kereste - így keresett fel először december elején, miután Isten meggyőzte, hogy ezt kell tennie. Kb. fél órát beszéltünk összesen, aztán majd a tavalyi év elején folytattuk a "beszélgetést", ami inkább monológ volt az ő részéről. Én minnél hamarabb le akartam zárni a kapcsolatot, csak épp nem volt okom rá. Eközben D. az Istennel való kapcsolatáról beszélt nekem abban a reményben, hogy minnél hamarabb azt mondom majd, hogy "kösz, de ez nekem sok". Azonban épp az ellenkezője történt: mindabban, amit elmondott semmi kivetni valót nem találtam, sőt, én is hasonlóan láttam/látom a dolgokat. Azonban még ez sem változtatott azon, ahogy gondolkodtam erről a kapcsolatról.
Január vége felé éreztem, hogy hamarosan végleges választ kell adnom neki a kapcsolatunkról, bár addig ez a kérdés konkrétan még nem került fel. Én a végét szerettem volna, de szükségesnek láttam, hogy Isten tervét megértsem ezzel kapcsolatban. És akkor történt a csoda - az én csodám: mikor Isten elé álltam úgy, hogy minden tervemet, látásmódomat félre tettem és az Övére voltam kiváncsi, akkor Isten rövid idő alatt meggyőzött, hogy D. az az ember és olyan ember, akit a férjemnek szerettem volna már tinédzser koromban. Elsősorban a legfontosabb dolog az volt, hogy szereti Istent és Ő az első neki. Nem csak szavakban, hanem a valóságban is. Annak idején, tizenévesként, kértem néhány dolgot Istentől, ami meglegyen a férjemben - mindegyik megvolt, sőt, több is, mint amit kértem, úgy, hogy én nem is kerestem ezeket benne - Isten elém hozta őket. Tudtam, hogy D. az, akit Isten rendelt nekem.

Februárban nagy hó lett, azért otthon kellett hagynom a kocsit (micsoda jó időzítés!) és akkor kezdtünk el találkozni és beszélgetni többet (ekkora érett bennem a nem igenné). Isten megóvott - a nagy hideg ellenére egyikünk sem betegedett meg. Egy hét múlva pedig D. megkérdezett, hogy leszek-e a felesége - azonnal igent mondtam, teljes meggyőződéssel. 5 nap múlva el volt döntve az eljegyzésünk és a menyegzőnk dátuma, a terem le volt foglalva - mert Isten mindent szépen előkészített. És majd a többi dologról is időben, szépen gondoskodott. Nagyon hálásak vagyunk ezért Neki.
D. úgy kért meg, hogy nem igazán ismert - de Isten vezette. Én úgy mondtam igent, hogy nem igazán ismertem (bár többet tudtam róla, mint ő rólam) - de Isten vezetett. Ennyi elég volt, most is ezt mondom.
Júniusban eljegyeztük egymást, majd szeptemberben összeházasodtunk. Azt mondhatom, mondhatjuk el, hogy Isten nagyszerű tervező és nagyon jó időzítő. Szinte minden nap elmondjuk, hogy mennyire örülünk annak, amit elvégzett értünk és bennünk. Szép és jó D. feleségének lenni, egy olyan emberé, aki Istent helyezi az első helyre. Már nem lepődünk meg, ha új meg új hasonlóságot fedezünk fel, annyira természetesnek tűnik. Mert tökéletes a Tervező, még ha mi nem is vagyunk tökéletesek. És tudjuk, hogy a legjobbat találta meg számunkra Isten - a társat, akivel a legjobban összeillünk.

Ez hát a tavalyi év csoda-története a számunkra.
Másnak is lehet hasonló csodája - ha rá meri bízni magát a Csodát tevőre! :)

Read more...

Aláírtuk

>> 2012. augusztus 19.

bizonyító kép nincs (még), csak maga az okmány, hogy papíron férj-feleség lettünk. még egy kevés és itt lesz a nagy nap is. már várjuk. meg a pihenést is utána :)
merthogy a készülés mellett munkába is kell menni, ott szabin levőket helyettesíteni, meg költözni az új helyre (amit senki sem várt túl nagy lelkesedéssel). szóval ha nem írok nem azt jelenti, hogy nem lenne miről. csak a hozzá szükséges idő hiányzik.
a boldogságot meg nehéz szavakba foglalni... :)

Read more...

Eljegyezlek... avagy még 75

>> 2012. június 25.

nagyon szép volt. mindenképp egyedi nap. az eljegyzésünk. igen, hatalmas dolgot tett velünk az Úr, mert egymáshoz vezetett. csakis Ő tehette ezt, mert csoda amit élünk, megélünk minden nap. szombaton eljegyeztük egymást és most már a menyegzőre készülünk.
sok örömöt adott az Úr nekünk, ezért hálásak vagyunk. jó hangulat volt szombaton, a csokrom nagyon szépre sikerült, meg a dekoráció is sikeres lett. az ennivaló is nagyon finom volt, a torta különösen.
örültem a vendégeimnek is nagyon, jó volt együtt lenni velük is egy kicsit. és főként együtt örülni - mert imameghallgatás volt a szombati nap. de nem csak nekik, nekem, többeknek :)
vasárnap pedig Dóra baba bemutatása volt, így ez a hétvége kettős ünnep volt a családban :)

Read more...

Összefoglaló

>> 2012. február 19.

az elmúlt napokról. mottó a következőkre - napokra, hetekre, évekre, az életre:
"Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk" (126. Zsoltár 3)
szinte minden nap mondogatjuk. mindig ide jutunk. ezért örvendezünk.

Read more...

Erre a napra...

>> 2012. január 11.

Mindegy

Mindegy életünk
hány évből áll itt,
nem a tartama,
tartalma számít.
(Füle Lajos)

Read more...

Köszönöm

>> 2010. január 11.


mindazoknak közületek, akik valamilyen formában jeleztetek ma. köszönöm, hogy vagytok!
a mai nap szép volt, a fizikai fájdalmat leszámítva, gyógyulásra várok.
mindent Vele és semmit Nélküle!

Read more...

Mérföldkő


sokaknak az óév/újév az. valamilyen szinten nekem is. de ez a nap - ez minden évben mérföldkő. volt és marad. megállok. igaz, az élet körülöttem olyan őrült rohanásba csapott át, hogy rá sem ismerek - mégis megállok. ott bent, kicsit csendben megállok Előtte. az elmúlt napokért. évekért. a történtekért s a meg nem történtekért. a családért, barátokért, és sok-sok másért. és nem utolsó sorban a plusz egyért. a következőért. a refrén cseng bennem - "mert örökkévaló az Ő kegyelme". mi mást mondhatnék? mérföldkő mellett Neki sokmindent elmondok. de legfőképp - hogy kegyelem. s tovább csak Vele érdemes mennem. már rég tudom...

Read more...

  © Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP