Jön a tavasz :)

tavasz kopogtat.
mégis
hópelyhek szállnak,
havas utak várnak,
csak a naptár
hazudja a tavaszt.
de a rügy már készül,
a sötétben érik
s ha a szél
elűzi a felhőt
napsugaras csalogatásra
kibújik az élet.
(2010 már. 12)

Read more...

Menni vagy maradni?

visszamegyek halászni.
nyirkos halból tán akad
a hálómba elég.
mert hittel nem sokat fogtam
s csoda sem terem
tarisznyámba tenni...
(2010 feb. 25)

maradok.
szavad ereje, íze, ígérete
visszatart még.
esélyt adok.
bár igazából
Te adtál esélyt nekem...
(2010 feb. 26)

Read more...

Az élet koncertje

Figyelem az arcokat. A karmesterre szegezett tekintettel várnak. Készen. Most van a pillanat! És a sokféle hang csodás harmóniában csendül fel a különböző hangszerekből. Szeretem hallgatni őket. Ilyenkor feledésbe merül a munkahelyi félbemaradt feladat, a választ váró kérdés, az elvégzendő sürgős feladatok. S míg együtt szárnyalok a hangokkal, fürkészem a zenészek arcát. Igen, mindből ugyanaz sugárzik. Ugyanaz a lelkesedés, ugyanaz a mindent beleadás, ugyanaz a lendület. Mindegy, hogy hegedűvonó a kézben vagy kürtbillenytűn játszik az ujj, dobot üt a kar vagy fuvolát szólaltat meg a tüdő – ugyanaz: más és más alakban.

Így akarok én is élni – muzsikál bennem a gondolat a szárnyaló zenével. Mindegy, mit írt a partitúrára a Szerző, mindegy, hogy nem egyedül csak az én hangom száll a magasba – mindent beleadva játszani a részem! A harmóniába nekem is részem lehet. Úgy adhatom a legjobbat, a legtöbbet, ha a nekem kijelölt részt lelkiismeretesen végigjárom. Az életben is...

És zengnek a hangok csodás, egységes szimfóniában. Belefér sokféle hangszer, sokfajta ember, sokféle hivatás. Mindegyik egyedi. És mégis, összetartoznak. S a Mester keze alatt egységessé válik a sokféleség. Ettől szép, ettől jó, ettől összhang.

A részem kijelölve. A hangok keskeny ösvényen terülnek elém az úton. Szemem a Mesteren. Tekintete végigsimogat. Kezében a vezénylőpálca irányt mutat – határozottan, célegyenesen. Mindent a kezembe adott, amire szükségem lehet. A szolgálat rám vár. És int a Kéz. Ha a szemek nem is mind rám szegeződnek – játszom a részem. Hisz nem rólam szól a dal!

Nézem, nézem a zenészt még mindig. Lelkesedéssel szárnyal ő is a hangban, a dalban. Csak így lehet! Csak így érdemes! - dobban a szívem. Nézem a zenészt. Nem játszik a hangszeren – ő maga a zene...

Magamtól kérdezem, halkan, csendesen: Te tudsz így élni?

Read more...

Sakk. Matt?

SAKK. MATT?
(Az élet mint egy sakkjáték)
- egy péntek este margójára -

Esett odakint. A decemberi hideg s mogorva est elől bemenekülni mihamarabb. Így nap s hét végén egy kis hobbizásban kikapcsolódást remélve, várva betértem én is ígéretemhez híven. Bent csend, meleg várt. Mint egy egészen más világ. Megtörni a pillanat varázsát nem szabad. Középen kis asztalkán fehér terítő. Rajta a tábla. Játékra készen. A bábok a helyükön, harcra indulóban. Ki lesz a nyertes?

Azt hiszem, 10-11 éves lehettem, amikor először ismerkedtem a szabályokkal. Szomorúan konstatáltam minden paraszt bukását. Számon tartottam a tábla mindkét oldalán elesetteket. Figyeltem. Gondolkodtam. Szabályokat betartva araszolgattam. Néha előre s néha-néha vissza. Tisztességesen végigjátszani egy-egy kört nem volt könnyű. Volt, hogy veszni kellett hagyjak egy-két bábut. Valami fontosabbért. Nem szerettem. Mint ahogy veszteni sem. Harcolni kellett!

Akárcsak az életben. A sürgős tennivalók támadásában az időt állókat védeni. Lopható és rothadó bábuk helyett élő kapcsolatok körül kiépíteni a védelmi vonalat. A bank jelvényét viselő bástya - elesik. A biztosra kihelyezett futár meginog - s a tábla mellett landol. A ló sem biztos menedék - aki benne reménykedik, csalódik. Nem parasztokat kell számolni, hanem a legfontosabbat, a királyt védeni. Akitől sok minden függ, de főként a végeredmény. De milyen áron védeni? Érdemes-e mindent kockára tenni érte? Tisztességet feladva lehet-e játszani (másoknak vajon miért sikerül)? Nem kér-e túl sok befektetést? Lemondást? Valahogy mindig úgy sikerül, hogy valami kedvesről kell lemondani. De kevésbé fontosról (csakhogy ennek megítélése olyan nehéz). Magamat kérdezem ilyenkor: megéri? Támadni és védekezni egyszerre - vajon hogy lehet? Változni kell. Nyitott szemmel, füllel, szívvel járni s az alkalmat megragadva változtatni a helyzet állásán. Nincs értéktelen alkalom. Csak elhalasztott. S a vesztésre álló helyzetnek is van győzelmi esélye.

Az úton hazafele aztán még beszélgettünk. S mielőtt kiszállt az autóból azt mondta: nincs is ellenségünk. Az ajtó csapódott, de bennem nem zárult le a gondolat. Azt mondta, nincs. Pedig tudom, hogy van. Érzem, látom, hogy ádáz, csalafinta taktikázást folytat. Nem akar veszteni. Mondani akartam neki is, de már késő volt, csak távolodó lépteit láttam. Én sem akarok veszteni! Ezért tudom: a célt kell látnom. Az értéket védenem. Az igazit.

A megmaradt bábokat számolgatom a táblán. Sorba állítok időt és energiát igénylő feladatokat, tisztességet és magasröptű elveket, szárnyra késztető biztatást, befektetést (mikor, kibe-mibe és mennyit), szinte elérhetetlen magasra helyezett mércét és ígéreteket. Percnyi pihenés után a kardot magamhoz szorítva indulok a küzdelemre. Az erőt fentről kapom. Aki nem kockáztat semmit, az mindent kockáztat - cseng a fülemben. A végeredmény még nem látható. De hinni kell benne. Meg Benne is.

Mert egy napon a Nagy Király egyedül marad, győztesen a táblán...

Read more...

Kegyelem

hogy a harcok nem döntöttek porba - kegyelem.

hogy a napsütést és mosolyt beengedtem az életembe: kegyelem.

hogy naggyá lett énem elé igazi mércét tett - kegyelem.

hogy használt és elégedetlenkedésem, éneztfeladom mondataim ellenére nem engedett a saját fejem után menni: kegyelem.

hogy voltak barátok, segítő kezek - kegyelem.

hogy vezetett s önfejűségem kezelésbe vette: kegyelem.

hogy megajándékozott s álmaim kicsiny részét valósággá váltotta - kegyelem.

hogy megtanított szelíd hangjának engedni, hogy pontosan hozzámillő módon formált: kegyelem.

hogy szólt, válaszolt s nem csapta be előttem az ajót - kegyelem.

hogy nem mondott le rólam, hanem újabb lehetőséget adott és ad: kegyelem.

s hogy Ő változatlan, ugyanaz maradt - kegyelem.

hogy megmaradt nekem: kegyelem. kegyelem... KEGYELEM!

Read more...

Add tovább!

Ő megtalált.
Felemelt.
Megmosott.
Reményt adott.
Továbbindított.
Elküldött.

Hogyan tovább?
Add tovább!
(2009. november 1.)

Read more...

Kegyelem

még nem értettem meg,
mi a kegyelem...
igyekeztem:
ezt is, azt is
kiérdemelni,
megfizetni,
leróni.
hisz nekem jár,
gondoltam -
hiába hallottam
annyiszor:
kegyelemből...

pedig
a tévedéseim ára
túlnőtt rajtam,
a bűneim terhe
agyonnyomott,
kudarcba fulladt
próbálkozásaim
(én jó leszek,
helyesen teszek)
előttem sorakoztak
vég nélküli,
kígyózó sorban.

már kezdem érteni:
nem elég az enyém.
odatennék bár mindent:
csepp a végtelen óceánban.
mégsem elég.

hogy szabad vagyok:
kegyelem!
(2009.)

Read more...

Mosoly

apró örömökben
mosolyog rád az élet.
és hirtelen a szürkeségből
napsugaras nyár lesz,
tavaszi kedv, derű,
pedig az őszi levelek
takarnak már minden utat.
egy pillanat csak
s úgy érzed, rád mosolyog az Isten.
erőre kapsz s
menni tudsz tovább.
előtted az élet...

(2009. október 27.)

Read more...

Kapcsol(ód)ás

aki járt az emabisz-on, az olvashatta ott...

Kapcsol(ód)ás

Egy gombnyomás s megszólal a várt hang: "Halló!"

Egy kattintás s az üzenet megérkezik a címzetthez: a messze lett közel.

Csak azt az egy gombot olyan nehéz megtalálni... A kéznyújtás pár centire nehezebb, mint kilométereket átugrani!

A színek, a dalok, a szavak, a képek táncot járnak szemem előtt. Elérhetővé válik barát, ismerős. Egy szó, egy mosolyarc, egy üzenet. Kapcsolódás. Ilyen egyszerű. És gyors. Akár a sodrás. A forgatag magával ragad. Friss hírekről elsőnek értesülni. Le nem maradni semmiről. Elérhetőnek lenni. A falak közt falakon túlra utazni. Előre törni. Kincset keresni. Ismerni. Tudni. Megragadni. Egyedül nem maradni.

Nem a csendben. Bezárt ajtók mögött bentmaradni. Lecsendesedni. Átkapcsolódni. Magamba nézni - szembenézni. Magamra találni, az igazira. Amilyennek Ő lát. Aki magam is beismerem, hogy vagyok. Csak nem mertem vállalni. Mert fáj az igazság. És változnom kell. Megfizetni az árat – valami jobbért, valami szebbért. Valami többért s talán valami értékesebbért... Tudtam jól s mégis: futottam előle. A forgatagban elmaradt mögöttem. Csak a csendben áll újra elém. A szelíd jelenlétet csak így érezhetem. A formáló kezet csak így láthatom meg. A változás csak itt kezdődhet el. A hívó, halk szó most sem kényszerít. A döntés az enyém...

Tudom már mit teszek: átkapcsolok!

Read more...

Mikor jössz?

nemrég, végülis az ünnepek alatt történt, hogy egy darabig az eszemben járt ez a versem. az elmúlt hetekben kicsit rendeztem, válogattam az írásaimat és akkor akadtam rá erre a versre. még mindig emlékszem, az utca melyik részén jártam, milyen volt a fény, a hangulatom, mikor ezeket a sorokat megfogalmaztam...

Mikor jössz hozzám?

Sötét, kietlen utca.

Az őszi levelek között

sápadt fény vetül az útra.

A csendben csak cipőm

szabályos, folytonos

kopogása hallik.

Hazafele tartok az estben.

És bennem cipőm sarkával

összhangban kopognak

halkan a kérdések:

Mikor jössz?

Mikor jössz újra?

Nézd...

lázongó érzéseim, kétségeim,

a nemértem-ek között

vár a szívem.

Mikor jössz hozzám?

Hogy újra halljalak...

nem a fülemmel, nem,

a szívemmel...

Intsd csendre bennem

mi lázadás.

Jöjj, békességeddel tölts el.

Jöjj, várlak, Uram...

2006 november 14, Temesvár

Read more...

Ő és én...

Befordult a busz. A könyvet összecsuktam, belecsúsztattam a reklámszatyorba. Még egy sarok és végállomáshoz érkezünk. Minden reggel a megszokott útvonal. Már néznem sem kell, hol vagyunk, tudom a könyv soraiba mélyedve is, melyik sarkon fordultunk be utoljára. Egy pillantás ki – s szemem megakad egy villanásra az épületen. Elmentem már erre annyiszor. Régi, ismerős falak. Mégis, most megfog a szépsége. Szemem megpihen egy pillanatra az építész tervének megvalósításán, a színek harmóniáján. De kár, hogy másik, szürke épület takarja csodáját s csak ritkán látom meg szépségét. Mennyi értéket takar így el szürke, szokott, monoton zsúfoltság...
S eszembe jut a reggel. Az ima, a vágy, hogy ma többet lássak meg Istenből. S egy pillanat csak, jön a felismerés – bennem is takarja valami az Isten szépségét! De rég csodálkoztam már rá őszintén!
Keresem a fát, amit ki kell vágnom. A tákolmányt, amit le kell rombolnom.
Ragyogjon dicsőséged, Istenem!

... ... ...

Szürkület szállt le. Beértünk a hegyek közé. Az elhagyatott út egyre feketébb lett. A célt tudtuk, az utat nem ismertük. Csak rémlett valami balra fordulás. Itt lenne talán. S mentünk tovább. Fáradtan, a munkanap után. Jó lesz kicsit kikapcsolódni, friss levegőt szívni s talán megpillantani a Retyezát csúcsát is. Majd holnap. De addig egy kis zötyögés még. Furcsa egy út ez. A betonlapok között magasra nőtt a gaz. A reflektorfényben ijesztő sziklák árnya bújkált. Hideg, szeles, szemerkélős idő volt.
Ha ezek a kövek leindulnának – gondoltam magamban s a mihamarabbi megérkezés reményében kémleltem a kanyargó utat. Megálltunk. Már addig is láttam lezuhant kőgörgeteg maradványait, de ott, az, mindegyiket meghaladta. A szikladarabot tíz ember sem mozdíthatta volna el s a kocsi is csak üggyel-bajjal, nagy vigyázva tudta kikerülni. Mikor eshetett le? Talán csak nem mostanában? És járt itt akkor valaki? Az út kísérteties. Mentünk tovább. Egy keveset. Újabb megálló. Újabb szikladarab. Vajon tovább lehet-e menni még? Próbálkoztunk tovább. Bennem dübörögtek a kövek, a lezúduló hegyoldal. A kérdéseim, a hogyan-s-mikéntek keveréke belevegyült a lehullt sziklák közé. Eltévedtünk. Az út ott már járhatatlan volt. Vissza kellett fordulnunk.
De jó, hogy valaki a hegyoldalt helyben tartotta! A köveket akkor nem morzsolta szét! Micsoda hatalom! Mekkora erő! S a betonrengetegben naggyá nőtt ember bennem apróvá töpörödött a Mindenható Isten előtt. Ott, az eltévesztett, sötét kanyarok között aggódó kérdéseim eltűntek a feketeségben. Ha ez az Isten az Atyám, mi szükség van a kérdőjeleimre?

Read more...

Szinező

Szinező

A borókák zöld színt kaptak.
Mellette piros levél, vörösbe játszó
s fekete áfonyabogyó kontrasztozik
a piros bogyóval fehéres, kopár mezőn.
A felhő fehér, a köd mindentnyelő
s a zöld fenyők sudár alakja alatt
ezerszínű fák tarkállnak csoportosan.
Kék ég csillan a víz szemében s
odaát a sziklák zöldesbe játszva szürkülnek.
A hold ezüst, a lemenő nap izzó rózsaszínje
megszínezi a kéklő messzeséget...
Csend borul a tájra.
A Művész megpihen.
A mű készen van mára -
ősz kezével színezte ki a Teremtő.

(2007. szeptember 21. Muntele Mic)

Read more...

. . .

ami felnőtt bennem

- vágd ki

ami felépült magasra

- rombold le

ha eltakarja szépséged

Istenem!

2008. augusztus 1.

Read more...

Helyett

bezárt ajtók helyett
nyitott szívek...
komor tekintet helyett
nyitott mosolyok...
ó, hogy lehetne csak dalolni?
életről beszélni?...

(2008. április 1.)

Read more...

És ha nem?

Ha nem jöttél volna...

Üres sivatag lenne az életünk,
rozsdamart őszi levél az örömünk.
Békénk viharos csend lenne csak,
értékkeresésünk hasztalan...
Behavazott napjaink
álünnepek lennének,
szeretetünk...
Vajon kitől tanulhattunk volna meg
szeretni?
De eljöttél, hogy megmutasd
az utat az Atyához
és lehessen igazi ünnepünk!

(2001. december 14.)

Read more...

Életről 1 pillanatban... - 11.

nézem az óvodást s lesem a titkát nem lankadó kitartásának: hogy nem baj, ha a másik nyer újra meg újra, ő nem adja fel, újra kezdi és kér, hogy vegyek részt vele a játékban. talán nem is a nyeremény a lényeg? a nagy érzés, hogy sikerült? egyszerüen csak az együttlét a fontos. a ráfigyelés. az "együtt" érzése...

Read more...

Életről 1 pillanatban... - 10.

nézem a vásárlókat s lesem, hogy kapkodják a polcról az árut: de amit keresnek, nem találnak. nincs olyan címke. s csak veszik, mi ígéretét hazudja az igazinak. amit keresnek. a boldogságnak...

Read more...

Életről 1 pillanataban... - 9.

nézem a vakot a buszon s lesem a titkát nyugalmának: hogy ül nyugodtan és élvezi az utazást. hogy nem rohan, hanem minden lépést megfontolva megy végig az úton. mert súlya van minden pillanatnak...

Read more...

Életről 1 pillanatban... - 8.

nézem a reklámokat figyelőket s lesem a titkot: miért, hogy szinte vakon hisznek nekik? és mennek, vásárolják a jobbnál jobb, agyondicsért termékeket. vakon hisznek nekik. s a kitett ilyen-olyan hirdetéseknek is. de az időtálló és beváló igére - legyintenek...

Read more...

Életről 1 pillanatban... - 7.

nézem a sötét házakat s lesem a némaságuk titkát: vajon a csend és béke nem csaló? mit ér a külső, ha bent dúl a viszály s dübörög ezerféle indulat?

Read more...