Narancsos fahéjas

csokit eszegetek itt. karácsonyi hangulatot lop a napba bár még nem kezdtem el karácsonyi zenét hallgatni és még hihetetlen számomra, hogy szinte az egész év elszaladt már...
hétvégén kedves vendégeim voltak. olyan jó volt kedves unokatesómmal találkozni (és nem csak), együtt lenni, beszélgetni, sétálni kicsit a város őszi ruhát öltött parkjaiban. kár, hogy ilyen rövid volt...
aztán jó pihenni is. nem is gondoltam, hogy ennyi fáradtság felgyűlt bennem. remélem, jól fog telni ez a néhány nap.
aztán tegnap este gumidefektet kaptam. több, mint 3 év után ideje is volt, nem? én túléltem, a gumi nem, a kerék remélhetőleg igen. hát ennyit erről.
a tegnap vagy 5 szemeteszsáknyi lehullt levelet szedtem össze és messze voltam még attól a teljesítménytől, hogy az egész össze legyen szedve. ma csak egyet töltöttem meg, mert nem volt hozzá türelmem, hogy a többit is összeszedjem, még hullik rá, majd akkor...

Read more...

Ó, sokmindent

akartam én írni az elmúlt kb. 2 7 alatt, csak épp nem sikerült. ennek fő oka, hogy épp az eperérés ideje van - akarom mondani volt- , legalábbis a kertem helyzetjelentése ez, így a "szabadidőm" nagy részét a termés betakarításával, szortírozásával, pucolásával, mosásával töltöttem. érthető, nem?
időközben a kocsim meggyógyult, juhééé, már nem kell töltögetni bele egyre-másra az olajat. kétszeres haszon: nyugodtan mehetek vele, nem kell folyton ellenőrizgetni, kettő meg: megmarad az olaj ára. nem beszélek persze a javításra költött csinos kis összegről. az nem maradt meg - nekem. de kicsit jártam busszal is. és akkor még nem volt éppen ekkora hőség...

más:
azon gondolkodom - bocsánat a kemény megfogalmazásért -, hogy az ember (lánya, ebben az esetben - akinek nem inge, ne vegye magára) mennyire elistentelenedik a városi életben. merthogy munka->fizetés->megvesz mindent a hiper-szuper márketből, aztán elfogyasztja és kész. igazából ez annyira természetes volt egészen addig, míg a közelmúlt napokban rá nem jöttem, hogy nem is annyira egyszerűek a dolgok. mert ugyebár - ha a kertben ténykedik az ember lánya, akkor biza rájön, hogy ami terem, nem a saját ügyességünk eredménye. mert kegyelem az eső, a termés gazdagsága, hogy nem veri el a jégeső, ragya, nem szárad le, nem lesz mindenféle kártevők áldozata. hirtelen meglep az Istenre utaltságunk érzése, a betonrengetegben ismeretlen, idegen érzés, a tehetetlenség, hogy nem a mi jóságunk, érdemünk szerint terem a kert, hanem egyedül az Ő gondoskodása, áldása, kegyelme telíti meg egyre-másra a tálakat. és a hála már nem is annyira távoli, elméleti érzés lesz ezek után, hanem valami nagyon is kézzelfogható, tapasztalható mély leborulás...

Read more...

Sárga világ

nem tudom, említettem-e már ezt a sárga lencséjű szerkentyűt, ami egy ideje elmaradhatatlan hozzátartozója az autókázásnak. mert ugyebár e csodaszernek köszönhetően a szembejövő mindenféle szörnyek vakító fénye megszelídül. persze, úgy nézek ki vele, mintha valami nagybácsi őskori szemüvegét kértem volna kölcsön, vagy mikor a kisgyerkőc felteszi az anyuka napszemüvegét. de hát kit érdekel? nem a tükörbe nézek, mikor szememen van :)
hát így. megsárgul kicsit a világ az esti fényben...

Read more...

Tervezgetem

vagyis pontosabban gondolkodom azon már pár napja, hogy nem ártana kicsit sűrűbben írni ide. vagy mégsem?
csak épp azokban a késő esti órákban, mikor odaülhetnék a gép mellé, elé: vagy értelemsebb ötlet ágybabújni a másnapi használhatóságomért, vagy valahogy nincs mit írni. talán példát kellene vegyek Mártától és a semmiségekről is írni. végülis nem olyan unalmas az életem.
kedd este is készítettem pár képet, hogy majd felteszem ide, hogy a hétfőiekről ne is beszéljek, csak hát...
lassan már 2 napja egyfolytában hull a hó. az utcák takarításáról inkább nem tennék említést. a csicsonkázást ha a csizmám talpán nem sokat próbáltam, akkor most sikerült párszor 4keréken megérezni (egyik körforgalomban majdnem tovább fordultam, pedig kifele akartam).
ja, azt azért meg kell jegyezzem, hogy nagyon élveztem, hogy lelassult a város. mármint azt élveztem, hogy már nem volt annyi rohanás, az izgága tolakodás valahogy megszűnt, mindenki nyugodtan, akarom mondani lassan közlekedett. persze azt nem élveztem annyira, hogy időben sokkal többe került, míg bárhova eljutottam...
kicsit gyerek lesz belőlem és - na de majd megmutatom, mit tervezek :D aludtam már rá egynéhányat, de csak maradok az ötletemnél, azt hiszem.
esténként néha kiállok az ablakba hulló pihéket lesni - csak úgy. azt hiszem, rég nem gyönyörködtem már a télben. persze a kocsi takarítása nem tartozik a kedvenceim közzé, na meg a lapátolás sem - bár ez utóbbit néha még élvezem is :)
a szilveszteri kiruccanás esett, így most majd valami máson fogom törni a fejem, amint az időm ezt is megengedi. legrosszabb esetben alszom egy jót. vagy ki tudja? legalább lesz időm pihenni (álmodik a nyomor), meg talán valamit a lakásban még tenni-venni, ami a díszítést illeti.
a fenyőfa idén elmarad, azt hiszem. nem is baj.

Read more...

Megjött

Tegnapelőtt reggel még tizenésfok volt. Hideget mondtak, vastagon öltöztem. Délben még semmi különös nem jelezte érkezését (csak az én torkom reagált hevesen erre a semmire...). Aztán - már épp indulni készülődtem gondolatban, mikor a kolléganő gyors ablak nyitás-csukása jelezte, hogy odakint biza hűvösödik. Kilépve a kapun már nem volt meglepetés csak a szél, ami szembe-szájba verte az esőt. Míg az ajtó nem csapódott mögöttem. Aztán már csak a szembe kavarta a szélvédőn a cseppeket. Amikről így kiderült, hogy hó akarna lenni. Mire hazafelé közeledtem a szélen hó volt az ablakon, a törlő nyikorgott, járt előttem, az ablakon próbáltam követni az utat. A táblák félig fehérek voltak a gödröket pásztáztam, a tócsák jelezték - még megvannak. Az ismert útszakaszon nem volt annyira nehéz kerülgetni őket. Közben fél szemel a gyalogost kerestem, aki nem volt ott. Meg a motorzúgást figyeltem. Mintha csápjaim nőttek volna, füleltem a csúszást (ami elmaradt) minden idegszálammal. A 30as tábla (természetesen tiszta fehéren) szinte fölöslegesnek bizonyult, bár voltak bátrak, akik ráléptek a gázra.
Mire hazaértem, a kertet belepte a fehérség. A már szinte teljesen eltakart krizantémokat levágtam, behoztam. Aztán én is a meleg menedékbe vonultam. Ki-ki pillantottam a hóesésbe és be kellett vallja: megjött a tél!

Read more...

Ma reggel

a szokottnál hamarabb indultam, merthogy a kocsi a szervizben éjszakázott. remélhetőleg a régi javítás javítása végre megoldja a problémát - merthogy az ablak azért van, hogy ki lehessen látni rajta! (nem, nem ütöttem meg. megtette más még mielőtt enyém lett volna...). amit mindenképp érdemes volt így látni, az a napfelkelte. az ég, amint sárga, rózsaszín fényekben pompázik a kékség alatt. nem is tudom, december van már? mire időm lenne fehéres kontúrral bevont leveleket meg árvácskákat fotózni, eltűnt a kontúr. de talán csak sikerül a falra való képeket kiválogatni és el(ő)készíteni, még az idén. hát így.
bontogatom az adventi naptáram, hűségesen, minden reggel. a bonbonos edénykében szaporodnak a karamellák. meg volt egy könyvjelző, egy mikulás-fejű papíralak, na meg sütőpor a sütirecepthez, amit még nem csináltam meg. ja, meg radír. ugyebár, aki sokat ír :)

Read more...

Reggeli gondolatok

békés teremtésnek ismerem magam, de azért néha én is kijövök a sodromból. a legrosszabb az, amikor tehetetlennek érzem magam a helyzettel kapcsolatban. mint például ma reggel is. egyesek a kulcsukat (vagy valami mást) nem tudják a zsebükben tartani, mindenképp a más kocsijának a festékét kellett közelebbről megismertessék vele.
mondanom sem kell, jól felhúzott így hétfő reggel az eset (ez magában is elég baj, de csak ráadás volt egyebekre), úgyhogy jól kezdődött a hét. mire a munkába értem az jutott eszembe, hogy de jó, hogy a zsoltárokban nemcsak a dícséret és hála meg segítségkérés szólal meg, hanem vannak úgynevezett "átok-zsoltárok" is. nem mondtam el egyet sem, csak kicsit lenyugtat ilyenkor az, hogy Isten igazságot fog szolgáltatni. és örülök, hogy nem kell a dühöt és bosszúvágyat hordanom egész nap.
kellemetlen eseményektől mentes hetet kívánok nektek...

Read more...

Gondolattöredékek... (5.)

volt - nincs.
azaz nincs hűtés, van fűtés. egy hetet bírta, egyszer használtam. mert ma délután egy csavar - pakk. "csodás" ködfelhő keletkezett, az ablakom csupa mázgás lett a foszforeszkáló akármitől - enyhén kifejezve (különben az egész kocsi is olyan volt). megálltam. mondanom sem kell, hogy megijedtem, egész úton aztán (mikor elmertem indulni) reszketett a lábam. benéztem a motorhoz is ott helyben, de a csövet nem én fedeztem fel (ahhoz még nincs annyira kiformálódva a szemem).

... ... ...

mi minden történik, ha egy csavar nincs a helyén?
ha azt mondja: ez túl nehéz, én továbbállok?
ha úgy gondolja: köszönöm, ebből nem kérek?

egy ember-csavar...

Read more...

Úton

hát az úgy volt, hogy ki akartam használni az alkalmat a hosszabb úton való vezetéshez (amiért csak úgy mellékesen megjegyzem nem annyira lelkesedem) és hát (még jó, hogy nem egyedül) nekiindultunk. az autókámmal. ment is minden rendben, ameddig az aradi vonatsínekhez nem értünk. az út minőségéről azon a ponton inkább nem nyilatkozom, úgyhogy szépen levittem az amúgy sem szédületes sebességemet, és megakadt a szemem a frissen kigyúló piros lámpán. ezt sem láttam még égni csak inditáskor, így hát nem csoda, ha a pánik kerülgetett. ugyanis menyegzőbe igyekeztem - volna. csakhogy - tán a válságra hivatkozva - a kocsim úgy gondolta, jó lesz takarékoskodni az árammal is, így szépen csendesen eszembe juttatta, hogy akuja is van az autónak.
mit volt mit tenni, autószerelő tanácsával visszaindultunk. eleinte a piros égő elaludt, de aztán csak meggyúlt, meg megint elaludt, meg meggyúlt. végül már nem aludt el. mikor már közeledtünk a városhoz, már érezni lehetett, hogy csak forró levegő özönlik befele, a város utcáin már alig sikerült jelezni, szóval nagyon szurkoltunk, hogy hazáig kibírja. és kibírta...
indultunk is vissza nyomban, de képeket erről majd máskor. most túl fáradt vagyok ehhez, meg a csuklóm is fáj. úgyhogy a napokban lesz alkalmam sétálni többet, meg a rózsákban meg egyebekben gyönyörködni, amire nem igazán futja máskor...

Read more...

Pipacs

ehhez már nincs szemléltetés, mert bár kerestem pipacsos képet, semmi nem adja vissza azt a színkombinációt, ami minden reggel vár egy bizonyos pontján az utamnak. egy bizonyos zöldárnyalat (az a verzió nem tartozik a kedvenceim közé, de abban a kombinációban tökéletes), meg bizonyos szögből eső napsugarak, meg ugyancsak (más) bizonyos erősségű barnalencséjű napszemüveg. na meg az a sok-sok pipacs...
hm... az a hangulat, amit azok keltenek...
már jó pár napja hozzátartoznak a megszokott útvonalomhoz, naponta kétszer gyönyörködhetek bennük :D

amúgy a mai nap apró örömeihez tartozott az újabb egyirányú utcák felfedezése (ugyanis nekem továbbra is szabad járnom a megszokott útvonalon :D).
szóval: az élet tele van apró örömökkel :)
na meg "olyanok" is akadnak, mint a tilosba behajtó, egyirányú szűk utcán velem szembejövő autók...

Read more...

Hétvégi jelentés

avagy mi is történt errefelé...
hát péntek este újra a kreatív-esten vettem részt. nagy eredményt nem tudok felmutatni, de majd lesz, idővel.
a múlt heti sok munka nyomán még néhány kód-vázlat megszületett, s papírra vetődött, remélem nem marad itthon, mint a múlt héten valamelyik nap.
aztán meg vendégeink voltak :D és hát örültem nekik. jó volt az uncsikámmal beszélgetni, meg nem csak vele, meg nem csak beszélgetni. volt alkalmam a vezetést is gyakorolni, ami nem volt éppen rossz dolog. a parkolás nem mindig sikeres. és hát - kezdek rájönni, hogy kitűnően értek hozzá, hogy úgy parkoljak be, hogy ne sok helyem legyen kilépni. ugyebár: minek azt is?
aztán meg az unokahúgaim/öcsém jelenlétét is élvezhettem, nevettem nagyokat, meg kaptam aranyos (néha hangos) mosolyt is :D
ja, és egy iciripicirit olvastam is
és fáradt vagyok és rengeteg tennivalóm van, jó lenne mennem már megszervezni a következő napokat, hogy fussa mindenre. vagy minnél többre. na, szép hetet!

és... hát nagyon megörültem a naptároknak, mert vannak bennük az általam készített képekből is. jó volt látni őket, gyönyörködni bennük :)

Read more...

Végre itthon

azaz hogy nem kellett ma munkába menni (na ne kezdje el senki azt, hogy de jó neked meg ilyenek, mert ennek is megvolt az ára az elmúlt hetekben). na és ennek tiszteletére hova vitt az első utam? a háziorvoshoz. egy látogatásra. vége az lett, hogy kifele jövet elkanyarodtam a patika felé és beszereztem az elkövetkező napokra a gyógyszert. mert a hangom csak nem akart megjavulni. vagyis a megfázás elmúlni.
aztán még elmentem másfele is. a lényeg nem is az, hogy hova. hanem a következtetés, amit levontam: parkolni nem tudok. pont. néha sikeredik, ha bőőőőőven van hely. ha nem, akkor mikor igen, mikor nem. mint ma.

Read more...

A tegnap este

sikerült elcsípnem egy koncertet, ez az utóbbi időben igen-igen elmaradt. a zeneegyetem diákjai előadásában volt egy jó 2 órás koncert, elején kórussal, aztán meg szinfonikus zenekarral. a dómban. én főleg a második részét élveztem. még elhallgattam volna... :)
ja, és közben alkalmam nyílt a szokott "ösvénytől" eltérve kocsikázni, bocsánat vezetni, na meg parkolni. most már tudom, miért kerülöm el a 'punctele cardinale'-nek becézett helyet. legalábbis egyes irányokból...

Read more...

Hosszított

hétvégét élvezek. nem magyarázkodom, miért nem írtam mostanában sűrűbben. olvasni olvaslak, de írni kicsit komplikáltabb. sok mindenen gondolkodom, ma újabb ezt-szeretném-lista készült bennem, közben jönnek az ünnepek, készülni és készíteni kellene ezt-azt. kint hol hideg, hol picit melegebb van. a fagyos ablakokhoz kezdek hozzászokni, bár nem szeretem. az újabb, ismeretlen útszakaszokkal is kezdek megbarátkozni, már van merszem a jól ismert csapást elhagyni itt-ott. hát így van ez most.

Read more...

Aprócska

mai sikerélmény volt a parkolás idehaza. azt a fajtáját ennek a műfajnak nem szeretem, ha csak lehet elkerülöm, de most volt hely bőségesen, más lehetőség szűkösen, szóval nekivágtam. nem sikerült egyből, de végül csak bekerült a helyére :)

Read more...

Ha már szombat

akkor belefért egy autómosás is, amolyan a-la-me fajta. életem első ilyenfajta tevékenységét űztem. mindenképp, egy rövid kis időre elltűnt a por róla. az ablakmosóm pedig fagyálló lett. mielőtt a fagy beáll.
a szobabiciklim még nem roszdásodott meg, sőt, még mindig működőképes és nem csak vállfának használható. ma meggyőződtem róla.
amúgy valami kreatív dolog készítésének a bemutatójára kell készüljek, szóval nem unatkozom

Read more...

Az elmaradt

gondolatok bepótlására:
- egyik este megcsodáltam a nagy, kerek holdat, amint odafentről lenézett
- következő este már felhők társaságában volt, kisebb is volt, na de szivárványszínt szórt mindenfelé. és még azt is észrevettem, hogy a várost elkezdték karácsonyra kidísziteni.
- másik este a hold megint kicsi volt, de egyedül búslakodott odafent
- ma reggel pedig óriási, halványuló folt volt az égen. még mindig kerek
- megvolt az első befagyott kocsiablakom, amit más segítség hiányában nekem kellett lekaparnom. a bemelegítés megvolt szóval ebben az ügyben is
- várom, hogy végre befejezzem és leadjam a munkám mostani részét, mert lassan vorkoholiskus tüneteim lesznek. ugyanis optimizáláson és egyebeken töröm a fejem még itthon is, minden akaratom ellenére is. de ma azért, mikor fejfájósan és fáradtan végre - mivel rájöttem, hogy már valamirevalót úgysem vagyok képes alkotni odabent - elhagytam az irodát, eldöntöttem, hogy a hétvégét élvezni fogom - még nem tudom, hogyan, de örülni, kikapcsolódni akarok. pont. ebbe beletartozik az is, hogy a már régóta tervezett és halogatott tennivalóimat beosztom, mert akkor már az maga jóleső érzéssel tölt el, ha be van osztva, tudom, mit mikor kell megtegyek, hogy ne utolsó utáni pillanatban ébredjek rá, hogy jééé-azt-is-kellett-volna.
hát így. jó, hogy hétvége van :)

Read more...

Jelentem,

megjöttem. és megint elmegyek :D

na de az elmúlt napokat egy tó közelében töltöttem különböző országokból érkezettekkel. és sokat ültem Bibliával előttem, tanulmányozva (részletek majd még később)

közben itt-ott fotóztam is, meg kreatívkodtam is.

elmélkedtem, kicsit pihentem, kizökkentem az itthoni kerékvágásból.

a vezetésből csak kicsit. de ma reggel már nem volt gond :D

próbálom behozni - olvasni az elmaradtakat. jó, hogy írtatok :) (még van vagy 130 hobbis blogbejegyzés...)

tervezem a jövő évi szabadságot, régi és újabb álmok valóraváltását kombinálva...

próbálom tartani a lépést az elmaradt, megígért tennivalókkal. nem könnyű.

és közben kihasználni az időt mindenféle jóra, hasznosra. gyakorlatba ültetni a tanultakat...

megyek, még jelentkezem...

Read more...

Kezdek belejönni

a vezetésbe. na persze, nem azt jelenti, hogy nagy merszem van ide-oda rohangászni keresztül-kasul a városon, de azért na. még útvonalkészítés meg ilyenek is beférnek a pakliba. de a hétvégén jó sokat vezettem, elmentünk hunyadra. jó volt találkozni mamáékkal kicsit. képeket is akartam feltenni, de nem jött össze.

közben a német gyüliben 130 éves évforduló volt, ott voltam tegnap délelőtt. 1925ben onnan vált ki a mi gyülink is.

sikerült a képeimet kiírnom, mert már szó szerint nem fért semmi a laptopomra. még le kell a nagyját töröljem, hogy legyen helyem. remélem egyúttal az elmaradt kéepeket is feltehetem ide, ill. a fotós blogomra.

érdekes ez a jövés-menés. alig vagyok itthon, úgy érzem, de most egy ilyen időszak van. jó, hogy azért hétközben kicsit itthon is vagyok. látom a rengeteg tennivalót, csak sajna kb. ennyire futja...

Read more...

Fázós

napok vannak, gondolom ezt kár ecsetelnem. szóval igencsak rétegesedjék meg az, akinek ilyenkor szottyan kedve vagy nyílik alkalma a hegyekbe rándulni. mindjárt fel is jegyzem a vinnivalók listájára kezdésnek a sapka-sál-kesztyű triót. túrabakkancs elmaradhatatlan kellék, de honnan szerzek bele vaaaaastag zoknik, még elválik. mert ugyebár nem a szomszéd szobába indul az ember körülnézni, hanem világot látni, azaz bocsánat, hegyet látni megy, ha már megy, s nem a négy fal között ülni, amit ugyebár, itthon is lehet csinálni. na de jó reménnyel mindenképp felszerelkezve, kitömve a hátizsák, már ami hely marad majd benne a ruhák mellett.

s mivel a tütümet analízis előtti betegállományra ítéltük az este, ma reggel igencsak éreztem, mennyire lehűlt az idő...

Read more...