Töredékek...

Egy szombati nap margójára

>> 2010. március 13.

tudom már milyen az, amikor az ember lánya nem "kora reggel" megy be a munkába. azt is, milyen, amikor sehol senki, villanyok leoltva.
és milyen, amikor az ember lánya elmélázik (ki tudja hányadjára már), hogy mekkora ajándékot kapott Istentől, olyasmit, amit jóval későbbre álmodott magának. s hogy igen, Ő ismer a legjobban. de jó!
jó néha kicsit lazítani. érdekesen alakult a mai nap, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. de végülis, szép volt.
és találtunk még 4 szál hóvirágot. a fán lassan megjelennek a rügyek. a kert zöldül, bár a gaz is szépen terjeng.
de jön a tavasz, még ha az eső néha meg-meg cseppen. :)

Tél és Tavasz

>> 2010. március 12.

a reggel egyre vastagodó hótakaró után délután napsütéses derű lett. nyoma se volt a hónak.
akárcsak az életben. tél és tavasz váltogatja egymást. inkább nem mesélek a mai napomról, bár megfordult bennem, hogyan lehetne leírni a csak jóindulattal csúcsforgalmi ÓRÁnak nevezett forgalmat meg a tátongó krátereket meg az egyéb kellemesnek nem éppen mondható pillanatokat, de aztán meggondoltam magam. valaki ma este optimistának nevezett csak azért, mert megpróbálom megtalálni az adott helyzetben a pozitívat. hááát. igyekszem. már csak a magam érdekében, mert a holnapi napot nincs szándékomban elszontyolodva tölteni. s ha erről szól a "nevetve néz a holnap elé", akkor ezúttal nem volt sikertelen. bár ha jól belegondolok...

a ma egyik idézete, ami elgondolkodtatott:
"Küldj akárhova, csak gyere velem. Adj akármilyen felelősséget, csak erősíts meg. Vágj el bármilyen köteléket, kivéve azt, amelyik az életemet a Te akaratodhoz köti."

Bizonyára

>> 2010. március 11.

mások jobban lelkesednek az orvosokért, mint én. szivesen elbeszélgetek velük erről-arról (van fogorvos barátnőm is, nem rá gondoltam), de nem szeretek velük rendelőben találkozni. olyankor több, mint valószinű nem tul kellemes dolgok motiválnak a látogatásra.
lassan már a kollegáim is idézik egyik "kedvenc" mondásomat: csak orvosokkal ne legyen dolgod :D
legszívesebben elmennék valahova, ahol senki nem zavar, senkinek nem kell semmit magyaráznom, nem kell határidőre elkészíteni olyasmit, amihez halvány lila gőzöm sincs, egyszerüen békén hagynak egy kicsit engem is. ha tudtok ilyen helyet, szóljatok :)
nah szóval, ha kellemesebb témákról is írhatok, jelentkezem. addig is minden jót nektek. a tavasz jön, még ha nem is úgy tűnik (ma reggel olyan sűrűn havazott, mintha most kezdődne a tél. de sebaj, jön a nyár...) :)

megj. ez amolyan nyavalygós bejegyzés. pedig nevetve kellene a holnap elé nézzek. igyekszem. mikor több, mikor kevesebb sikerrel. most ez utóbbi...

3H

>> 2010. március 8.

azaz Hó a Hegyekben a Hétvégén :D

Ma volt

>> 2010. március 5.

próbáltam ébredezni. a reggeli csevegést hallgattam körülöttem, a fonalat megfogni nem tudtam, nem is akartam. reggel vizes havat takarítottam. megvettem a borsos árú, mint kiderült növényi alapon készült bigyókat. annak reményében szedem be, hogy rendbe hoz. már 3 estéje hagyma a menü (persze más is van mellé), felszerelkeztem pzsvel. ha valaki netalán trüszkölőgépet keresne, szóljon, azt hiszem megfelelnék. remélem már nem sokáig. a hétvégi utazás alkalmára tekintettel lévén igyekszem rendbe jönni. már csak magamért is. így jár az, aki tavaszt vár, de telet kap.
ja, egy csokorra való hóvirágot szedtem ma este a kertből... :)

Kezdek

>> 2010. március 1.

kicsit talán helyrejönni :)
végre elindult ez is, frissült egy-s-más itt is (s még folyamatban van), s lassan már álandósult tevékenységeim sem maradtak elvégezetlenül. futotta kis olvasásra is, úgyhogy nem panaszkodhatom. remélem tartós lesz :)
s ma - napsütés. igaz, mire kikerültem, eltűnt, de bennem a tavasz zengett új melódiát s miközben az esteledésben hazafele jöttem elmerengtem röpke pillanatra az égen maradt napdarabon. amolyan sárgásba játszó színfoszlány volt csak, igaz, de elég ahhoz, hogy a felhők sötétje közt reményről beszéljen. s a kopasz, csupasz ágak rügyre várón nyúltak a maradék fénybe, mert megszinezni a pillanatot apróság is elég.
ma nem történt semmi különös, csak a közeledő tavasz ígérete dalolt bele a életembe...

Úgy látszik

>> 2010. február 22.

ide lassan már csak heti rendszerességgel írok :D nem akarattal, csak épp így sikerül. még nem adtam fel a reményt, hogy lesz még lazább is az élet körülöttem (ugye a remény hal meg utoljára), de most újra sürgés-forgás van errefelé. lista lista mellett, lassan már reggelenként be kell osszam az időmet a délutánra, hogy nehogy valami kimaradjon. na de eleget irogattam mostanában arról, hogy mennyi tennivalóm van :)
az életben vannak apró örömök is. mint például egy napsütéses reggel. meg hóvirág csodálása a kertben. vagy az a leírhatatlan érzés, hogy valami olyat kaptam, amilyennél megfelelőbbet álmodni sem tudhattam volna, mert ez pont nekem való - hiába, aki adta, Ő ismer a legjobban :). ja, meg a nite, ez vajon milyen virág lesz rácsodálkozás a földből kibújó zöld száracskák láttán.
meg egy jó beszélgetés tiniórán. néhány perces belemélyülés egy könyvbe. a szinek harmóniájára való rácsodálkozás és az érzés, hogy megérte. meg a segítségadás. meg a beszélgetések. meg az élettel teli napsütés figyelése az ablakon keresztül, miközben eltölt az öröm, élet érzése, hogy tavasz van és tele élettel minden és hirtelen szárnyakat kap az ember lánya s már nem is a listáit böngészi, hanem lelkesedéssel és erővel tele vág neki a napi teendőknek, hisz erre valók a percek, amiket kapott. s főleg, miután a lelke szárnyakat kap a reggeli igéktől és megfürdik a szeretetben és bíztatásban, hogy nem csak erről a harcokkal teli, reményekkel csipkézett napokról szól az élet, hanem ennél sokkal, de sokkal többről...

a napokban olvastam, bennem megmaradt, igaz a fordítás és a saját szavaimmal idézem most azt, amit Teréz anya mondott: Isten soha nem ad nagyobb terhet, mint amit el tudunk bírni. Néha azt kívánom, bárcsak ne gondoljon ilyen erősnek...

Kicsit már

>> 2010. február 15.

már kezdtem örülni annak, hogy jé, te! lazább lett az élet(em). aztán láss csudát! ááááá, dehogy! csak múló tünemény volt, mert íme a határidőnaplóm méltó bizonyítéka az ellenkezőjének. itt egy kérdés, ott egy kérés. meg a memóriám is segít és eszembe jutattat ígéretet, ötletet, szóval munkára fel. a listára írtak hosszúsága is felbecsülendő, tehát csataprogram kidolgozandó és gyakorlatba ültetendő.
azért nem kell elfeledni, hogy az elmúlt napokban futotta több olvasásra, elmélkedésre, imára, tervezgetésre, s ezek mind az eddig valahogy nem mindig sikerülő dolgok közé tartoztak. szóval kezdtem helyrejönni ilyen szempontból is. meg a gyógyszerek is úgy tűnik, hatnak. meg a pihenés, az főként. ja, és egy kis hobbizásra is jutott, amire amúgy már régen nem. (ja, a rendes munkaidőt letöltöm közben ott, ahol annak rendje s módja van, félreértés ne legyen.)
ja, és a játék. a ligretto meg a gyermekkori emlékeim pickje. és és és és egy kis olvasás az unokahúgnak, puzzle-ozás a másik kisasszonnyal és ajtónyitogatás a szobámba látogató unokaöcsinek, akiből csak egy van ezen a világon, na meg a két unokahugi is egyedi s ha nem lennének, ki kellene találni őket, bár erősen kétlem, hogy valakinek Istenen kivül még eszébe jutna ilyen profi kombináció a lehetséges tulajdonságokból. végülis a lényeg az, hogy csudajó dolgom van nekem ezzel a három kis (és nagyobb) csöppséggel körülöttem.
nah szóval, megyek is, mert várnak a tennivalóim :)

Sánta és béna

>> 2010. február 7.

ma tinin a Malakiás könyvével foglalkoztunk. ezzel véget is értek a kispróféták, váltunk, más következik, igyekszem gyakorlati dolgokat találni a tiniknek :)
visszatérve a ma reggelre: jó volt megtapasztalni, ahogy Isten meghallgatja áldást kérő imáinkat és néhány perc múlva már ad is személyes üzeteneket.
"Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? - mondja a Seregek URa." (1:8)
nem állatot hozok. nem is azt kéred tőlem. néha csak időt. egy kis rádfigyelést. a pénzemből egy kicsit. vagy valami mást. de nem marad csak sánta, béna, maradék. aztán ha futja majd belőle... vajon miért nem az első rész a tiéd? a legjava? a legszebbje?
megmértél mérlegeden ma reggel újra. és hiányt találtál...

Lám, lám

>> 2010. február 5.

hosszabbak a napok. eme nagy igazság úgy jutott a tudomásomra, hogy ma reggel munkába induláskor a felkelő nap nézett szembe velem. láttam már őkelmét egyik reggel, de az munkába érkezéskor volt, na meg aznap sötétben indultam, sötétben érkeztem, mint általában az utóbbiakban. így hát nem kis örömmel nyugtáztam ma, mikor a mai péntek tiszteletére abban a luxusban volt részem, hogy időben távozhattam s hazafele világosban jöhettem. olyan volt, mintha minden megváltozott volna! hát igen, közeledik a tavasz, még ha sárga havazási kódot is harangoztak ide holnap déltől. így ám. apró örömök. azaz dehogy is aprók. mert biza az sem semmi, mikor az ember lányát egyik este nyugtatgatni kell, hogy megoldódnak a dolgok és időben meglesz minden, mert őkelme pontossága nem engedi, hogy nyugodt szívvel távozzon, mikor a határidőre kért munka vége még elérhetetlen. s bezzeg azt hiszem, soha nem számoltam még olyan pontosan a perceket, mint ma délelőtt, míg azt nem nyugtázhattam, hogy megvan, icipicivel később, de megvan! gondolom, érthető hát a nap hosszúságáról szóló lelkesedés, a leírtakat átélte után...

3...

>> 2010. február 4.

tegnap már harmadjára (vagy negyedjére) olvastam ugyanazt a gondolatot. véletlen? nem, már az első olvasásra tudtam, hogy nekem szól. egyre sürgetőbb volt, amint újra meg újra elém került. nem értettem, miért olyan fontos. de ha Ő mondja, az kell legyen. lépésre kényszerített. olyan nehéz átkapcsolódni, elvonulni, félremenni. bezárni az ajtót. eldöntöttem, mit teszek. s az elmúlt napokra gondolva kérdeztem: sikerül? ott álltak előttem sikertelenségeim, csalódásaim, eredménytelen próbálkozásaim. jövök, mert velük már nem tudok, mit kezdeni. csak akkor lesz békéd az enyém, ha engedek egyre erősödő hívásodnak. megyek már...
ma már kezdem érteni, miért is volt. lehet, csak kicsit, de már értek belőle. jó volt a sürgetés...

teljesen más:
idén már harmadik testvért temetjük a gyülekezetből... elgondolkodtam...

Reggeli kenyér

>> 2010. február 1.

mennyi gazdagság, mennyi üzenet van benne. reggel, ha később ébredek, hiányzik. már várom, hogy kinyissam, meglássam a friss üzenetet. lejegyzek legalább egy dolgot, így akadályozom meg, hogy csak átfussak a szövegen. jó látni, ahogy mások is üzenetet kapnak, ahogy életté válik a betű. és mindenki mást kap. a maga szüksége, helyzete szerint. ilyenkor annyira tudok örülni, hogy nem vagyunk egyformák és Ő sem kezel bennünket egyformán. hanem mindenkinek a maga módján üzen, szól, farag, formál. és, hogy engem személyesen sem hagy ki ebből.
milyen szegény voltam, mikor nem volt rá szükségem!

Hazafelé

>> 2010. január 29.

a teliholddal szemezgettem. a csupasz faágak belenyúltak a fénybe. az ablaktörlő-hagyta csíkok között a kipufogóködbe néztem. a nappali narancsos színű fala kavarodott a mai nap ez-is-megvan, majd-hétfőn-jó? pillanataival. versenyfutás az idővel.
hogy mire jó a péntek este?
egy szusszanat után elővenni a határidőnaplót. beírt és benemírtakat listára írni. sorba tenni. a következő napot betáblázni és készülni az estére. holnap reggelre ébresztőt állítani s amit lehet, még ma elintézni. a mai nap még nem múlt el...

Végre, újra

>> 2010. január 25.

-indult a honlap. mondanom sem kell, mivel foglalkoztam az elmúlt napokban :D
na, de ma végre futotta az időmből egy kis olvasásra, csak úgy magamnak is, már nagyon hiányzott. meg egy kis filózásra, de végül úgy döntöttem, mégsem publikálom, jobb lesz ha nem tömöm a fejetek mindenfélével...
nincs időm unatkozni, dehogy! azt sem tudom, hogy osszam be az időmet, hogy jusson is meg maradjon is, de nem panaszkodom, mindig kialakul és többnyire jól is :)
mostanában a kisprófétákat olvasgatom, tiniórára.
ja, és reggelenként a mindennapi kenyér szerint (lásd a honlapon). nagyon élvezem, leginkább azt, amikor valami üzenetet kapok. persze az nem mindig ilyen mosolyrahúzó üzenet, de ennek ellenére úgy érzem, élet van benne. és ez jó. és segít a kitartásban gyakorolnom magam. jó ez így.

90 év

>> 2010. január 18.

élt 90 évet.
a tatám volt.
ő már megnyugodott...

Nem is tudom

>> 2010. január 14.

hogy van az írással. néha napokig, sőt talán hetekig, hónapokig semmi nem szólal meg ott bent. aztán egyszerre csak előbuggyan valami. egy gondolat, két gondolat, egy pillanatnyi csoda, egy életút, egy megtett kis-nagy szakasz.
nem tudom, mitől lesz valami annyira különleges, hogy egész sorokat vessek papirra. mitől nem lehet megállítani az áradást, mely kényszerít, hogy tollat ragadjak s leírjam az előjövő szavakat. ahogy összeáll a kép s szavakká formálódik lassan át, amint kézzelfoghatóbb formát ölt.
régebb is kérdezgettem magamtól, mi a titka mások csodaszép sorainak, de azóta sem sikerült kiderítenem a versek születésének folyamatát. megfogni azt, fülön ragadni. nem lehet "kikényszeríteni", sem előidézni.
ajándék? ha üzen másoknak is, az...
hogy mások mit találhatnak benne szépet, nem tudom. de azt igen, hogy bennem visszacseng a múlt csodája sokszor s remény támad ha emlékezem. Mert kegyelem, hogy minden lépésem kísérte s Róla szól a sorok közt meghúzódó üzenet is...

u.i. elkezdtem külön helyre gyűjteni a már közzétetteket. az összes megírt már rég egybe van... nem is gondoltam volna, hogy ennyit írogattam...

Köszönöm

>> 2010. január 11.

mindazoknak közületek, akik valamilyen formában jeleztetek ma. köszönöm, hogy vagytok!
a mai nap szép volt, a fizikai fájdalmat leszámítva, gyógyulásra várok.
mindent Vele és semmit Nélküle!

Mérföldkő

sokaknak az óév/újév az. valamilyen szinten nekem is. de ez a nap - ez minden évben mérföldkő. volt és marad. megállok. igaz, az élet körülöttem olyan őrült rohanásba csapott át, hogy rá sem ismerek - mégis megállok. ott bent, kicsit csendben megállok Előtte. az elmúlt napokért. évekért. a történtekért s a meg nem történtekért. a családért, barátokért, és sok-sok másért. és nem utolsó sorban a plusz egyért. a következőért. a refrén cseng bennem - "mert örökkévaló az Ő kegyelme". mi mást mondhatnék? mérföldkő mellett Neki sokmindent elmondok. de legfőképp - hogy kegyelem. s tovább csak Vele érdemes mennem. már rég tudom...

Belegondolsz?

>> 2010. január 9.

nemrég, amint énekeltem az ismert éneket úgy belémhasított a kérdés, hogy tudom, mit is mondtam én most ki? ezt már máskor is megfigyeltem, volt olyan, hogy részleteket nem énekeltem, mert nem tudtam komolyan venni azt, ami a szövegben volt, de nem emlékszem ennyire 'ébresztő' hatásra, mint ez utóbbi. a kedvenceimet a szövegek alapján válogatom általában, sokszor azok tartották a 'lelket' bennem a nehéz pillanatokban, a csüggedésben, vagy azokkal fejeztem ki az örömömet.
aztán ugyanez elmondható az igeversekről is, amiket fejből idézgetek, esetleg másoknak. belegondolok abba, mit is mondok?
megvizsgáltál és híjával találtál...

u.i. egy refrén jár a fejemben szilveszter óta. meg egy Max Lucado könyvet olvasok, a 23. zsoltárról...

Élet

>> 2010. január 8.

annyira természetes, pedig nem is az. s ha valaki a közülünk elmegy, akkor döbbenünk rá, mit is jelent, hogy még vagyunk...

Egy lépést

>> 2010. január 6.

minden nap egy kicsi lépés. nem nagy, óriáscipővel való ugrálás, csak kicsi lépésekkel való kitartó menetelés. nem egyedül. az Úrral. mérföldkő közeledik újra nekem. továbbmegyek. egy lépést teszek, csak egyet Vele. felérek a hegyre, mert Ő velem! itt van velem, segít nekem!

Egy kedd

>> 2010. január 5.

hihetetlen, hogy az ember mennyire meg sem érzi a 2 hét kiesést a munkából. vagy mégis?
az orvos verdiktje: egy hét múlva vissza s lehet, hogy ki a mandulával. na nem, azt nem akarom, remélem, egydarabban maradok. de most megkínoz, de alaposan, az bizti.
amúgy? tervek cikáznak bennem, próbálom lépésekre leépíteni s a tennivalók sorába beágyazni ezt is, azt is. annyi mindent kellene meg szeretnék csinálni, élvezem nagyon ezeket az aktivitásokat, egyfajta szárnyadók. s ha egyiket-másikat elintézem, olyan jó érzés látni az eredményt.
lassan újra kell folytatni a tini-ifi-munkát is, mert lejártak az ünnepek, nah, az is időigényes. és néha nagyon tudom élvezni.
azt hittem, az évkezdet nyugisabb lesz. de nem. bőven akad tennivaló. az olvasandó könyvek listája olyan hosszú, hogy azt hiszem, sokára érek a végére.
de sebaj, nem adom fel, menni fog az, mint a karikacsapás. akárcsak a többi tennivaló is.
lassan, de biztosan telik az idei határidőnaplóm is. s a mindennapi kenyérben mindig van új üzenet...

Mindent VELE!

>> 2010. január 3.

hogy hol is töltöttem (na meg kikkel) az elmúlt napokat, arról beszéljen ez a kép:

jól telt. megérte elmenni. sok minden volt jó.

Egy lépéssel közelebb volt a mottó. Közelebb Istenhez, visszhangzik még mindig bennem. Ernő bácsi nagyon találóan és tömören fogalmazott: "mindent Vele, semmit nélküle!"
a mai kávé megtette a hatását, most pedig jó lenne kipihenni a fáradtságot, mert annyi tennivaló vár rám, hogy nem is tudom, melyikkel kezdjem vagy folytassam. de nem panaszkodom, legalább nem jut időm unatkozni :D

itt újra tél van, a hó rendületlenül hull. a hegyekben egészen leolvadt a hó, mikor jöttünk haza, pedig azt hittem, most igazán látok nagy-nagy havat. amúgy nem bánom, hogy az úton nem volt gond a hóval :)
jó volt Isten jelenlétében megkezdeni az évet. teszem a tarsolyomba a sok-sok igét, bátorítást meg egyebet, amit kaptam az idén (már). szükségem lesz rájuk, azt hiszem. és közben emésztgetem az üzeneteket...
Boldog Új Évet! Mindent VELE!

Kegyelem

>> 2009. december 29.

hogy a harcok nem döntöttek porba - kegyelem.

hogy a napsütést és mosolyt beengedtem az életembe: kegyelem.

hogy naggyá lett énem elé igazi mércét tett - kegyelem.

hogy használt és elégedetlenkedésem, éneztfeladom mondataim ellenére nem engedett a saját fejem után menni: kegyelem.

hogy voltak barátok, segítő kezek - kegyelem.

hogy vezetett s önfejűségem kezelésbe vette: kegyelem.

hogy megajándékozott s álmaim kicsiny részét valósággá váltotta - kegyelem.

hogy megtanított szelíd hangjának engedni, hogy pontosan hozzámillő módon formált: kegyelem.

hogy szólt, válaszolt s nem csapta be előttem az ajót - kegyelem.

hogy nem mondott le rólam, hanem újabb lehetőséget adott és ad: kegyelem.

s hogy Ő változatlan, ugyanaz maradt - kegyelem.

hogy megmaradt nekem: kegyelem. kegyelem... KEGYELEM!

Egy lépéssel közelebb

>> 2009. december 28.

azaz közeledik a szilveszter. egy lépéssel közelebb, ezen fogok elmélkedni a következő napokban. lassan itt az ideje a számvetésnek. kis ízelítő volt belőle vasárnap a tiniórán. mit is mondhatnék az elmúlt évről? annyit talán, hogy kegyelem!

boldog új évet 2010re. az Úrral!

Elmúlt napok

nagyon örülök az elmúlt napoknak. főleg annak, hogy olvashattam. sokat. főleg románul, mert így kerültek a kezembe a jó könyvek. egyik közülük Max Lucado: Vindecare de o viaţă banală cimu könyve. A fő gondolat ez: használd az egyediségedet (amit teszzel), hogy Istent dicsőítsd (miért teszed) életed minden napján (hol teszed). Isten nagy dolgokat tesz a kis dolgokkal. És Isten neked (nekem is) egy nagyszerű életet tervezett. ezt segít felfedezni ez a könyv.
aztán egy másik is volt, Eric & Leslie Ludy: Când povestea de dragoste ţi-o scrie Dumnezeu. lánykörön esett róla szó, így kaptam kölcsön is. nem mondott eget rengető új dolgokat a számomra, azonban Isten munkálkodott bennem olvasás közben.
nagyon hamar elteltek ezek a napok. és ez az év is...

Hang nélkül

>> 2009. december 23.

ma délutánra eléggé zavaros lett az is, bár szedem a gyógyszereket rendületlenül. holnap a jelenetben pedig jól fogna a hangom, mert a mikrofon mellé az is kell.
sokmindenről írhatnék. az elmúlt napok lelassultak, jótékonyan. olvasnom is sikerült, erről is bővebben jó lenne írni, de most nem vagyok rá képes. s ahogy elnézem, ez a karácsony ilyen szótlan lesz, sok szempontból. minden ünnepi hangulat, ami az elmúlt hetek alatt kerülgetett, messzire szállt. nem is talál rám újra most, úgy gondolom. választ kereső kérdések...
s rádöbbenek (ki tudja hányadjára már?), hogy ami bennem van, az a lényeg.
mosolyt festeni az arcra csak színészkedés...

boldog karácsonyt nektek!

Készülődés

>> 2009. december 19.

egyesek már a valenti napi képeslapokat készítik (hobbys blogokba bekukkintgatok), én még a karácsonyiakat sem csináltam meg. még a konkrét ötlet sincs meg, bár ma a takarítás, rendezgetés közben egy-s-más körvonalazódott bennem. de azért annyit sikerült csinálni, hogy a szobámba került egy koszorú, amit tegnap este készítettem a hobbyműhelyben, amit megpróbálok rendszeresen látogatni...

megpróbálok belül készülődni az ünnepre, meg a holnapi szolgálatra. kis szépséget varázsolt a szobámba ez a kis készítmény. nem vágyok nagy felhajtásra az ünnepek kapcsán, csak pihenésre, csendre, kikapcsolódásra. meg igazi ünneplésre. bennem...

Végre

egy kis nyugalom. felgyűlt az olvasnivalóm alaposan, de nem bánom. kint igazi tél van, ma délután nézni se bírtam sokáig a sűrű havazást, amitbe alaposan belekavart a szél is. a koradélutánról néhány kép is készült:

Este a télben

>> 2009. december 16.

nyugodt, békés, fehér este. mintha a világon más sem lenne, csak hó, csend és lámpafény. a kerítést már reggel megcsodáltam: a drótszálakra rakódott hókupacok ott sorakoztak pazar látványt nyújtva. a csatorna jégcsapjai is figyelemre méltók, bár inkább a rárakódott hótömeg vastagsága (vagy inkább magassága?) vonta a tekintetem. hósúly alatt meghajlott derék fenyők nyúlnak az utca fölé. mesebeli látványt idéz a kép s ha a latyakot kiszűri szemem, néhány pillanatig legalább szárnyalni kezdek, s legszívesebben előkapnám a gépet. egy pillanat csak s rájövök a valóságra, hogy gép nincs nálam, meg hogy este van, már igencsak késő s én hazafele tartok, négy keréken, csak a pillanat varázsa ragadott magával, mert rég volt a reggel s napközben nem futotta csodálkozásra, csak sokminden egyébre, s mire ráeszméltem, hogy jéte, már hány az óra, kint feketeségbe burkolódzott minden újra. a hó meg szállingózik, s fehérbe öltözteti a világot, mint az ég fele nyúló ágkarokat. majd lassan belealszom a csendes képbe s arról álmodom, hogy holnap majd talán nem kell újra munkába mennem...

Decemberi tegnap

micsoda foglalatosság: percek múlását mérni. s közben minden perc múlásával nő az öröm, hogy jé, működik, s még jébb, hogy mit is jelent ez a működés. így hát.
tegnap reggel vagy 20 percbe telt, míg letakarítottam a kocsiról a havat, hogy elindulhassak vele. aztán délután még egyszer annyi, este újra. araszolgattam szép lassan, s azóta is folyton hull a hó. kint szép minden, az ablakot távolról szemlélve, mert a latyak igazán nem kívánatos, főleg akkor nem, amikor az ember csizmájába látogat. hivatlanul, ráadásul. hát így.

Tegnapról

>> 2009. december 10.

néha az az érzésem, hogy nem hiszek az ima erejében. de még mielőtt valaki valami eretnékségre gondolna, hadd magyarazzám meg. hiszek, persze, hogy hiszek, abban is, hogy az ima csodát tehet. ez csak természetes. csak néha nem jutok egyről a kettőre, azaz ettől a 'hiszek'től odáig, hogy tényleg imádkozzam is konkrétan azért, ami éppen gond.
lásd a tegnapi nap. a tegnapelőtt úgy mentem el a munkából, hogy vajon hol is rontottam el a dolgokat ilyen rémesen? s a határidő igencsak sürgetett. (az utóbbi napokban elég 'megveszetten' száguldozhattam, mert egyre-másra kérdezgették tőlem, mi a helyzet). ma reggel igazán jó volt A.val Isten elé állni. ezzel is. aztán a munkában, nem is tudom, hogy, egyszerüen csak megtaláltam, hol tévedtem. meglepett, hogy ennyire egyszerüen sikerült megoldani a problémát, sőt, még egy másikat is! azt hiszem, madarat lehetett volna fogatni velem. látszott is rajtam :D
hát így. icipici részlet az életemből, de elég nagy súlya van számomra...

Újában

>> 2009. december 7.

mindenről listát írok. másképp képtelen vagyok helyt állni. a reggel néhány nyugodt pillanatán kívül - hát, inkább nem panaszkodom.
ma csípős hideg fogadott reggel is, meg este is.
jó dolog emlékezni néha. na, nem a diplomákra, határidőnaplókra, halom tennivalóra. csak úgy. a megtett úton megfogott kézre. a simogató, megbocsájtó karokra. a helyreigazító, pontratevő szavakra. s a kegyelemre. leginkább a kegyelemre...

Mélyvíz

>> 2009. december 4.

már rég motoszkál bennem. ma végre valahogy szavakba öltözött. naponta sokszor elém állt. egy mailben, egy hívásban, egy képben. próbáltam előre készíteni magam rá - részben legalább. tudtam, hogy jön, de nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. vagy ilyen is lehet. néhány napja azt kérdezem magamtól, hogy ennyi, végre megáll? de nem, újabb és újabb jön.
kóstolgatom a helyzet ízét.
aztán ma, végre, míg az előttem levő féklámpa kialvását várogattam - végre megtörtént. a törés, amire vártam. tudtam, hogy jönnie kell, már egyre jobban. csak nem tudtam, mikor. akartam is, de nem tudtam, hogyan. hogy nekem kell tennem valamit, az is világos volt, csak valahogy nem ment. pedig ideje lett volna. s aztán: kimondtam. megváltozott bennem a csend...

botladozó léptekkel elől mérni az utat...
mélyvízbe dobtak...
miért, hogy a nyomás, a teher hívja elő a szebb zenét?

Kintbent

>> 2009. december 3.

bent meleg. zsúfoltszagú minden: az asztal, a gépen a képek, a teleírt füzetlapok. a levegő is amolyan terhelt, teleszuszogjuk naphosszat. a vágyak, a tervek, a kipipálandó listaelemek is ott sorakoznak szorosan a közelben.
odakint ünnepidézőn nyers az idő. latyakra emlékeztető sármaradványok húzódnak az út mentén. a díszítés ott lebeg az út fölött. sötétség, égő lámpákkal.
olyan mű minden. reggel köd, este sötét. mintha a fény végleg búcsút intett volna.
csak a tennivalók sokasága zakatol fáradhatatlanul. ha egy kipipálva három másik áll helyére legalább. hol van már a várt lazítás? nyomaveszett mielőtt valóság lett volna belőle.
a könyv vár. már reggel. az ébredést követő lassított menetben hivogatóan kínálja magát. mielőtt gyorsított menetbe állítnám magam kicsit kézösszetéve, előrenézve feltankolni. panaszkodást mint felesleges csomagot kipakolni még indulás előtt. az arcra mosolyt rajzolni, a szemekbe életet csempészni és elindulni. azaz továbbmenni. s ha este pihenőre hív a kispárna s a takaró, kézösszetéve, csendben belesimulni az éjszaka zenéjébe...

Ideje

>> 2009. november 28.

lenne talán valamit ide is írni. nem, nem tűntem el, egyelőre még fel sem adtam az írást, csak épp nem voltam itthon. német honba küldtek néhány napra, aztán meg egy napig itthon a netem azt gondolta, úgyis pihenni akarok s nem ment. na de megjavult s villámsebességgel végigfutottam a bejegyzéseiteket.
mit is írjak?
hát nem bánom, hogy elmentem. a munkaügyi részét az egésznek most hagyjuk, jobb lesz nektek is, de nekem is.
a többiről viszont szívesebben beszélek :D hát a karácsonyi vásár... meg a ghlüchwein meg a kolbászos regensburger... meg az a hangulat. ma kipakolás közben muszáj volt a karácsonyi cdt hallgatnom, annyira magával ragadott az ünnepi hangulat.
meg az a látványt: felhők alatt, felhők felett. fények az éjben. napsütés és naplemente a felhők fölött. na meg a tekergő folyók, a szürkés-barnás sziklák. és a fák árnyékai. meg a többi...

(nagyítsátok ki - úgy talán többet mond :D )

Őszi beszéd az életről

>> 2009. november 21.

teljes pompában :)

fügelevél...

... fügerügy

napsugárra várva

hol rózsa van...

... ott tüske is terem

frissen, pirosodón

zölden

kukucs :)

harmatot szárít a nap délelőtt

(ma csak a régi, kicsi gépem volt velem. de jó, hogy ott volt! :) )

Csütörtök

>> 2009. november 19.

tiszta jóindulatból bemegyek ma a munkába (a jóindulat elsősorban magam felé irányul, a következő hétre tekintve), errefel kiderül, hogy bőven elég lett volna délben bejönni (a betegszabimra való tekintettel), de 5ig nincs szabadulás! és holnap - a mentségem a betegszabi ellenére az, hogy az orvos visszavár. végülis az ő érdekük, hogy vasárnap estére utazásképes legyek. rendkivül "lelkes" vagyok, képzelhetitek.
a gyógyszerek jótékony hatására 2 óránként ennem kell, különben a gyomrom rondán protesztál.
ma reggel azt hittem, havazott, pedig dehogy, csak épp olyan köd volt, hogy látni is alig lehetett. kitartónak is bizonyult. egész nap.
igyekszem helyrejönni. ezúttal elsősorban a saját érdekemben :D

Pihenő

>> 2009. november 18.

úgy látszik, én sem szabadultam a betegségtől, de hogy ennyire le tudjon verni egy "kis" mandulagyulladás, nem gondoltam volna. egy napig semmire sem voltam jó, csak feküdtem, aludtam, meg fájlaltam a mandulámat, de azt alaposan. enni is alig tudtam. így most betegszabin vagyok itthon, pedig munkába kéne menni, de nagyon, nem lesz jó lemaradnom a következő 2 napról, de helyre is jönnöm, ugyancsak a munka érdekében (is). a lényeg az, hogy most már jobban vagyok, nyelem is hűségesen az erős gyógyszert és igyekszem helyrejönni.
szép hetet nektek. vigyázzatok, meg ne fázzatok!

Lányok

>> 2009. november 14.

jó vot együtt lenni, beszélgetni. minden kezdet nehéz - mondják. lesz folytatása is :)

Röviden

>> 2009. november 9.

szükségünk van egymásra... "mint futóbabnak a karóra"

Péntek van

>> 2009. november 6.

jó ha az ember felvértezi magát hosszú várakozásra meg egyebekre, különben nem érheti kellemes meglepetés. ugyanis egy hivatalos papír alóírására kellett elfáradnom s a tegnapi sikertelenség után (a villamos abban a megállóban ragadt, ahol felszálltam rá) ma egy órát el is kérezkedtem, hogy nehogy ne legyen elég az ebédszünet a műveletre. és lám, lám, hamar megjártam. sikeresen.
megemlítendő a kapus vagy őr bácsi, aki lejött a magasból a lépcsőkön, hogy ne én kelljen felmenjek és kiderítsem, hogy házszámot tévesztettem. azaz bejáratot. igazán kedves volt, meg is lepett, alaposan. a következő bácsika már elég kedvetlenül világosított fel, hogy most sem jó helyen vagyok s az új útbaigazítás alapján elég meglepetten kereshettem odabent a nemlétező lépcsőt. na de végül megtaláltam a nénikét, akivel inkább nem vitatkoztam arról, hogy falu vagy város, kifizettem az összeget (itt meg az volt a baj, hogy nem volt apróm, pedig neki a fiókban lapult nem is kevés), és aztán - tényleg rekordidő alatt - a táskámba süllyeszthettem a papirosokat.
valamivel később meg kellemes érzésekkel nyugtáztam, hogy nem hullt a hó még, csak az eső tükröződik olyan furcsán a kocsin az ablak előtt a sok jóindulattal fénynek nevezhető szürkeségben.
az elmúlt napokban megénekelt sárga levélke leköltözött a faágról. ha nem esett volna ennyit és nem szégyeltem volna, szedtem volna elég levelet egy friss rózsacsokorhoz. de elmaradt most, az őszi képeslapokkal együtt.
és így, a nap végéhez közeledve azt mondom, hogy rég nem láttam ekkora csodának az életet. úgy általában. s a körülölelő, védő karok is megcsillantak körülöttem...

Ma

>> 2009. november 3.

este majd elalszom itt, úgyhogy megyek is mindjárt aludni. amióta mézes-mákosan kezdődnek a napjaim, elég sok bajom van az aludhatnékommal napközben, pedig időm szenderegni sincs.
ma este hazafele az ablaktörlő elé kerülő havas esőcseppeket csodáltam. hideg is volt, igazi téli idő. a nyári gumit illene már télire cserélni, mondogatom magamban itt.
s közben azon gondolkodom, mennyi gondviselés vesz körül. és kegyelem. ingyen kapom. te is?

Add tovább!

>> 2009. november 1.

Ő megtalált.
Felemelt.
Megmosott.
Reményt adott.
Továbbindított.
Elküldött.

Hogyan tovább?
Add tovább!
(2009. november 1.)

Kegyelem

>> 2009. október 31.

még nem értettem meg,
mi a kegyelem...
igyekeztem:
ezt is, azt is
kiérdemelni,
megfizetni,
leróni.
hisz nekem jár,
gondoltam -
hiába hallottam
annyiszor:
kegyelemből...

pedig
a tévedéseim ára
túlnőtt rajtam,
a bűneim terhe
agyonnyomott,
kudarcba fulladt
próbálkozásaim
(én jó leszek,
helyesen teszek)
előttem sorakoztak
vég nélküli,
kígyózó sorban.

már kezdem érteni:
nem elég az enyém.
odatennék bár mindent:
csepp a végtelen óceánban.
mégsem elég.

hogy szabad vagyok:
kegyelem!
(2009.)

Őszi fügefa

ma újra meglátogattam a fámat és íme: megjött az ősz... de azért még féligérett füge volt rajta, és megettem. íze már nem az édes nyári, de azért még ehető volt :D
lemondtam a kiruccanást, de elruccantam máshova.
vendégem is volt. jó volt :)
pihenésre is számítottam, sok nem lett belőle.
és jólesett csak úgy, kiállni a napra és behunyt szemmel élvezni a melegét (mert azért hideg volt)

Mosoly

>> 2009. október 28.

apró örömökben
mosolyog rád az élet.
és hirtelen a szürkeségből
napsugaras nyár lesz,
tavaszi kedv, derű,
pedig az őszi levelek
takarnak már minden utat.
egy pillanat csak
s úgy érzed, rád mosolyog az Isten.
erőre kapsz s
menni tudsz tovább.
előtted az élet...

(2009. október 27.)

Életpálya

>> 2009. október 27.

leginkább az ebben a témakörben elhangzottak maradtak meg bennem a konfiról.

mindenkinek választani a 3 közül. egyszerre nem lehet mind a 3, csak 2: kényelem, becsületesség, siker. azt hiszem, tudom az én 2met.

amivel foglalkozunk, azzá válunk.

a sáfárság lényege nem az, hogy mire használnánk, ha lenne (ez vagy az), hanem mire használjuk azt, ami van.

mi az Isten elhívása az életedre? kérdés, melyre a válasz kulcsfontosságú.

odaszánásunk elmond rólunk mindent.

ne elégedj meg féldolgokkal!

bármilyen bolondságra késznek lenni Krisztusért.

a vihar jön. a kérdés csak az, mikor?

vállalnunk kell az állandó tanulást.

gondolattöredékek voltak ezek a hétvégéről.

amit még nagyon értékelek, azok beszélgetések, együtt-töltött idő, találkozások.

Keddi nap

rémisztő, vagy inkább örvendetes (?) hogy az ember lánya hány és milyenfajta érzésekkel tölthet tele egy napot. reggel egesz happy voltam, bár nem tudtam mitől. aztán minden visszazökkent a normál állapotba, hogy aztán az előrelátható "siker" kapcsán gyorsan lesüllyedjen. majd a belenyugvás melankóliáját felváltotta a váratlan siker öröme. következett a fejfájás nyomora, majd a hazamenés várakozása. belefért még az elmélázás, a rímek költése (ami már rég nem volt), majd az órapergés vidámsága. az elmélkedés (mint kiderült tegnap, gondolkodó tipus vagyok - ezt tudtam, csak konfirmálódott - de jó volt az ifi :D). került még limonádé édes-savanyúsága, ízek kóstolgatása, a szabadság szele, meg sok egyéb ebbe a napba. s hol van még a vége? :)

Nyáridézőn

csillant a napfény az aszfalton. hazafelé. a szálak is ragyogtak a várt fényben. a levelek újra zöldek voltak. a haztetők fényben úsztak. mosoly suhant az arcokra nyarat lopva egy pillanatra a szemekbe. mintha el sem múlt volna. pedig ősz van.
s a nyitott ablakon beköszön az élet. méz és citrom-íz keveredik a vízbe. kint szél siet az ágak között. csak a nyíl áll mozdulatlanul. őrzi a kanyart. s közben rendületlenul felfele mutat...

u.i. ez még a múlt héten íródott...

Krisztus bolondja

>> 2009. október 25.

most nemrég érkeztem haza a konfiról. dióhéjban annyit, hogy jó volt, megérte elmennem. még forgatom magamban a gondolatokat, igéket, de talán még részletesebben is visszatérek...

Szép nyolcat!

>> 2009. október 20.

legszivesebben néhány napra bezárkóznék a szobámba. és nem mennék sehova. csak esetleg a parkba. sétálni a napsütésben, a hullott avarban. rácsodálkoznék a színes levelekre. és csokrot kötnék belőlük. hazalopnám velük az ősz színes hangulatát. lenyugodnék. pihennék. elcsendesednék. kicsit kikapcsolódnék. ha lehetne, minden "kell"t kizárnék, kikapcsolnám a szálakat, lecsuknám a csatornákat.

valahogy az asztalomra került 3 rózsa. 7 bimbóval. fagycsípte szélű szirmokkal pompáznak a kis vázában.

- szép hetet! köszöntem el búcsúzáskor. unokahúgom kedvesen válaszolt:
- szép nyolcat!

Helyzetjelentés

>> 2009. október 17.

tegnap után ma is süt a nap. ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a hőmérséklet visszazökkent az októberi normálra. ettől eltekintve bentről kinézve csodás az idő :)
a ma reggeli pihenés egyértelműen jót tett, meg jól fogott. főleg ha az előrejelzések szerint nézem, mert vagy 3 hétig ilyenre nem is számíthatok.
a tegnap este végre volt időm hobbizni. a művész műhelyen született, de még helyrepofozásra vár ez:

közben a tinikkel is befejeztük a József tanumányt, holnap reggel összefoglaló.
több-kevesebb sikerrel próbálom utolérni magam az olvasás területén is. jó érzés, ha egy megkezdett könyvet kihúzhatok a listából.
nem is tudom, hány napig tartott, míg megnéztem a Hegedűs a háztetőn filmes verzióját. musical. nem rossz. csak nem a legvidámabb sem...

Unalom?

>> 2009. október 14.

ahogy elnézem, a héten egyszer sem kerülök munkából haza, úgy, hogy az egész estét otthon töltsem, minden estére megvan a programom. még mondja valaki azt, hogy unatkozom.
azt sem tudom, azt hogy kell csinálni. :D
készülni kellene tiniórára is, meg ezt-azt elintézni a közösség (mikor melyik) javára, hol vannak még a saját tennivalóim...
említenem sem kell, hogy megjött a tél, a hideg legalábbis mindenképp. nyárigumik lecserélésre várnak, dehát kinek van ideje azzal is foglalkozni?
ahogy elnézem, az őszi képeslapok újra lemaradtak, mármint a készítésük, akárcsak az idei húsvétiak, meg sok egyéb ilyen kreatív dolog. remélem, azért a karácsonyira futja majd az időmből, bár ha jól megnézem, már most highimportance megjegyzéssel kell beírjam a beosztásba, nehogy azt is elhalasszam :)
na mentem, pihenni is kell :D

Füge

>> 2009. október 11.

érik a füge nálunk. nem is ez a szenzáció, nemrégiben, mikor a várost jártam rengeteg fügefát láttam a házak mellett. inkább az keltette fel a figyelmemet, hogy még mindig érik. pedig október van már. még ma is ettem frissen, a fáról saját leszedésű fügét. de ahogy az időjárást elnézem, még egy ha beérik az idén. bár ki tudja?
ma ünnep volt. délelőtt bemerítés (7), délután hálaadó ünnepély. sok vendég volt. jó volt.
az orrcsorgás beköszöntött, valószínű a hideg víznek köszönhetem (amiből az itókámat készítettem a munkában).
új hét kezdődik. jó lenne kicsit többet pihenni. csak azt nem tudom, mikor...

De jó, hogy

>> 2009. október 8.

- van üzenet, friss, nekem szóló
- meglátni Őt az események alakulásában
- egy kisfiú mellett belenézhettem kicsit a kerekek világába, s újra tudom, hogy nem a nagy tettek a fontosak, hanem az együtt eltöltött idő, pillanat
- van, akire rámosolyogni, egy szót váltani
- lehet adni, bátorítani, mellé-állni
- minden napra elég erőt kapok. s ha már elfáradtam, lepihenhetek :)

Elúszott

>> 2009. október 5.

a másik bejegyzés. újrafogalmazni nem biztos, hogy sikerül.
az egyik dolog belőle, amit érdemes megemlíteni az, hogy néhány napja rászoktattam magam egy új üdítőre, mégpedig citromos mézes vízre. kitűnő az íze, mindig frissen kavarom, vitamindús és finom íze van (köszi a mézet, nagyon hasznos és finom :) ). ebben a megfázást megelőzéstől eltekintve még az az előny, hogy kissé megemelte a kritikán aluli szintjét a folyadékfogyasztásomnak :)
a másik 2 dolgot, ami úgy gondolta, inkább lábra kel, nem írom le. nem volt olyan fontos úgysem...

Reggeli gondolatok

békés teremtésnek ismerem magam, de azért néha én is kijövök a sodromból. a legrosszabb az, amikor tehetetlennek érzem magam a helyzettel kapcsolatban. mint például ma reggel is. egyesek a kulcsukat (vagy valami mást) nem tudják a zsebükben tartani, mindenképp a más kocsijának a festékét kellett közelebbről megismertessék vele.
mondanom sem kell, jól felhúzott így hétfő reggel az eset (ez magában is elég baj, de csak ráadás volt egyebekre), úgyhogy jól kezdődött a hét. mire a munkába értem az jutott eszembe, hogy de jó, hogy a zsoltárokban nemcsak a dícséret és hála meg segítségkérés szólal meg, hanem vannak úgynevezett "átok-zsoltárok" is. nem mondtam el egyet sem, csak kicsit lenyugtat ilyenkor az, hogy Isten igazságot fog szolgáltatni. és örülök, hogy nem kell a dühöt és bosszúvágyat hordanom egész nap.
kellemetlen eseményektől mentes hetet kívánok nektek...

900.

húha, ennyit írtam? azt hiszem elég :D

Darab-ka

>> 2009. október 3.

mit is írhatnék? energiám sincs most gondolkodni, nemhogy megfogalmazni és leírni.
ez a kép a tegnapról és máról beszél.
meg valahogy az életről: fény és árnyék, virág és taposómalom.
áldott vasárnapot!

Éjjeli történet

>> 2009. szeptember 30.

avagy reggeli csoda
hétfő este: hazahoztam egyik rózsabimbómat. gondoltam, a szobában is szép, nemcsak a kertben. vázába tettem, az asztalomra.

kedd este: egy-két szirommoccanásban jelezte, jól van
szerda reggel: meglepetten csodálkoztam rá az éjjel történt változásra. már jócskán bontogatta a szirmait

miért, hogy az éjjel érleli a szépséget? miért, hogy a sötétben születnek a csodák? miért, hogy az ár a fájdalom és sötétség? és hogy van, hogy a szem elől rejtve formálódik az értékes kincs?

a ma reggeli első pillantás a rózsámra volt a mai nap ahítata. pontosan érkező üzenet.

u.i. ma este így fogadott:

Plusz

>> 2009. szeptember 28.

20 plusz, 40 mínusz

páratlan alkalom. hát mindenkinek páratlan volt, az bizti, de hogy tényleg páratlan alkalom volt, azt nem tudom: kinek hogy

különböző háttérből, felekezetből, múlttal érkeztünk.

vegyes érzésekkel mentem, vegyesekkel jöttem.

mégis azt mondom, voltak jó beszélgetéseim. nem bánom, hogy elmentem.

a tanítás is jó volt, tényleg.

meg a kikapcsolódás is jó volt, az mindenképp kellett már :)

ahogy egyik szobatársnőm mondta: legalább tudjuk, ilyen is van.

ez a hétvégén készült. akikkel jókat beszélgettem, nincsenek rajta. örülök nektek, meg a találozásnak :)

de jó,

>> 2009. szeptember 23.

hogy vannak olyan emberek, akikkel beszélni felüdülés.

egy hívás csak.

mesél az örömeiről. kérdez. együtt örül, lelkesedik.

de ami a legfontosabb: árad belőle a derű, a nyugalom, a hála, az élet.

s mikor leteszem, annyi marad csak, hogy térdre essek Előtte. mert van miért...

TEgnap

>> 2009. szeptember 20.

volt, ma ünnepeltük - de jó, hogy vagy nekünk, Balázs! :)

Ez is, az is

>> 2009. szeptember 19.

volt részem naplementében, amely a konyha-ablakon bekukucskált, fák ágai között :)
fügét ettem, a fáról, melyen termett
rózsatöveket számoltam a kertben

keveset aludtam, sokat terveztem, gondolkodtam.
icipicit olvastam is

tinióra és ifióra. készülés. együttlét.
tanulmány, amit otthon végez mindenki. holnap megbeszélés.

és megakadt a szemem az ehónapi naptár igéjén: "kérjetek, és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek" (Lk. 11:9)

Fordulat

>> 2009. szeptember 15.

tegnap d.e. írtam egy bejegyzést - piszkozatként. objektív okokból nem sikerült publikálni.
aztán, utána nem sokkal végiggondoltam, mit is írtam. arról szólt volna (az elég hosszúra nyúlt bejegyzés), hogy mennyi tennivalóm van. a tényekről, amik igazak. rólam szólt volna. az óriásomról, amivel meg kell küzdenem. de aztán...
eszembe jutott az óriásokkal való harc. Dávid és az ő Istene. és elszégyeltem magam, hogy csak azt láttam, mennyi tennivalóm van, de elfelejtkeztem Istenről. csak azt láttam, hogy nem tudom, hogy fogom tudni mindet elintézni, hogy bírom. nyomban megváltozott a nezőpontom. és arra gondoltam, hogy Ő ismeri ezt a helyzetet is, amiben most vagyok. és ha Ő megbíz valamivel, akkor ad hozzá elég erőt. napközben is többször eszembe jutott ez. (ez lenne azt hiszem az Istenre szakosodás)
nem történt változás a tényekben. senki sem végezte el a tennivalóimat, nem halasztották el őket, nem mondták le. még mindig rám vár, mind. látszólag nem változott semmi. de bennem igen. és a hangulatom már nem az a nyomott, terhes volt, hanem felszabadult. azon kaptam magam, mosolygok.
mert 10% ami történik és 90% a hozzáállásom.
és az óriások tényleg ledőlnek (így vagy úgy), ha Istenre koncentrálok.

Hát nem aranyos?

>> 2009. szeptember 12.

a vásárlási tilalom (saját) ellenére nem tudtam az üzletben hagyni :D
(pedig nem vagyok kutya-rajongó. sőt!)

Emlékezés

>> 2009. szeptember 7.

From Töredékek...

fehér ruha.
5en voltunk, lányok.
vízmozdulás.

nem jön, hogy higgyem - annyi év eltelt már azóta...

ma reggeli ige: a mennyhez tartozol. mintha csak emlékeztetni akarna arra a fehérruhás vasárnap reggelre.
állj fel és szaladj - a cél előtted van. jó néha emlékezni erre. nemcsak visszanézni a vízmozdulásra - sokkal inkább előre nézni, látni a célt a szemem előtt. és fel nem adni! felállni, ha kell, újra.
őrizni a ruhát.
fehér-e még?

Mire jó?

>> 2009. szeptember 2.

egy hirtelen telefonhívás, meghívás, amire "hát azértmégiscsak jólenneelmenni, bár semmikedvemsincs újraelmenniitthonról" típusú az első reakció.

hát arra, hogy:

1. az ember fagyi és társaság várása közben letelepedjen a téren egy székbe és csodálja a gyönyörű zöld füvet s a rajta megcsillanó napsugarat. meg nézze a frissen bepucolt, múlt századokat idéző épületeket. meg a templomtornyokat. meg kicsit elbámészkodjon az embereken, galambokon. s elcsendesedjen, mintha nem is egy nagyváros kellős közepén üldögélne...

2. az ember rájöjjön, a változás tényleg látható. másokban. s bennem is kell hogy az legyen.

3. a friss levegő szívása mellett az ember jót beszélgessen, közosséget építsen tovább, imádkozzon.

4. kapjak egy kis fejmosást. nem annak szánták, nem is úgy mondták, nem is annak vettem. csak így később, elismerem, rámfért, igaza volt, kellett, s nem véletlen volt. mert Valaki más irányította a szavakat. a szükségeset. s hogy néha nagyon apróra, kicsire kell meghúzzam magam Valaki előtt, mert túl naggyá lettem. észrevétlen...

végülis megérte elmenni. ottlenni...

Dönt-és?

>> 2009. augusztus 30.

ha valakinek az ilyesmi könnyen megy, az felválthatna egy-s-másban a következő időben :D
na jó, csak vicceltem, bár néha tényleg nem bánnám, de az igazság az, hogy nem szívesen mondanék le mindarról, amit megtanulhatok :) szóval maradok a bőrömben.
nem tudom, ki hogy van vele, de nem könnyen hozok fontos döntéseket. mert ott van bennem a "mi-lesz-ha". mert nem csak egy döntés meghozataláról van szó, hanem azzal együtt a következmények vállalásáról is. nem élet-halál kérdés most, csak azért nem akarok vesztes-érzéssel maradni, vagy "jobb-lett-volna" fajta gondolatokkal tömködni a fejem előbb-utóbb.
az élet tele van kihívásokkal...

Tövis

>> 2009. augusztus 27.

ment az ujjamba. múlt héten már az első "operáció" sem ment 1-2re, de ez a ma esti 40 percet tartott. még mindig fáj az ujjam...
azon gondolkodtam, hogy mennyire észrevétlenül került az ujjamba a konyhán.
és néha sajnos így járok a bűnnel is. észre sem veszem, csak amikor már bent van. valahogy "egy kicsi csak nem árt" alapon. nem akarom, de mégis beengedem. és nem akar kikerülni. akárcsak a tövis.
de nincs megalkuvás. nincs ott helye.
de jó, hogy mindig jöhetek, a "rendelő" mindig nyitva, a "műtő" szabad. csak akarnom kell...
már nincs tövis!

Mit?Hogyan?

>> 2009. augusztus 24.

avagy ez-az a fotózásról: ígéret szerint megszületett az első bejegyzés (ennyit a reklámról :D - gondolok itt Bettire, Evódiára Nellyre különösebben :) )

Ernyő...

hát megint ernyő nélkül voltam...
jobban megfogalmazni talán most sem tudnám, mint akkor...

a legfájdalmasabb az egészben az, hogy megszoktam, hogy "nem történik semmi." kérek én, meg hiszem is hogy lesz valami, meg változás, legalábbis úgy gondolom, hogy hiszem.
de a tegnap d.u. rájöttem, hogy nemigazán...
persze, örülök: lesz lelkipásztor, meg bemerítés (!)

néha talán nem is rossz szembenéznünk önmagunkkal...

Fejfájás ellen

>> 2009. augusztus 22.

a ma délután egyik legderűsebb pontja az volt, amikor megtudtuk, mi a leghatásosabb fejfájáscsillapító :)
Csenge ugyanis a tatának ajánlotta, hogy igyon meggyszörpöt, az biztos hatni fog, mert sok vitamin van benne :))

amúgy annyira békés egy alvó kisgyerekben gyönyörködni...

Következtetés

>> 2009. augusztus 18.

így, a mai nap végén: megéri figyelmen kívül hagyni az élére vasalt nadrágot és leülni az unokaöcsi mellé a földre - akár csak azért is, hogy a szétcibált szalvéta-darabkákat összeszedje az ember lánya "gyártás" közben, s ezzel egyidejüleg megfigyelje a kis arcocskát... vagy akár csak azért is, hogy kicsit az ő szemszögéből nézze az ő világát. meg úgy minden mást. és közben elkapjon minden felvillanó mosolyt, szemcsillanást, örömet.
megérte.
de jó, hogy vannak ők is :)

Ki sem

>> 2009. augusztus 16.

látszom a sok megválaszolandó vagy eldöntendő kérdésből, megoldandó feladatból, elmaradt dologból, úgyhogy most többre nem futja. majd ha csendesedik a helyzet, valószínű többet is írok. addig is 1 perc szünetben bekukkintok hozzátok, olvaslak, itt-ott lehet még meg is szólalok. de azért arra már rájöttem, nem tudni, mikor oldódik meg váratlanul sokminden. szóval még jelentkezem.

Elmélettől gyakorlatig

>> 2009. augusztus 14.

van úgy, hogy az ember lányában megfogalmazódnak gondolatok. tervek. de-jó-lenne ötletek. (utóbbiakban nem is kevés villant át rajtam, melyik mennyi ideig bírta...)
jó lenne belőle valamit meg is valósítani.

az élet értékes részein elmélkedem. amibe érdemes befektetni. néha szinte váratlanul kap új értelmet a megszokott, világosodik meg az árnyékban bújkáló érték. mert mi marad utánam, ha e másodpercmutatóval mért idő lejár? marad-e valami, amire azt mondhatom, ezért érdemes volt élni? élnem? hogy nem hiába volt?

meg a barátok értékén is gondolkodtam. azokon az értékes embereken, akikkel az élet különböző eseményei összehoztak, akik tudva vagy sem, de nyomot hagytak bennem, az életemen, a gondolataimon. olyan jó, hogy vannak ilyen barátaim!

még sok más mindenen is gondolkodtam. gondolkodok. emésztek. megfogalmazok...

Sodrás

>> 2009. augusztus 12.

néha olyan lassan telik az idő, hogy szinte csoda, hogy megvolt egy nap. máskor meg olyan sodrásba sodrásba indulnak a dolgok, események, hogy csak követni tudja az ember lánya. még gondolkodni sem igen van idő, legalábbis nem túl sok mindenen. és ilyenkor tűnik jónak a lazább időszak elmélkedésre, tisztázásra fordított "befektetése". aztán, hirtelen minden újra lelassul. vagy csak szusszan?

nem azért nem írok, mert nem lenne miről, hanem mert most egyszerüen így sikerül...

A hétvégén

>> 2009. augusztus 10.

Isten áldja meg őket!

menyegzőbe voltam. jól telt, jó volt együtt örülni az ifjú párral, meg sok ismerőssel találkozni, jókat beszélgetni. szép volt :)

Változás

>> 2009. augusztus 4.

egy kicsi. valahogy úgy éreztem, szükség van rá. magát a sablont még nem cserélem le, mert az még jó. olyan egyszerű, "finom", "olyan, mint te", bár most erőteljesebb színei lettek (ha nem tetszik, majd visszaállítom). talán kicsit frissebb...

Csoportkép

mint már azt hiszem mondtam, azaz írtam, jól telt. a művészi hajlamaim megint előjöttek, így lett egy csomó kép, csak legyen időm kiválogatni őket. ja, és a szobatársaimmal egyik reggel meglestük a napfelkeltét. és folytatnom kellene a tanulmányt, igaz már 2szer végigcsináltam, csak nem magyarul...

Ez a meleg

>> 2009. augusztus 3.

elvitte a kedvemet az írástól... pedig lenne miről, mert nem volt unalmas mondjuk az utolsó jó egy hetem. csak ahhoz, hogy írjak, össze kellene szedjem magam, az meg lassan és nehezen megy. de nem unatkozom, sőt, igyekszem ezt-azt megcsinálni, most nem írok erről többet. talán következőleg egy csoportkép is felkerül...
ja, és töröm a fejem ezen-azon...

Egypár sor

>> 2009. július 26.

nem tudom mitől, de rém álmos vagyok. és amikor erre először rájöttem, ki is mondtam, csak épp nem figyeltem, mert meghallotta az épp délután prédikáló testvér :D persze, tisztáztam a dolgot azon nyomban, mert nem a prédikáció volt álmosító, hanem nagyon is jó volt, figyeltem, meg emésztettem a hallottakat, már amennyire egy kisgyerek társaságában ez kivitelezhető volt. mintha nem is hétvége volna, meg nem betegszabi után lennék.
holnap reggel meló, aztán indulás :)
nagyon kellemes meglepetés volt az utóbbi napokban jelentkezettek a következő hétre. és nagyon örültem nekik.
szép és áldott hetet nektek is. beszámolok, mikor visszaérek!

Jobban

>> 2009. július 24.

jobban vagyok :) diétázom még, remélem, mire indulni kell, már nem lesz rá szükség.
köszönöm mindenkinek, aki felhívott, beszólt, vagy beírt ide vagy oda, nagyon kedvesek vagytok!
az éjjel végre jól aludtam, nem pattantak fel éberen a szemeim mint a múlt éjjel a láz miatt. és megvolt ezeknek a napoknak a haszna: pihenhettem és előre haladhattam az elmaradt dolgaimmal! :)

"Bízzál az Úrban teljes szívből..."

Beköszöntött

>> 2009. július 23.

hozzám egy vírus és úgy gondolta, szívesen látom. hát nem. ennek ellenére nem szégyelt letelepedni. szóval most láz, pihenés, diéta.
szép napot nektek!

Fejfájás...

>> 2009. július 22.

ezúttal szó szerint érthető. magyarázat egyszerű (akik régebb óta olvasnak, már tudják is): légkondi. a pénteki esuált próbálkozás után senki nem jött még okos ötlettel a probléma megoldására. így hát ma, biztos valami átállításnak köszönhetően újra fejfájással jöttem haza. bár próbáltam kicsit pihenni (ami amúgy nem szokásom), a közérzetem nem javult fel.
mit tehessünk? el kell szenvednünk egymást. szó szerint...

Nyár van...

>> 2009. július 20.

azt hittem, majd több időm lesz elmaradt dolgaim napirendre hozására.

hát nem.

előre látott meg nem látott események ki-kizökkentenek a kerékvágásból.

nem haladok úgy, mint reméltem, sok mindennel.

nyár van...

apropó: aki még nem tudja mit csináljon a szabad idejével, vagy épp szeretne valahova kiruccanni, annak ajánlom ezt a lehetőséget! még lehet jelentjezni, megéri!

Fotózás

>> 2009. július 16.

ha érdekel valakit valami hasznos olvasnivaló ezzel kapcsolatban (gondolok itt Evódiára meg Bettire, de nem csak), akkor ezt ajánlom!

amúgy szerdán voltam egy ingyenes fotós kurzuson, aki tartotta megjárta a Himaláját is. fotóiból itt látható néhány. ez az utolsó alkalom volt a 4ből, csak erre jutottam el, de állítólag ősztől lesz még valami, de részleteket még nem tudok. ha tudnám hogy osszam be az időmet...
na de néhány profi képet láttam, meg ötleteket hallotttam, barlagképek, portrék és tájképek voltak most a téma, de szó esett más dolgokról is. például ugyanaz a kép különböző hatást kelt, ha a fotózott alany más irányba néz.
ha esetleg érdekel valakit megpróbálok valamiket összeszedni és ide kitenni...

Darabka :)

a ma esti labdázás a parkban jó volt :D bár igazán csodálkozom, hogy olyan könnyen hagytam magam rászedni. na de nem mindegy, ki kér... (ezek szerint változom :) )

ja, és hát "mesélj, amikor te kicsi voltál", szóval nagyszülőknél töltött nyarakból töredékek, volt kecske, nyuszi, kiscsirke. tatám zsákszámra szedte a füvet.
- és megettétek?
- nem! - hát erre nem gondoltam volna, de annyira magától érthetődő volt a kérdés, na meg aztán meglepődni sem volt időm:
- és miért nem ettétek meg?
persze elmagyaráztam, hogy az nem nekünk volt szánva :)))

a blúzom történetesen rendelkezik 2 darab lógó megkötő akármicsodával. a legényke sétáltatása közben elélógott, amit ő nem nagyon bánt, inkább megfogta, megkapszkodott benne. a kisebbik nővérke nyomban lecsapott:
- mi az? gatyamadzag?
:)))

Kapcsol(ód)ás

>> 2009. július 14.

aki járt az emabisz-on, az olvashatta ott...

Kapcsol(ód)ás

Egy gombnyomás s megszólal a várt hang: "Halló!"

Egy kattintás s az üzenet megérkezik a címzetthez: a messze lett közel.

Csak azt az egy gombot olyan nehéz megtalálni... A kéznyújtás pár centire nehezebb, mint kilométereket átugrani!

A színek, a dalok, a szavak, a képek táncot járnak szemem előtt. Elérhetővé válik barát, ismerős. Egy szó, egy mosolyarc, egy üzenet. Kapcsolódás. Ilyen egyszerű. És gyors. Akár a sodrás. A forgatag magával ragad. Friss hírekről elsőnek értesülni. Le nem maradni semmiről. Elérhetőnek lenni. A falak közt falakon túlra utazni. Előre törni. Kincset keresni. Ismerni. Tudni. Megragadni. Egyedül nem maradni.

Nem a csendben. Bezárt ajtók mögött bentmaradni. Lecsendesedni. Átkapcsolódni. Magamba nézni - szembenézni. Magamra találni, az igazira. Amilyennek Ő lát. Aki magam is beismerem, hogy vagyok. Csak nem mertem vállalni. Mert fáj az igazság. És változnom kell. Megfizetni az árat – valami jobbért, valami szebbért. Valami többért s talán valami értékesebbért... Tudtam jól s mégis: futottam előle. A forgatagban elmaradt mögöttem. Csak a csendben áll újra elém. A szelíd jelenlétet csak így érezhetem. A formáló kezet csak így láthatom meg. A változás csak itt kezdődhet el. A hívó, halk szó most sem kényszerít. A döntés az enyém...

Tudom már mit teszek: átkapcsolok!

Hbbgy

>> 2009. július 13.

azaz a hétvégén a hajdúböszörményi baptista gyülekezetben voltun, egy szolgáló csoporttal. nagyon jól telt, áldott alkalmak voltak, meleg vendégszeretetet élveztünk. a képen nagyjából rajta van a csoportunk, akik ott voltunk.
ma elég fáradtnak éreztem magam, de ez velejárt...

Köszönöm

>> 2009. július 9.

Bettitől kaptam :) köszönöm!

Beszállok a játékba:
A szabályok:
- Tedd ki a díjat a blogodba;
- Linkeld be azt, akitől kaptad;
- Jelölj meg legalább 7 blogot;
- Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál;

én is továbbadom:
- Kriszta - mert fiatalos és élettel teli
- Evódia - mert tartalmasakat ír
- Noémi-Ruth - mert őszintén ír és szeretem olvasni
- Salomé - mert képekben mindig megcsodálhatom
- Adina (Kiss) - mert hűségesen felteszi a "napi igét"
- Tüci - bár ritkán, de jókat ír
- Kingabell - annak reményében, hogy majd sűrűbben is fog írni

Jó kép?

>> 2009. július 8.

azon gondolkodom, hogy mitől jó egy jó kép?

láttam nemrégiben néhány profi képet, a készítőjük mutatta meg őket.

felfigyeltem arra, hogy különböző emberek különböző stílusú képeket készítenek.

és ahogy apum mondta, nem a gép a meghatározó, hanem az ember. igaza van.

és a képek üzenetet is hordoznak. bár bennem személy szerint nem tudatosult eddig ez. de talán jobban kellene figyelnem erre is. hm...

vajon az én képeim miről beszélnek?...

szerintetek: hogy mitől lesz jó egy kép?

Lehetőség :)

hamarosan itt a lehetőség egy újabb magyar hétre a Precept Ministries központjában! nagyon örülök ennek az alkalomnak. még van hely jelentkezni, bárkinek, itt.

emlékszem, milyen félelemmel és izgalommal mentem el először oda, évekkel ezelőtt. akkor egyhetes ifitáborra hívtak, román nyelvűre. azt hiszem, nem kell részleteznem, mi minden kavargott bennem, senkit nem ismertem, románul sem olvastam még a Bibliát...

de Isten nagyon megáldotta azt a hetet és emlékezetes marad. egyrészt az új kapcsolatoknak köszönhető, másrészt meg az ige üzenetének, átformáló erejének. emlékszem az igei bátorításra, mielőtt elmentem volna. és tényleg, nem csalódtam.

azt hiszem akkor döntöttem el azt, hogy visszatérek. ennek eredménye lett aztán az, hogy múlt héten végeztem a tanulmányaimmal. (de még tovább is lehet tanulni ott :) )

hívlak titeket is oda: gyertek, tapasztaljátok meg személyesen, mi mindent rejt Isten az igéjében!

3asok

>> 2009. július 6.

Kiss Adina kért meg, szálljak be én is a játékba...

3 legkedvesebb ének:
- A mennybe fent...
- Nagy Istenem..
- Fenségednél nincs vonzóbb e földön...
de épp úgy lehetett volna bármelyik ezek közül: Adj hálát Istennek, ha újra hajnal pirkad; Az Úr irgalma végtelen; Ne félj, mert megváltottalak; Bűnsötét éjből, börtönömből; Határtalan és mérhetetlen az Isten nagy szeretete; Nem láthat bár e földi szem; Istentől jött e földre Jézus; Járok a Jézus lábnyomán; Mily szent öröm minden perc veled; Jézusomat követem; Messzi hegytetőn fent; Jézus Krisztus mikor rámtalált; Süllyedeztem egykor én...

3 kedvenc író és 3 kedvenc könyv

- Max Lucado - mind, de talán mégis az Értékes vagy és Harc az óriásokkal jár elől

- Janette Oke újabban, az egész sorozat, románul olvastam őket...

- nem tudok dönteni a James Dobson, Elisabeth Elliot, Gary Chapman, Linda Dillow és egyéb könyvek közül...

3 kedvenc vers és 3 kedvenc költő

- Reményik Sándor: Lámpagyújtogató
- Papdi Eszter: Egyre szebb
- s legyen talán még: Füle Lajos: Hoztál-e napsugárt?

kapcsolódjatok be ti is, akik még nem írtatok ilyen listát :)

Mai öröm

>> 2009. július 4.

képet nem teszek, hagyom az ünnepelteket, de azért annyit, hogy ma örültem az örülőkkel :) ugyanis aradon voltam a Kinga és Dávid polgári esküvőjén, ami nagyon szép volt. köszi szépen mégegyszer a meghívást Kinga!
áldja meg őket az Úr!

Kicsit bővebben

>> 2009. július 3.

hol is kezdjem?
dióhéjban lesz minden, mert még sok élményt nem volt időm magamnak sem megfogalmazni.
a Precept Ministries központjában voltam, már tizedjére. most 12 országból voltunk. számomra nagyszerű alkalmak ezek mindig, nagyszerű emberekkel találkozok, ismerkedek meg, más szemszögből nézhetek sokmindent, és szavak nélkül maradok Isten munkáját látva másfele. és bennem is erősödik a vágy, megtapasztalni, itt is, nálunk is, mert lehet, az ereje itt is erő. és látást kapni. ez a legérdekesebb, legfelelősségteljesebb, legmegmagyarázhatatlan az egészben...

hát a kocsikázás elég érdekes volt. Isten megőrzött minden gondtól. Hála ezért!
menet épp csak annyi időm volt, hogy a csomagjaimat felvittem, előhalásztam a Bibliát és jegyzetfüzetet, írószereket és menni is kellett.
aztán arra is rájöttem, mindjárt első este, hogy semmi sincs olyan pihentető, mint amikor az ember a saját ágyában alszik. főleg ha több mint egy hetet 15 szeleburdi kisaszonnyal van összezárva, akiknek még éjfélkor sem jön álom a szemükre, hanem egy óra után is ajtót csapkodnak, nevetgélnek és hangosan beszélgetnek.
de nem csak ennyiből állt az egész időszak. :)
szinte minden nap esett az eső. de érdekes módon, ritkán akkor, mikor szünetünk volt :) és örültünk, hogy nem volt nagy hőség, nem bírtuk volna...

csoportkép

induktív tanulmány. jó volt az ige mellett elcsendesedni. keresni és találni újat az ismertből. megbeszélni. néha megvitatni.

a mi "kis csapatunk" - sokan voltunk...

ma volt a végső számadás, de nem ért véget a folyamat. mert alkalmazni is kell, meg továbbadni. de a nagy ünnep emlékezetes marad - hangulata, jelentősége miatt is...

első sor tanáraink, hátsó: mi, a végzősök

számomra különleges volt az, hogy egy barátnőm is ott volt, 4 évvel ezelőtt egy másik tanulmány alkalmával ugyanott ismerkedtünk meg. jó volt újra élőben beszélgetni és együtt imádkozni...
és hálás vagyok más beszélgetésekért is... a bátorításokért, ötletekért, gondolatokért.
és egy ajándék csónakázásért a tavon, csak egyszerüen azért, hogy a naplementét (ami felhők mögött volt) lefényképezhessem. hát szavak nélkül maradtam...

azt azért nem gondoltam volna, hogy ma annyira nehéz lesz eljönni onnan...

Csak röviden

>> 2009. július 2.

még egy kicsi időt töltök itt. még hátra van a végső megmérettetés, de az ünnep megvolt. és egyszerüen nem tudom felfogni, mennyire szép és különleges ajándékokkal áldott meg itt az én Atyám.
(részletek majd otthonról)

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

© Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP