Este a télben

nyugodt, békés, fehér este. mintha a világon más sem lenne, csak hó, csend és lámpafény. a kerítést már reggel megcsodáltam: a drótszálakra rakódott hókupacok ott sorakoztak pazar látványt nyújtva. a csatorna jégcsapjai is figyelemre méltók, bár inkább a rárakódott hótömeg vastagsága (vagy inkább magassága?) vonta a tekintetem. hósúly alatt meghajlott derék fenyők nyúlnak az utca fölé. mesebeli látványt idéz a kép s ha a latyakot kiszűri szemem, néhány pillanatig legalább szárnyalni kezdek, s legszívesebben előkapnám a gépet. egy pillanat csak s rájövök a valóságra, hogy gép nincs nálam, meg hogy este van, már igencsak késő s én hazafele tartok, négy keréken, csak a pillanat varázsa ragadott magával, mert rég volt a reggel s napközben nem futotta csodálkozásra, csak sokminden egyébre, s mire ráeszméltem, hogy jéte, már hány az óra, kint feketeségbe burkolódzott minden újra. a hó meg szállingózik, s fehérbe öltözteti a világot, mint az ég fele nyúló ágkarokat. majd lassan belealszom a csendes képbe s arról álmodom, hogy holnap majd talán nem kell újra munkába mennem...

Read more...

Decemberi tegnap

micsoda foglalatosság: percek múlását mérni. s közben minden perc múlásával nő az öröm, hogy jé, működik, s még jébb, hogy mit is jelent ez a működés. így hát.
tegnap reggel vagy 20 percbe telt, míg letakarítottam a kocsiról a havat, hogy elindulhassak vele. aztán délután még egyszer annyi, este újra. araszolgattam szép lassan, s azóta is folyton hull a hó. kint szép minden, az ablakot távolról szemlélve, mert a latyak igazán nem kívánatos, főleg akkor nem, amikor az ember csizmájába látogat. hivatlanul, ráadásul. hát így.

Read more...

Tegnapról

néha az az érzésem, hogy nem hiszek az ima erejében. de még mielőtt valaki valami eretnékségre gondolna, hadd magyarazzám meg. hiszek, persze, hogy hiszek, abban is, hogy az ima csodát tehet. ez csak természetes. csak néha nem jutok egyről a kettőre, azaz ettől a 'hiszek'től odáig, hogy tényleg imádkozzam is konkrétan azért, ami éppen gond.
lásd a tegnapi nap. a tegnapelőtt úgy mentem el a munkából, hogy vajon hol is rontottam el a dolgokat ilyen rémesen? s a határidő igencsak sürgetett. (az utóbbi napokban elég 'megveszetten' száguldozhattam, mert egyre-másra kérdezgették tőlem, mi a helyzet). ma reggel igazán jó volt A.val Isten elé állni. ezzel is. aztán a munkában, nem is tudom, hogy, egyszerüen csak megtaláltam, hol tévedtem. meglepett, hogy ennyire egyszerüen sikerült megoldani a problémát, sőt, még egy másikat is! azt hiszem, madarat lehetett volna fogatni velem. látszott is rajtam :D
hát így. icipici részlet az életemből, de elég nagy súlya van számomra...

Read more...

Újában

mindenről listát írok. másképp képtelen vagyok helyt állni. a reggel néhány nyugodt pillanatán kívül - hát, inkább nem panaszkodom.
ma csípős hideg fogadott reggel is, meg este is.
jó dolog emlékezni néha. na, nem a diplomákra, határidőnaplókra, halom tennivalóra. csak úgy. a megtett úton megfogott kézre. a simogató, megbocsájtó karokra. a helyreigazító, pontratevő szavakra. s a kegyelemre. leginkább a kegyelemre...

Read more...

Mélyvíz

már rég motoszkál bennem. ma végre valahogy szavakba öltözött. naponta sokszor elém állt. egy mailben, egy hívásban, egy képben. próbáltam előre készíteni magam rá - részben legalább. tudtam, hogy jön, de nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. vagy ilyen is lehet. néhány napja azt kérdezem magamtól, hogy ennyi, végre megáll? de nem, újabb és újabb jön.
kóstolgatom a helyzet ízét.
aztán ma, végre, míg az előttem levő féklámpa kialvását várogattam - végre megtörtént. a törés, amire vártam. tudtam, hogy jönnie kell, már egyre jobban. csak nem tudtam, mikor. akartam is, de nem tudtam, hogyan. hogy nekem kell tennem valamit, az is világos volt, csak valahogy nem ment. pedig ideje lett volna. s aztán: kimondtam. megváltozott bennem a csend...

botladozó léptekkel elől mérni az utat...
mélyvízbe dobtak...
miért, hogy a nyomás, a teher hívja elő a szebb zenét?

Read more...

Kintbent

bent meleg. zsúfoltszagú minden: az asztal, a gépen a képek, a teleírt füzetlapok. a levegő is amolyan terhelt, teleszuszogjuk naphosszat. a vágyak, a tervek, a kipipálandó listaelemek is ott sorakoznak szorosan a közelben.
odakint ünnepidézőn nyers az idő. latyakra emlékeztető sármaradványok húzódnak az út mentén. a díszítés ott lebeg az út fölött. sötétség, égő lámpákkal.
olyan mű minden. reggel köd, este sötét. mintha a fény végleg búcsút intett volna.
csak a tennivalók sokasága zakatol fáradhatatlanul. ha egy kipipálva három másik áll helyére legalább. hol van már a várt lazítás? nyomaveszett mielőtt valóság lett volna belőle.
a könyv vár. már reggel. az ébredést követő lassított menetben hivogatóan kínálja magát. mielőtt gyorsított menetbe állítnám magam kicsit kézösszetéve, előrenézve feltankolni. panaszkodást mint felesleges csomagot kipakolni még indulás előtt. az arcra mosolyt rajzolni, a szemekbe életet csempészni és elindulni. azaz továbbmenni. s ha este pihenőre hív a kispárna s a takaró, kézösszetéve, csendben belesimulni az éjszaka zenéjébe...

Read more...

Ideje

lenne talán valamit ide is írni. nem, nem tűntem el, egyelőre még fel sem adtam az írást, csak épp nem voltam itthon. német honba küldtek néhány napra, aztán meg egy napig itthon a netem azt gondolta, úgyis pihenni akarok s nem ment. na de megjavult s villámsebességgel végigfutottam a bejegyzéseiteket.
mit is írjak?
hát nem bánom, hogy elmentem. a munkaügyi részét az egésznek most hagyjuk, jobb lesz nektek is, de nekem is.
a többiről viszont szívesebben beszélek :D hát a karácsonyi vásár... meg a ghlüchwein meg a kolbászos regensburger... meg az a hangulat. ma kipakolás közben muszáj volt a karácsonyi cdt hallgatnom, annyira magával ragadott az ünnepi hangulat.
meg az a látványt: felhők alatt, felhők felett. fények az éjben. napsütés és naplemente a felhők fölött. na meg a tekergő folyók, a szürkés-barnás sziklák. és a fák árnyékai. meg a többi...

(nagyítsátok ki - úgy talán többet mond :D )

Read more...

Őszi beszéd az életről

teljes pompában :)

fügelevél...

... fügerügy

napsugárra várva

hol rózsa van...

... ott tüske is terem

frissen, pirosodón

zölden

kukucs :)

harmatot szárít a nap délelőtt

(ma csak a régi, kicsi gépem volt velem. de jó, hogy ott volt! :) )

Read more...

Csütörtök

tiszta jóindulatból bemegyek ma a munkába (a jóindulat elsősorban magam felé irányul, a következő hétre tekintve), errefel kiderül, hogy bőven elég lett volna délben bejönni (a betegszabimra való tekintettel), de 5ig nincs szabadulás! és holnap - a mentségem a betegszabi ellenére az, hogy az orvos visszavár. végülis az ő érdekük, hogy vasárnap estére utazásképes legyek. rendkivül "lelkes" vagyok, képzelhetitek.
a gyógyszerek jótékony hatására 2 óránként ennem kell, különben a gyomrom rondán protesztál.
ma reggel azt hittem, havazott, pedig dehogy, csak épp olyan köd volt, hogy látni is alig lehetett. kitartónak is bizonyult. egész nap.
igyekszem helyrejönni. ezúttal elsősorban a saját érdekemben :D

Read more...

Pihenő

úgy látszik, én sem szabadultam a betegségtől, de hogy ennyire le tudjon verni egy "kis" mandulagyulladás, nem gondoltam volna. egy napig semmire sem voltam jó, csak feküdtem, aludtam, meg fájlaltam a mandulámat, de azt alaposan. enni is alig tudtam. így most betegszabin vagyok itthon, pedig munkába kéne menni, de nagyon, nem lesz jó lemaradnom a következő 2 napról, de helyre is jönnöm, ugyancsak a munka érdekében (is). a lényeg az, hogy most már jobban vagyok, nyelem is hűségesen az erős gyógyszert és igyekszem helyrejönni.
szép hetet nektek. vigyázzatok, meg ne fázzatok!

Read more...

Lányok

jó vot együtt lenni, beszélgetni. minden kezdet nehéz - mondják. lesz folytatása is :)

Read more...

Röviden

szükségünk van egymásra... "mint futóbabnak a karóra"

Read more...

Péntek van

jó ha az ember felvértezi magát hosszú várakozásra meg egyebekre, különben nem érheti kellemes meglepetés. ugyanis egy hivatalos papír alóírására kellett elfáradnom s a tegnapi sikertelenség után (a villamos abban a megállóban ragadt, ahol felszálltam rá) ma egy órát el is kérezkedtem, hogy nehogy ne legyen elég az ebédszünet a műveletre. és lám, lám, hamar megjártam. sikeresen.
megemlítendő a kapus vagy őr bácsi, aki lejött a magasból a lépcsőkön, hogy ne én kelljen felmenjek és kiderítsem, hogy házszámot tévesztettem. azaz bejáratot. igazán kedves volt, meg is lepett, alaposan. a következő bácsika már elég kedvetlenül világosított fel, hogy most sem jó helyen vagyok s az új útbaigazítás alapján elég meglepetten kereshettem odabent a nemlétező lépcsőt. na de végül megtaláltam a nénikét, akivel inkább nem vitatkoztam arról, hogy falu vagy város, kifizettem az összeget (itt meg az volt a baj, hogy nem volt apróm, pedig neki a fiókban lapult nem is kevés), és aztán - tényleg rekordidő alatt - a táskámba süllyeszthettem a papirosokat.
valamivel később meg kellemes érzésekkel nyugtáztam, hogy nem hullt a hó még, csak az eső tükröződik olyan furcsán a kocsin az ablak előtt a sok jóindulattal fénynek nevezhető szürkeségben.
az elmúlt napokban megénekelt sárga levélke leköltözött a faágról. ha nem esett volna ennyit és nem szégyeltem volna, szedtem volna elég levelet egy friss rózsacsokorhoz. de elmaradt most, az őszi képeslapokkal együtt.
és így, a nap végéhez közeledve azt mondom, hogy rég nem láttam ekkora csodának az életet. úgy általában. s a körülölelő, védő karok is megcsillantak körülöttem...

Read more...

Ma

este majd elalszom itt, úgyhogy megyek is mindjárt aludni. amióta mézes-mákosan kezdődnek a napjaim, elég sok bajom van az aludhatnékommal napközben, pedig időm szenderegni sincs.
ma este hazafele az ablaktörlő elé kerülő havas esőcseppeket csodáltam. hideg is volt, igazi téli idő. a nyári gumit illene már télire cserélni, mondogatom magamban itt.
s közben azon gondolkodom, mennyi gondviselés vesz körül. és kegyelem. ingyen kapom. te is?

Read more...

Add tovább!

Ő megtalált.
Felemelt.
Megmosott.
Reményt adott.
Továbbindított.
Elküldött.

Hogyan tovább?
Add tovább!
(2009. november 1.)

Read more...

Kegyelem

még nem értettem meg,
mi a kegyelem...
igyekeztem:
ezt is, azt is
kiérdemelni,
megfizetni,
leróni.
hisz nekem jár,
gondoltam -
hiába hallottam
annyiszor:
kegyelemből...

pedig
a tévedéseim ára
túlnőtt rajtam,
a bűneim terhe
agyonnyomott,
kudarcba fulladt
próbálkozásaim
(én jó leszek,
helyesen teszek)
előttem sorakoztak
vég nélküli,
kígyózó sorban.

már kezdem érteni:
nem elég az enyém.
odatennék bár mindent:
csepp a végtelen óceánban.
mégsem elég.

hogy szabad vagyok:
kegyelem!
(2009.)

Read more...

Őszi fügefa

ma újra meglátogattam a fámat és íme: megjött az ősz... de azért még féligérett füge volt rajta, és megettem. íze már nem az édes nyári, de azért még ehető volt :D
lemondtam a kiruccanást, de elruccantam máshova.
vendégem is volt. jó volt :)
pihenésre is számítottam, sok nem lett belőle.
és jólesett csak úgy, kiállni a napra és behunyt szemmel élvezni a melegét (mert azért hideg volt)

Read more...

Mosoly

apró örömökben
mosolyog rád az élet.
és hirtelen a szürkeségből
napsugaras nyár lesz,
tavaszi kedv, derű,
pedig az őszi levelek
takarnak már minden utat.
egy pillanat csak
s úgy érzed, rád mosolyog az Isten.
erőre kapsz s
menni tudsz tovább.
előtted az élet...

(2009. október 27.)

Read more...

Életpálya

leginkább az ebben a témakörben elhangzottak maradtak meg bennem a konfiról.

mindenkinek választani a 3 közül. egyszerre nem lehet mind a 3, csak 2: kényelem, becsületesség, siker. azt hiszem, tudom az én 2met.

amivel foglalkozunk, azzá válunk.

a sáfárság lényege nem az, hogy mire használnánk, ha lenne (ez vagy az), hanem mire használjuk azt, ami van.

mi az Isten elhívása az életedre? kérdés, melyre a válasz kulcsfontosságú.

odaszánásunk elmond rólunk mindent.

ne elégedj meg féldolgokkal!

bármilyen bolondságra késznek lenni Krisztusért.

a vihar jön. a kérdés csak az, mikor?

vállalnunk kell az állandó tanulást.

gondolattöredékek voltak ezek a hétvégéről.

amit még nagyon értékelek, azok beszélgetések, együtt-töltött idő, találkozások.

Read more...

Keddi nap

rémisztő, vagy inkább örvendetes (?) hogy az ember lánya hány és milyenfajta érzésekkel tölthet tele egy napot. reggel egesz happy voltam, bár nem tudtam mitől. aztán minden visszazökkent a normál állapotba, hogy aztán az előrelátható "siker" kapcsán gyorsan lesüllyedjen. majd a belenyugvás melankóliáját felváltotta a váratlan siker öröme. következett a fejfájás nyomora, majd a hazamenés várakozása. belefért még az elmélázás, a rímek költése (ami már rég nem volt), majd az órapergés vidámsága. az elmélkedés (mint kiderült tegnap, gondolkodó tipus vagyok - ezt tudtam, csak konfirmálódott - de jó volt az ifi :D). került még limonádé édes-savanyúsága, ízek kóstolgatása, a szabadság szele, meg sok egyéb ebbe a napba. s hol van még a vége? :)

Read more...

Nyáridézőn

csillant a napfény az aszfalton. hazafelé. a szálak is ragyogtak a várt fényben. a levelek újra zöldek voltak. a haztetők fényben úsztak. mosoly suhant az arcokra nyarat lopva egy pillanatra a szemekbe. mintha el sem múlt volna. pedig ősz van.
s a nyitott ablakon beköszön az élet. méz és citrom-íz keveredik a vízbe. kint szél siet az ágak között. csak a nyíl áll mozdulatlanul. őrzi a kanyart. s közben rendületlenul felfele mutat...

u.i. ez még a múlt héten íródott...

Read more...

Krisztus bolondja

most nemrég érkeztem haza a konfiról. dióhéjban annyit, hogy jó volt, megérte elmennem. még forgatom magamban a gondolatokat, igéket, de talán még részletesebben is visszatérek...

Read more...

Szép nyolcat!

legszivesebben néhány napra bezárkóznék a szobámba. és nem mennék sehova. csak esetleg a parkba. sétálni a napsütésben, a hullott avarban. rácsodálkoznék a színes levelekre. és csokrot kötnék belőlük. hazalopnám velük az ősz színes hangulatát. lenyugodnék. pihennék. elcsendesednék. kicsit kikapcsolódnék. ha lehetne, minden "kell"t kizárnék, kikapcsolnám a szálakat, lecsuknám a csatornákat.

valahogy az asztalomra került 3 rózsa. 7 bimbóval. fagycsípte szélű szirmokkal pompáznak a kis vázában.

- szép hetet! köszöntem el búcsúzáskor. unokahúgom kedvesen válaszolt:
- szép nyolcat!

Read more...

Helyzetjelentés

tegnap után ma is süt a nap. ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a hőmérséklet visszazökkent az októberi normálra. ettől eltekintve bentről kinézve csodás az idő :)
a ma reggeli pihenés egyértelműen jót tett, meg jól fogott. főleg ha az előrejelzések szerint nézem, mert vagy 3 hétig ilyenre nem is számíthatok.
a tegnap este végre volt időm hobbizni. a művész műhelyen született, de még helyrepofozásra vár ez:

közben a tinikkel is befejeztük a József tanumányt, holnap reggel összefoglaló.
több-kevesebb sikerrel próbálom utolérni magam az olvasás területén is. jó érzés, ha egy megkezdett könyvet kihúzhatok a listából.
nem is tudom, hány napig tartott, míg megnéztem a Hegedűs a háztetőn filmes verzióját. musical. nem rossz. csak nem a legvidámabb sem...

Read more...

Unalom?

ahogy elnézem, a héten egyszer sem kerülök munkából haza, úgy, hogy az egész estét otthon töltsem, minden estére megvan a programom. még mondja valaki azt, hogy unatkozom.
azt sem tudom, azt hogy kell csinálni. :D
készülni kellene tiniórára is, meg ezt-azt elintézni a közösség (mikor melyik) javára, hol vannak még a saját tennivalóim...
említenem sem kell, hogy megjött a tél, a hideg legalábbis mindenképp. nyárigumik lecserélésre várnak, dehát kinek van ideje azzal is foglalkozni?
ahogy elnézem, az őszi képeslapok újra lemaradtak, mármint a készítésük, akárcsak az idei húsvétiak, meg sok egyéb ilyen kreatív dolog. remélem, azért a karácsonyira futja majd az időmből, bár ha jól megnézem, már most highimportance megjegyzéssel kell beírjam a beosztásba, nehogy azt is elhalasszam :)
na mentem, pihenni is kell :D

Read more...

Füge

érik a füge nálunk. nem is ez a szenzáció, nemrégiben, mikor a várost jártam rengeteg fügefát láttam a házak mellett. inkább az keltette fel a figyelmemet, hogy még mindig érik. pedig október van már. még ma is ettem frissen, a fáról saját leszedésű fügét. de ahogy az időjárást elnézem, még egy ha beérik az idén. bár ki tudja?
ma ünnep volt. délelőtt bemerítés (7), délután hálaadó ünnepély. sok vendég volt. jó volt.
az orrcsorgás beköszöntött, valószínű a hideg víznek köszönhetem (amiből az itókámat készítettem a munkában).
új hét kezdődik. jó lenne kicsit többet pihenni. csak azt nem tudom, mikor...

Read more...

De jó, hogy

- van üzenet, friss, nekem szóló
- meglátni Őt az események alakulásában
- egy kisfiú mellett belenézhettem kicsit a kerekek világába, s újra tudom, hogy nem a nagy tettek a fontosak, hanem az együtt eltöltött idő, pillanat
- van, akire rámosolyogni, egy szót váltani
- lehet adni, bátorítani, mellé-állni
- minden napra elég erőt kapok. s ha már elfáradtam, lepihenhetek :)

Read more...

Elúszott

a másik bejegyzés. újrafogalmazni nem biztos, hogy sikerül.
az egyik dolog belőle, amit érdemes megemlíteni az, hogy néhány napja rászoktattam magam egy új üdítőre, mégpedig citromos mézes vízre. kitűnő az íze, mindig frissen kavarom, vitamindús és finom íze van (köszi a mézet, nagyon hasznos és finom :) ). ebben a megfázást megelőzéstől eltekintve még az az előny, hogy kissé megemelte a kritikán aluli szintjét a folyadékfogyasztásomnak :)
a másik 2 dolgot, ami úgy gondolta, inkább lábra kel, nem írom le. nem volt olyan fontos úgysem...

Read more...

Reggeli gondolatok

békés teremtésnek ismerem magam, de azért néha én is kijövök a sodromból. a legrosszabb az, amikor tehetetlennek érzem magam a helyzettel kapcsolatban. mint például ma reggel is. egyesek a kulcsukat (vagy valami mást) nem tudják a zsebükben tartani, mindenképp a más kocsijának a festékét kellett közelebbről megismertessék vele.
mondanom sem kell, jól felhúzott így hétfő reggel az eset (ez magában is elég baj, de csak ráadás volt egyebekre), úgyhogy jól kezdődött a hét. mire a munkába értem az jutott eszembe, hogy de jó, hogy a zsoltárokban nemcsak a dícséret és hála meg segítségkérés szólal meg, hanem vannak úgynevezett "átok-zsoltárok" is. nem mondtam el egyet sem, csak kicsit lenyugtat ilyenkor az, hogy Isten igazságot fog szolgáltatni. és örülök, hogy nem kell a dühöt és bosszúvágyat hordanom egész nap.
kellemetlen eseményektől mentes hetet kívánok nektek...

Read more...

900.

húha, ennyit írtam? azt hiszem elég :D

Read more...

Darab-ka

mit is írhatnék? energiám sincs most gondolkodni, nemhogy megfogalmazni és leírni.
ez a kép a tegnapról és máról beszél.
meg valahogy az életről: fény és árnyék, virág és taposómalom.
áldott vasárnapot!

Read more...

Éjjeli történet

avagy reggeli csoda
hétfő este: hazahoztam egyik rózsabimbómat. gondoltam, a szobában is szép, nemcsak a kertben. vázába tettem, az asztalomra.

kedd este: egy-két szirommoccanásban jelezte, jól van
szerda reggel: meglepetten csodálkoztam rá az éjjel történt változásra. már jócskán bontogatta a szirmait

miért, hogy az éjjel érleli a szépséget? miért, hogy a sötétben születnek a csodák? miért, hogy az ár a fájdalom és sötétség? és hogy van, hogy a szem elől rejtve formálódik az értékes kincs?

a ma reggeli első pillantás a rózsámra volt a mai nap ahítata. pontosan érkező üzenet.

u.i. ma este így fogadott:

Read more...

Plusz

20 plusz, 40 mínusz

páratlan alkalom. hát mindenkinek páratlan volt, az bizti, de hogy tényleg páratlan alkalom volt, azt nem tudom: kinek hogy

különböző háttérből, felekezetből, múlttal érkeztünk.

vegyes érzésekkel mentem, vegyesekkel jöttem.

mégis azt mondom, voltak jó beszélgetéseim. nem bánom, hogy elmentem.

a tanítás is jó volt, tényleg.

meg a kikapcsolódás is jó volt, az mindenképp kellett már :)

ahogy egyik szobatársnőm mondta: legalább tudjuk, ilyen is van.

ez a hétvégén készült. akikkel jókat beszélgettem, nincsenek rajta. örülök nektek, meg a találozásnak :)

Read more...

de jó,

hogy vannak olyan emberek, akikkel beszélni felüdülés.

egy hívás csak.

mesél az örömeiről. kérdez. együtt örül, lelkesedik.

de ami a legfontosabb: árad belőle a derű, a nyugalom, a hála, az élet.

s mikor leteszem, annyi marad csak, hogy térdre essek Előtte. mert van miért...

Read more...

TEgnap

volt, ma ünnepeltük - de jó, hogy vagy nekünk, Balázs! :)

Read more...

Ez is, az is

volt részem naplementében, amely a konyha-ablakon bekukucskált, fák ágai között :)
fügét ettem, a fáról, melyen termett
rózsatöveket számoltam a kertben

keveset aludtam, sokat terveztem, gondolkodtam.
icipicit olvastam is

tinióra és ifióra. készülés. együttlét.
tanulmány, amit otthon végez mindenki. holnap megbeszélés.

és megakadt a szemem az ehónapi naptár igéjén: "kérjetek, és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek" (Lk. 11:9)

Read more...

Fordulat

tegnap d.e. írtam egy bejegyzést - piszkozatként. objektív okokból nem sikerült publikálni.
aztán, utána nem sokkal végiggondoltam, mit is írtam. arról szólt volna (az elég hosszúra nyúlt bejegyzés), hogy mennyi tennivalóm van. a tényekről, amik igazak. rólam szólt volna. az óriásomról, amivel meg kell küzdenem. de aztán...
eszembe jutott az óriásokkal való harc. Dávid és az ő Istene. és elszégyeltem magam, hogy csak azt láttam, mennyi tennivalóm van, de elfelejtkeztem Istenről. csak azt láttam, hogy nem tudom, hogy fogom tudni mindet elintézni, hogy bírom. nyomban megváltozott a nezőpontom. és arra gondoltam, hogy Ő ismeri ezt a helyzetet is, amiben most vagyok. és ha Ő megbíz valamivel, akkor ad hozzá elég erőt. napközben is többször eszembe jutott ez. (ez lenne azt hiszem az Istenre szakosodás)
nem történt változás a tényekben. senki sem végezte el a tennivalóimat, nem halasztották el őket, nem mondták le. még mindig rám vár, mind. látszólag nem változott semmi. de bennem igen. és a hangulatom már nem az a nyomott, terhes volt, hanem felszabadult. azon kaptam magam, mosolygok.
mert 10% ami történik és 90% a hozzáállásom.
és az óriások tényleg ledőlnek (így vagy úgy), ha Istenre koncentrálok.

Read more...

Hát nem aranyos?

a vásárlási tilalom (saját) ellenére nem tudtam az üzletben hagyni :D
(pedig nem vagyok kutya-rajongó. sőt!)

Read more...

Emlékezés

From Töredékek...

fehér ruha.
5en voltunk, lányok.
vízmozdulás.

nem jön, hogy higgyem - annyi év eltelt már azóta...

ma reggeli ige: a mennyhez tartozol. mintha csak emlékeztetni akarna arra a fehérruhás vasárnap reggelre.
állj fel és szaladj - a cél előtted van. jó néha emlékezni erre. nemcsak visszanézni a vízmozdulásra - sokkal inkább előre nézni, látni a célt a szemem előtt. és fel nem adni! felállni, ha kell, újra.
őrizni a ruhát.
fehér-e még?

Read more...

Mire jó?

egy hirtelen telefonhívás, meghívás, amire "hát azértmégiscsak jólenneelmenni, bár semmikedvemsincs újraelmenniitthonról" típusú az első reakció.

hát arra, hogy:

1. az ember fagyi és társaság várása közben letelepedjen a téren egy székbe és csodálja a gyönyörű zöld füvet s a rajta megcsillanó napsugarat. meg nézze a frissen bepucolt, múlt századokat idéző épületeket. meg a templomtornyokat. meg kicsit elbámészkodjon az embereken, galambokon. s elcsendesedjen, mintha nem is egy nagyváros kellős közepén üldögélne...

2. az ember rájöjjön, a változás tényleg látható. másokban. s bennem is kell hogy az legyen.

3. a friss levegő szívása mellett az ember jót beszélgessen, közosséget építsen tovább, imádkozzon.

4. kapjak egy kis fejmosást. nem annak szánták, nem is úgy mondták, nem is annak vettem. csak így később, elismerem, rámfért, igaza volt, kellett, s nem véletlen volt. mert Valaki más irányította a szavakat. a szükségeset. s hogy néha nagyon apróra, kicsire kell meghúzzam magam Valaki előtt, mert túl naggyá lettem. észrevétlen...

végülis megérte elmenni. ottlenni...

Read more...

Dönt-és?

ha valakinek az ilyesmi könnyen megy, az felválthatna egy-s-másban a következő időben :D
na jó, csak vicceltem, bár néha tényleg nem bánnám, de az igazság az, hogy nem szívesen mondanék le mindarról, amit megtanulhatok :) szóval maradok a bőrömben.
nem tudom, ki hogy van vele, de nem könnyen hozok fontos döntéseket. mert ott van bennem a "mi-lesz-ha". mert nem csak egy döntés meghozataláról van szó, hanem azzal együtt a következmények vállalásáról is. nem élet-halál kérdés most, csak azért nem akarok vesztes-érzéssel maradni, vagy "jobb-lett-volna" fajta gondolatokkal tömködni a fejem előbb-utóbb.
az élet tele van kihívásokkal...

Read more...

Tövis

ment az ujjamba. múlt héten már az első "operáció" sem ment 1-2re, de ez a ma esti 40 percet tartott. még mindig fáj az ujjam...
azon gondolkodtam, hogy mennyire észrevétlenül került az ujjamba a konyhán.
és néha sajnos így járok a bűnnel is. észre sem veszem, csak amikor már bent van. valahogy "egy kicsi csak nem árt" alapon. nem akarom, de mégis beengedem. és nem akar kikerülni. akárcsak a tövis.
de nincs megalkuvás. nincs ott helye.
de jó, hogy mindig jöhetek, a "rendelő" mindig nyitva, a "műtő" szabad. csak akarnom kell...
már nincs tövis!

Read more...

Mit?Hogyan?

avagy ez-az a fotózásról: ígéret szerint megszületett az első bejegyzés (ennyit a reklámról :D - gondolok itt Bettire, Evódiára Nellyre különösebben :) )

Read more...

Ernyő...

hát megint ernyő nélkül voltam...
jobban megfogalmazni talán most sem tudnám, mint akkor...

a legfájdalmasabb az egészben az, hogy megszoktam, hogy "nem történik semmi." kérek én, meg hiszem is hogy lesz valami, meg változás, legalábbis úgy gondolom, hogy hiszem.
de a tegnap d.u. rájöttem, hogy nemigazán...
persze, örülök: lesz lelkipásztor, meg bemerítés (!)

néha talán nem is rossz szembenéznünk önmagunkkal...

Read more...

Fejfájás ellen

a ma délután egyik legderűsebb pontja az volt, amikor megtudtuk, mi a leghatásosabb fejfájáscsillapító :)
Csenge ugyanis a tatának ajánlotta, hogy igyon meggyszörpöt, az biztos hatni fog, mert sok vitamin van benne :))

amúgy annyira békés egy alvó kisgyerekben gyönyörködni...

Read more...

Következtetés

így, a mai nap végén: megéri figyelmen kívül hagyni az élére vasalt nadrágot és leülni az unokaöcsi mellé a földre - akár csak azért is, hogy a szétcibált szalvéta-darabkákat összeszedje az ember lánya "gyártás" közben, s ezzel egyidejüleg megfigyelje a kis arcocskát... vagy akár csak azért is, hogy kicsit az ő szemszögéből nézze az ő világát. meg úgy minden mást. és közben elkapjon minden felvillanó mosolyt, szemcsillanást, örömet.
megérte.
de jó, hogy vannak ők is :)

Read more...

Ki sem

látszom a sok megválaszolandó vagy eldöntendő kérdésből, megoldandó feladatból, elmaradt dologból, úgyhogy most többre nem futja. majd ha csendesedik a helyzet, valószínű többet is írok. addig is 1 perc szünetben bekukkintok hozzátok, olvaslak, itt-ott lehet még meg is szólalok. de azért arra már rájöttem, nem tudni, mikor oldódik meg váratlanul sokminden. szóval még jelentkezem.

Read more...

Elmélettől gyakorlatig

van úgy, hogy az ember lányában megfogalmazódnak gondolatok. tervek. de-jó-lenne ötletek. (utóbbiakban nem is kevés villant át rajtam, melyik mennyi ideig bírta...)
jó lenne belőle valamit meg is valósítani.

az élet értékes részein elmélkedem. amibe érdemes befektetni. néha szinte váratlanul kap új értelmet a megszokott, világosodik meg az árnyékban bújkáló érték. mert mi marad utánam, ha e másodpercmutatóval mért idő lejár? marad-e valami, amire azt mondhatom, ezért érdemes volt élni? élnem? hogy nem hiába volt?

meg a barátok értékén is gondolkodtam. azokon az értékes embereken, akikkel az élet különböző eseményei összehoztak, akik tudva vagy sem, de nyomot hagytak bennem, az életemen, a gondolataimon. olyan jó, hogy vannak ilyen barátaim!

még sok más mindenen is gondolkodtam. gondolkodok. emésztek. megfogalmazok...

Read more...

Sodrás

néha olyan lassan telik az idő, hogy szinte csoda, hogy megvolt egy nap. máskor meg olyan sodrásba sodrásba indulnak a dolgok, események, hogy csak követni tudja az ember lánya. még gondolkodni sem igen van idő, legalábbis nem túl sok mindenen. és ilyenkor tűnik jónak a lazább időszak elmélkedésre, tisztázásra fordított "befektetése". aztán, hirtelen minden újra lelassul. vagy csak szusszan?

nem azért nem írok, mert nem lenne miről, hanem mert most egyszerüen így sikerül...

Read more...

A hétvégén

Isten áldja meg őket!

menyegzőbe voltam. jól telt, jó volt együtt örülni az ifjú párral, meg sok ismerőssel találkozni, jókat beszélgetni. szép volt :)

Read more...

Változás

egy kicsi. valahogy úgy éreztem, szükség van rá. magát a sablont még nem cserélem le, mert az még jó. olyan egyszerű, "finom", "olyan, mint te", bár most erőteljesebb színei lettek (ha nem tetszik, majd visszaállítom). talán kicsit frissebb...

Read more...

Csoportkép

mint már azt hiszem mondtam, azaz írtam, jól telt. a művészi hajlamaim megint előjöttek, így lett egy csomó kép, csak legyen időm kiválogatni őket. ja, és a szobatársaimmal egyik reggel meglestük a napfelkeltét. és folytatnom kellene a tanulmányt, igaz már 2szer végigcsináltam, csak nem magyarul...

Read more...

Ez a meleg

elvitte a kedvemet az írástól... pedig lenne miről, mert nem volt unalmas mondjuk az utolsó jó egy hetem. csak ahhoz, hogy írjak, össze kellene szedjem magam, az meg lassan és nehezen megy. de nem unatkozom, sőt, igyekszem ezt-azt megcsinálni, most nem írok erről többet. talán következőleg egy csoportkép is felkerül...
ja, és töröm a fejem ezen-azon...

Read more...

Egypár sor

nem tudom mitől, de rém álmos vagyok. és amikor erre először rájöttem, ki is mondtam, csak épp nem figyeltem, mert meghallotta az épp délután prédikáló testvér :D persze, tisztáztam a dolgot azon nyomban, mert nem a prédikáció volt álmosító, hanem nagyon is jó volt, figyeltem, meg emésztettem a hallottakat, már amennyire egy kisgyerek társaságában ez kivitelezhető volt. mintha nem is hétvége volna, meg nem betegszabi után lennék.
holnap reggel meló, aztán indulás :)
nagyon kellemes meglepetés volt az utóbbi napokban jelentkezettek a következő hétre. és nagyon örültem nekik.
szép és áldott hetet nektek is. beszámolok, mikor visszaérek!

Read more...

Jobban

jobban vagyok :) diétázom még, remélem, mire indulni kell, már nem lesz rá szükség.
köszönöm mindenkinek, aki felhívott, beszólt, vagy beírt ide vagy oda, nagyon kedvesek vagytok!
az éjjel végre jól aludtam, nem pattantak fel éberen a szemeim mint a múlt éjjel a láz miatt. és megvolt ezeknek a napoknak a haszna: pihenhettem és előre haladhattam az elmaradt dolgaimmal! :)

"Bízzál az Úrban teljes szívből..."

Read more...

Beköszöntött

hozzám egy vírus és úgy gondolta, szívesen látom. hát nem. ennek ellenére nem szégyelt letelepedni. szóval most láz, pihenés, diéta.
szép napot nektek!

Read more...

Fejfájás...

ezúttal szó szerint érthető. magyarázat egyszerű (akik régebb óta olvasnak, már tudják is): légkondi. a pénteki esuált próbálkozás után senki nem jött még okos ötlettel a probléma megoldására. így hát ma, biztos valami átállításnak köszönhetően újra fejfájással jöttem haza. bár próbáltam kicsit pihenni (ami amúgy nem szokásom), a közérzetem nem javult fel.
mit tehessünk? el kell szenvednünk egymást. szó szerint...

Read more...

Nyár van...

azt hittem, majd több időm lesz elmaradt dolgaim napirendre hozására.

hát nem.

előre látott meg nem látott események ki-kizökkentenek a kerékvágásból.

nem haladok úgy, mint reméltem, sok mindennel.

nyár van...

apropó: aki még nem tudja mit csináljon a szabad idejével, vagy épp szeretne valahova kiruccanni, annak ajánlom ezt a lehetőséget! még lehet jelentjezni, megéri!

Read more...

Fotózás

ha érdekel valakit valami hasznos olvasnivaló ezzel kapcsolatban (gondolok itt Evódiára meg Bettire, de nem csak), akkor ezt ajánlom!

amúgy szerdán voltam egy ingyenes fotós kurzuson, aki tartotta megjárta a Himaláját is. fotóiból itt látható néhány. ez az utolsó alkalom volt a 4ből, csak erre jutottam el, de állítólag ősztől lesz még valami, de részleteket még nem tudok. ha tudnám hogy osszam be az időmet...
na de néhány profi képet láttam, meg ötleteket hallotttam, barlagképek, portrék és tájképek voltak most a téma, de szó esett más dolgokról is. például ugyanaz a kép különböző hatást kelt, ha a fotózott alany más irányba néz.
ha esetleg érdekel valakit megpróbálok valamiket összeszedni és ide kitenni...

Read more...

Darabka :)

a ma esti labdázás a parkban jó volt :D bár igazán csodálkozom, hogy olyan könnyen hagytam magam rászedni. na de nem mindegy, ki kér... (ezek szerint változom :) )

ja, és hát "mesélj, amikor te kicsi voltál", szóval nagyszülőknél töltött nyarakból töredékek, volt kecske, nyuszi, kiscsirke. tatám zsákszámra szedte a füvet.
- és megettétek?
- nem! - hát erre nem gondoltam volna, de annyira magától érthetődő volt a kérdés, na meg aztán meglepődni sem volt időm:
- és miért nem ettétek meg?
persze elmagyaráztam, hogy az nem nekünk volt szánva :)))

a blúzom történetesen rendelkezik 2 darab lógó megkötő akármicsodával. a legényke sétáltatása közben elélógott, amit ő nem nagyon bánt, inkább megfogta, megkapszkodott benne. a kisebbik nővérke nyomban lecsapott:
- mi az? gatyamadzag?
:)))

Read more...

Kapcsol(ód)ás

aki járt az emabisz-on, az olvashatta ott...

Kapcsol(ód)ás

Egy gombnyomás s megszólal a várt hang: "Halló!"

Egy kattintás s az üzenet megérkezik a címzetthez: a messze lett közel.

Csak azt az egy gombot olyan nehéz megtalálni... A kéznyújtás pár centire nehezebb, mint kilométereket átugrani!

A színek, a dalok, a szavak, a képek táncot járnak szemem előtt. Elérhetővé válik barát, ismerős. Egy szó, egy mosolyarc, egy üzenet. Kapcsolódás. Ilyen egyszerű. És gyors. Akár a sodrás. A forgatag magával ragad. Friss hírekről elsőnek értesülni. Le nem maradni semmiről. Elérhetőnek lenni. A falak közt falakon túlra utazni. Előre törni. Kincset keresni. Ismerni. Tudni. Megragadni. Egyedül nem maradni.

Nem a csendben. Bezárt ajtók mögött bentmaradni. Lecsendesedni. Átkapcsolódni. Magamba nézni - szembenézni. Magamra találni, az igazira. Amilyennek Ő lát. Aki magam is beismerem, hogy vagyok. Csak nem mertem vállalni. Mert fáj az igazság. És változnom kell. Megfizetni az árat – valami jobbért, valami szebbért. Valami többért s talán valami értékesebbért... Tudtam jól s mégis: futottam előle. A forgatagban elmaradt mögöttem. Csak a csendben áll újra elém. A szelíd jelenlétet csak így érezhetem. A formáló kezet csak így láthatom meg. A változás csak itt kezdődhet el. A hívó, halk szó most sem kényszerít. A döntés az enyém...

Tudom már mit teszek: átkapcsolok!

Read more...

Hbbgy

azaz a hétvégén a hajdúböszörményi baptista gyülekezetben voltun, egy szolgáló csoporttal. nagyon jól telt, áldott alkalmak voltak, meleg vendégszeretetet élveztünk. a képen nagyjából rajta van a csoportunk, akik ott voltunk.
ma elég fáradtnak éreztem magam, de ez velejárt...

Read more...

Köszönöm

Bettitől kaptam :) köszönöm!

Beszállok a játékba:
A szabályok:
- Tedd ki a díjat a blogodba;
- Linkeld be azt, akitől kaptad;
- Jelölj meg legalább 7 blogot;
- Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál;

én is továbbadom:
- Kriszta - mert fiatalos és élettel teli
- Evódia - mert tartalmasakat ír
- Noémi-Ruth - mert őszintén ír és szeretem olvasni
- Salomé - mert képekben mindig megcsodálhatom
- Adina (Kiss) - mert hűségesen felteszi a "napi igét"
- Tüci - bár ritkán, de jókat ír
- Kingabell - annak reményében, hogy majd sűrűbben is fog írni

Read more...

Jó kép?

azon gondolkodom, hogy mitől jó egy jó kép?

láttam nemrégiben néhány profi képet, a készítőjük mutatta meg őket.

felfigyeltem arra, hogy különböző emberek különböző stílusú képeket készítenek.

és ahogy apum mondta, nem a gép a meghatározó, hanem az ember. igaza van.

és a képek üzenetet is hordoznak. bár bennem személy szerint nem tudatosult eddig ez. de talán jobban kellene figyelnem erre is. hm...

vajon az én képeim miről beszélnek?...

szerintetek: hogy mitől lesz jó egy kép?

Read more...

Lehetőség :)

hamarosan itt a lehetőség egy újabb magyar hétre a Precept Ministries központjában! nagyon örülök ennek az alkalomnak. még van hely jelentkezni, bárkinek, itt.

emlékszem, milyen félelemmel és izgalommal mentem el először oda, évekkel ezelőtt. akkor egyhetes ifitáborra hívtak, román nyelvűre. azt hiszem, nem kell részleteznem, mi minden kavargott bennem, senkit nem ismertem, románul sem olvastam még a Bibliát...

de Isten nagyon megáldotta azt a hetet és emlékezetes marad. egyrészt az új kapcsolatoknak köszönhető, másrészt meg az ige üzenetének, átformáló erejének. emlékszem az igei bátorításra, mielőtt elmentem volna. és tényleg, nem csalódtam.

azt hiszem akkor döntöttem el azt, hogy visszatérek. ennek eredménye lett aztán az, hogy múlt héten végeztem a tanulmányaimmal. (de még tovább is lehet tanulni ott :) )

hívlak titeket is oda: gyertek, tapasztaljátok meg személyesen, mi mindent rejt Isten az igéjében!

Read more...

3asok

Kiss Adina kért meg, szálljak be én is a játékba...

3 legkedvesebb ének:
- A mennybe fent...
- Nagy Istenem..
- Fenségednél nincs vonzóbb e földön...
de épp úgy lehetett volna bármelyik ezek közül: Adj hálát Istennek, ha újra hajnal pirkad; Az Úr irgalma végtelen; Ne félj, mert megváltottalak; Bűnsötét éjből, börtönömből; Határtalan és mérhetetlen az Isten nagy szeretete; Nem láthat bár e földi szem; Istentől jött e földre Jézus; Járok a Jézus lábnyomán; Mily szent öröm minden perc veled; Jézusomat követem; Messzi hegytetőn fent; Jézus Krisztus mikor rámtalált; Süllyedeztem egykor én...

3 kedvenc író és 3 kedvenc könyv

- Max Lucado - mind, de talán mégis az Értékes vagy és Harc az óriásokkal jár elől

- Janette Oke újabban, az egész sorozat, románul olvastam őket...

- nem tudok dönteni a James Dobson, Elisabeth Elliot, Gary Chapman, Linda Dillow és egyéb könyvek közül...

3 kedvenc vers és 3 kedvenc költő

- Reményik Sándor: Lámpagyújtogató
- Papdi Eszter: Egyre szebb
- s legyen talán még: Füle Lajos: Hoztál-e napsugárt?

kapcsolódjatok be ti is, akik még nem írtatok ilyen listát :)

Read more...

Mai öröm

képet nem teszek, hagyom az ünnepelteket, de azért annyit, hogy ma örültem az örülőkkel :) ugyanis aradon voltam a Kinga és Dávid polgári esküvőjén, ami nagyon szép volt. köszi szépen mégegyszer a meghívást Kinga!
áldja meg őket az Úr!

Read more...

Kicsit bővebben

hol is kezdjem?
dióhéjban lesz minden, mert még sok élményt nem volt időm magamnak sem megfogalmazni.
a Precept Ministries központjában voltam, már tizedjére. most 12 országból voltunk. számomra nagyszerű alkalmak ezek mindig, nagyszerű emberekkel találkozok, ismerkedek meg, más szemszögből nézhetek sokmindent, és szavak nélkül maradok Isten munkáját látva másfele. és bennem is erősödik a vágy, megtapasztalni, itt is, nálunk is, mert lehet, az ereje itt is erő. és látást kapni. ez a legérdekesebb, legfelelősségteljesebb, legmegmagyarázhatatlan az egészben...

hát a kocsikázás elég érdekes volt. Isten megőrzött minden gondtól. Hála ezért!
menet épp csak annyi időm volt, hogy a csomagjaimat felvittem, előhalásztam a Bibliát és jegyzetfüzetet, írószereket és menni is kellett.
aztán arra is rájöttem, mindjárt első este, hogy semmi sincs olyan pihentető, mint amikor az ember a saját ágyában alszik. főleg ha több mint egy hetet 15 szeleburdi kisaszonnyal van összezárva, akiknek még éjfélkor sem jön álom a szemükre, hanem egy óra után is ajtót csapkodnak, nevetgélnek és hangosan beszélgetnek.
de nem csak ennyiből állt az egész időszak. :)
szinte minden nap esett az eső. de érdekes módon, ritkán akkor, mikor szünetünk volt :) és örültünk, hogy nem volt nagy hőség, nem bírtuk volna...

csoportkép

induktív tanulmány. jó volt az ige mellett elcsendesedni. keresni és találni újat az ismertből. megbeszélni. néha megvitatni.

a mi "kis csapatunk" - sokan voltunk...

ma volt a végső számadás, de nem ért véget a folyamat. mert alkalmazni is kell, meg továbbadni. de a nagy ünnep emlékezetes marad - hangulata, jelentősége miatt is...

első sor tanáraink, hátsó: mi, a végzősök

számomra különleges volt az, hogy egy barátnőm is ott volt, 4 évvel ezelőtt egy másik tanulmány alkalmával ugyanott ismerkedtünk meg. jó volt újra élőben beszélgetni és együtt imádkozni...
és hálás vagyok más beszélgetésekért is... a bátorításokért, ötletekért, gondolatokért.
és egy ajándék csónakázásért a tavon, csak egyszerüen azért, hogy a naplementét (ami felhők mögött volt) lefényképezhessem. hát szavak nélkül maradtam...

azt azért nem gondoltam volna, hogy ma annyira nehéz lesz eljönni onnan...

Read more...

Csak röviden

még egy kicsi időt töltök itt. még hátra van a végső megmérettetés, de az ünnep megvolt. és egyszerüen nem tudom felfogni, mennyire szép és különleges ajándékokkal áldott meg itt az én Atyám.
(részletek majd otthonról)

Read more...

Már megvannak

az utolsó simítások. bár kissé elszorulva gondolok arra, ami vár, nem sok időm volt izgulni. annyi tennivalóm volt, szorított az idő, ezt is jó lenne meg azt is kellene.

hiányozni fogtok. a bejegyzéseitek is. meg a hozzászólásaitok is...

meg izgalommal várom az emabisz-on zajló szavazással kapcsolatos "ki mit írt" felfedését. de csak megkésve fogok róla értesülni...

u.i. aki kicsit is ismer, tudja, mennyire lelkesít a gondolat, hogy egyedül vágok neki kocsival az útnak... és ha eszetekbe jutok, imádkozzatok értem.

Read more...

Lényegtelen...

Lényegtelen? néha igen :)

ha már megkértek, megpróbáltam összehozni, 6 lényegtelen dolgot:

1. lényegtelen, hogy épp mi vár elvégzésre, ha egy jó könyv akad a kezembe, képes vagyok mindent (na majdnem mindent) félretenni, míg el nem olvasom :D
2. lényegtelen, mennyire nem akarok pénzt költeni, a könyveknek és hobbis cuccoknak nehezen tudok ellenállni. néha azért sikerül :D és ezért kerülöm a vásárlós körutakat :)
3. lényegtelen, hol vagyok, ha megszáll az ihlet muszáj leírni. vagy addig ismételgetem magamban a verssorokat, míg megjegyzem, el ne felejtsem. :)
4. lényegtelen hányszor olvastam/láttam, kedvenc részleteimet akárhányszor újra tudom olvasni/nézni. de nem mindig teszem :)
5. lényegtelen mennyire nem tetszik az út, amerre Isten vezet, nem tudok (vagy nincs merszem) ellenkezni. végülis ez a lényeg (ez persze nem azt jelenti, hogy nem lázadok magamban...)
6. lényegtelen mennyi munkát igényel a bibliatanulmányozás, az eredményért, üzenetért nekem megéri megtennem! és újra meg újra belefogok egy-egy újba :)

szivesen olvasnám Evódia, Kriszta, Kinga, Noémi-Ruth, Eszter, (Kiss) Adina lényegtelen dolgait is :)

amúgy: a lényeg lényege lényegében lényegtelen :))

Read more...

Gondolattöredékek... (10.)

érdekes az, ahogyan az emberben megérnek, beérnek dolgok. ahogy eljut a bólogatásos verziótól odáig, hogy már saját magáénak vallja, benne van, része lesz...
és ahogy egy-egy régebb hallott ige, prédikáció-részlet aktuálissá válik, személyessé, pedig már nem is tudni ki s mikor mondta...
meg ahogy Isten elvégez egy-egy munkát az emberben...

sokszor csodálkoztam már rá arra, hogy Isten mit tett velem, bennem. ez a ma esti kicsit-csendben-gondolkodni valahogy újra szavak nélkül hagy... mert nem fogyott még el az Úr jósága... egy-egy apró villanásban hogy rejthet el annyi összekapcsolódást, annyi változást?
csak arra tudok rádöbbenni, hogy még mindig, még mindig nem fogtam fel, kicsoda Ő...

Read more...

Gondolattöredékek... (9.)

néha, azaz nem is kevésszer, gondom van az időzítéssel. na nem az enyémmel. az Övével. sokszor úgy találom, késik, néha nagyon. máskor meg túlzottan pontosnak látom, sőt, néha megszégyenítőnek is.
elég egy reggeli "szokásos" áhítatra gondolnom, amikor igazából a gondolat, az ige, üzenet ébreszt fel, úgy fejbevág.
vagy amikor a kivizsgálást beprogramozni úgy megyek, hogy jó lenne, meg kellene a héten megejteni és mindenképp meggyőzöm őket, legalább csütörtökre hívjanak vissza - s kiderül: csak ki kell fizetnem az árát és máris meglesz...
de vannak kétségbeejtőn hosszúnak tűnő verzióból is. és ilyenkor még az sem elég (sajnos), hogy tudom, jól van ez így (vagyis csak így)...

u.i. utólag általában egyet értek az időzítéssel...

Read more...

Gondolattöredékek... (8.)

vannak az életben olyan pillanatok, amiket át kell élni, meg kell tapasztalni. nem elég hallani, tudni róluk - akár részletekbe menően - át kell élni ahhoz, hogy az enyém, a sajátom legyen, hogy tényleg tudjam, milyen...
lehet egy ige, ami pont nekem szól - bár hallottam már akár ezerszer is, de most lesz igazán az enyém...
lehet egy pillanattöredék, amely után az értékrendem átbillen oda, ahol lennie kell, amint tudtam, hogy lennie kell, csak nem volt...
vagy akár egy szónak a jelentését átélni... mert más tapasztalni, átélni, mint csak tudni, hogy van, s mit jelent vagy akár hallani s bólogatni rá...

most is keresem egy szónak a lényegét, a zamatát, a színét... a személyeset...
mert mi a KEGYELEM?

Read more...

7 "titok"

akkor probálkozzunk...
nem szándékoztam beszállni, de azért eszembe jutott (meglepően hamar) elég olyan "titkos" dolog, ami nem is annyira titkos, de mégis eléggé, hogy sokan ne tudjatok róluk...

1. az első verspróbálkozásom 10-11 éves koromban volt - épp csak kiváncsi voltam, nekem sikerülne-e s vajon mennyire nehéz lehet? aztán később újabb próbálkozások követték. nem tudom, hogy is jutottam oda, hogy rendszeresebben írjak...

2. élvezek dokumentálódni, saját magam felfedezni dolgokat.

3. ha hosszú ideig nincs alkalmam legalább kicsit egyedül elvonulni, már én sem tudom, mit kezdjek magammal. ezért eléggé "megviselnek" a hosszú táborok, és bár örülök nekik, a végén már vágyok saját kicsi, csendes szobácskámba, egyedül lenni...

4. nem is tudom, hogy sikerült, szinte mindig így volt - néha zavar is - de a legjobb barátaim 100 kilométerekre laknak tőlem...

5. tiniként az volt az álmom, hogy 22, max. 23 évesen férjhez menjek. hát nem jött össze...

6. sokáig elutasítottam annak a gondolatát is, hogy megtanuljak vezetni (okokat nem sorolok). miután eldöntöttem, hogy mégis meg kellene próbálkozni vele, vagy 3 hónapig nem szóltam senkinek semmit, de azt is kigondoltam már, hogy mikor fogom megcsinálni a sulit. na de, hogy kocsit is veszek, azt a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna...

7. azt hiszem, 12 évesen kezdtem el naplót írni. azóta is kisebb-nagyobb rendszerességgel írok, hagyományosan, papírra, bár ez a blog részben átvette a szerepét, de nem teljesen! (és néha élvezem visszaolvasni is őket! :) )

nem mondom meg, ki "vigye tovább", de nyugodtan írjatok ti is magatokról, szívesen olvasom :)

Read more...

Gondolattöredékek... (7.)

mint a kisgyermek...
megfogom a kezet. lábam néha nehezen bírja a ritmust. ha megbotlok, szorítok egyet a nagy kezen. és el-elmélázok édes ízeket majszolva, nézegetve, álmodozva. lemaradnék...
akár egy kisgyerek...
aztán kiszakítom magam s a kezem és szabadon száguldok, türelmetlenül. előre lépek, saját tempómban, tetszésem, vágyam, fejem után. de a félelem újra meg újra (mindig), előbb vagy utóbb visszaűz az erős kézhez...
mint a kisgyermeket...

Read more...

Gondolattöredékek... (6.)

néha az élet olyan, mint esőben végigmenni az utcán. tócsák mindenfelé. kerülgetni őket - egy lépést tenni egyszerre. s azt az egyet látni csak. s miután megtettem, jön a következő. a cél világos - hazaérni. az út folyamatosan bontakozik ki: egyszerre egy lépés. mert csak mikor azt az egyet megtettem csillan meg a víz színe az úton az estben...

s néha ugrani is kell. mint ahogy az életben is vannak olyan lépések, amelyek megtétele csak hittel lehetséges - ugrás a bizonytalan biztosba.

Láthatatlan kéz terelget. Jelenléte fényében csillan az elegendő fény a következő lépéshez. Mindig csak egyhez: a következőhöz...

Read more...

Gondolattöredékek... (5.)

volt - nincs.
azaz nincs hűtés, van fűtés. egy hetet bírta, egyszer használtam. mert ma délután egy csavar - pakk. "csodás" ködfelhő keletkezett, az ablakom csupa mázgás lett a foszforeszkáló akármitől - enyhén kifejezve (különben az egész kocsi is olyan volt). megálltam. mondanom sem kell, hogy megijedtem, egész úton aztán (mikor elmertem indulni) reszketett a lábam. benéztem a motorhoz is ott helyben, de a csövet nem én fedeztem fel (ahhoz még nincs annyira kiformálódva a szemem).

... ... ...

mi minden történik, ha egy csavar nincs a helyén?
ha azt mondja: ez túl nehéz, én továbbállok?
ha úgy gondolja: köszönöm, ebből nem kérek?

egy ember-csavar...

Read more...

Koncert

volt ma a rózsaparkban. Speranta, Fratii Groza, The Messengers. néhány levélkének köszönhetően nem ért egyenesbe a nap, de azért meleg volt. jaj de örültünk a szellőcskének is! meg aztán fagyiztunk is. és sok ismerőssel találkoztam, többek között olyannal is, akit néhány éve láttam utoljára...
amúgy a hétvégének nagyon örültem, mert ma is szabad voltam :)

Read more...

Gondolattöredékek... (4.)

ha valamiről úgy gondolom, hogy megtartom magamnak, mert nekem is kell, kiderül, marad belőle. és már nem kell, oda kellene adni másnak. és lehet, hogy sikerül örömet szereznem másnak vele. csak én nem tudok örülni az örömének. mert tényleg jó adni, megosztani mással azt, ami van. miért csak akkor látom ezt így, mikor már túl vagyok a dolgokon?

Read more...

Tündérek, de nemcsak

- az mi, te Csenge?
- egy vagonka
- én úgy látom, hogy az egy mozdony. mit csinálsz vele?
- itt ülnek a tündérek, amikor házasodnak

:)
ma estéből egy kis részlet volt ez.
különben nem is tudom, mikor olvastam ennyi mesét egyszerre. egy könyvet teljes egészében végigolvastam, többből meg részleteket. és érdekes, hogy miminden kézbe kerül... Csippike, Jónathán mester álma, valami Szüsszmögő Müsszögő Sündörgős könyv és még egy másikra is emlékszem, a címre nem, csak mindegyik oldalon az volt, hogy "Isten olyan mint..."
és azt mondom, ezután az este után, hogy nekünk, felnőtteknek több mesét kellene olvasnunk. mert az volt az érzésem, hogy sokmindent nekünk is jó példázva olvasni, hallani. talán fog rajtunk. és talán sikerülne minden nap úgy továbbmennünk a batyunkkal, hogy valamit lehagyunk belőle, mert túl nehéz. például a bánatunkat. vagy a büszkeségünket. vagy valami hasonlót. és napközben talán eszünkbe jutna, hogy nem vehetjük elő, mert már nincs a batyunkban...

Read more...

Gondolattöredékek... (3.)

Ádámnak és Évának mindene megvolt, amire szükségük volt az Éden kertben. Egyetlen dolgot nem kaphattak meg. És ők arra koncentráltak...

Read more...

Mikor jössz?

nemrég, végülis az ünnepek alatt történt, hogy egy darabig az eszemben járt ez a versem. az elmúlt hetekben kicsit rendeztem, válogattam az írásaimat és akkor akadtam rá erre a versre. még mindig emlékszem, az utca melyik részén jártam, milyen volt a fény, a hangulatom, mikor ezeket a sorokat megfogalmaztam...

Mikor jössz hozzám?

Sötét, kietlen utca.

Az őszi levelek között

sápadt fény vetül az útra.

A csendben csak cipőm

szabályos, folytonos

kopogása hallik.

Hazafele tartok az estben.

És bennem cipőm sarkával

összhangban kopognak

halkan a kérdések:

Mikor jössz?

Mikor jössz újra?

Nézd...

lázongó érzéseim, kétségeim,

a nemértem-ek között

vár a szívem.

Mikor jössz hozzám?

Hogy újra halljalak...

nem a fülemmel, nem,

a szívemmel...

Intsd csendre bennem

mi lázadás.

Jöjj, békességeddel tölts el.

Jöjj, várlak, Uram...

2006 november 14, Temesvár

Read more...

Gondolattöredékek... (2.)

hihetetlen, hogy nem a dolgok alakulása határozza meg mindig a hangulatot.
néha úgy gondolom, hogy ha ez vagy az nem úgy alakul, ahogy elképzelem, akkor nem leszek igazán boldog, megelégedett. ma már tudom, hogy ennek ellenére is lehet boldognak lenni. sőt! (ha mindent megkaptam volna, amit akartam, azt hinném, kijár nekem. és természetes lenne,hogy megvan, nem lennének apró csodák... :D)

Read more...

Gondolattöredékek... (1.)

lassítsak, tegyek félre időt, menjek be a Király elé...

a munkámat ajánljam fel Istennek. és mindent, amit teszek. másként teszem, amit kell és jobban megválogatom, amit nem kell...

lelkesedéssel tegyem. ez ad szárnyakat, teszi élvezetessé, megérte-érzésűvé. és megéri!

Read more...

Amúgy

forognak bennem kérdések már néhány napja. talán hete? gondolatok kapcsolódnak néha össze, felismerések. válaszok jönnek, kérdések mennek. foglalkozok a szolgálat gondolatával is. egyik felismerés az, hogy csak lelkesedéssl érdemes végezni. akkor nem teher... néha magamra ismerek, sírok-örülök, keresek.
apró kicsi dolgok öröme lendít rajtam, közben más dolgok nem engednek elszárnyalni. gondolkodom, imádkozok, alakulok...

Read more...

Ami kimaradt

de mindenképpen meg akartam mutatni az a gyönyörű szivárványt, ami az ömlő eső után volt, ami szombaton eláztatta a társaságot. de ez a színes csoda egyszerüen szó nélkül hagyott...

Read more...

A szívem az életem!

pénteken későig voltunk együtt, utolsó simításokat végeztük: krumplipucolás, káposztareszelés, terítés, és egyebek.
szombaton: ifiszombat, a kisszentmiklósi (arad2) fiatalokkal. jó volt együtt lenni. téma: udvarlás, testi kapcsolat. volt előadás. csoportbeszélgetés, éneklés, ima, ebéd, uzsi, játék, temesvártúr feladatokkal. beszélgetés. uzsikészítés. mosogatás - 2 hosszú felvonásban.
ezek csak címszavak, tudom, de bennem most így ez maradt meg. meg még más is, amin még elmélkedem. és a megfigyeléseimet próbálom megfogalmazni. kissé kifárasztott, az igaz, de a fiatalok nagyon élvezték, úgy láttam-hallottam, tehát úgy gondolom, megérte a szervezésbe belefektetett fáradtságot... jó volt együtt lenni.

várj türelemmel!

Read more...

Hol kezdjem?

annyi minden kavarog bennem. fáradtság, megvilágosodás, új felismerés, életíz, új lüktetés, meg nem is tudom mi minden még. egyszerü apró pillanatok, meg kissé különösebbek is, de mindaz, amiről az előző mondatban írtam, olyan rövid idő alatt és egymáshoz annyira semmiközesincs dologból tevődik össze, hogy magam is csak ámulok. részletek is következnek majd...

Read more...

Érdekes az,

ahogyan tényleg az ember belső hangulata hatást gyakorol a nap hangulatára. esik odakint, el is áztam, de valahogy ez most nem görbíti lefele a szám, sőt.

a keső esti sikerélmény meglepő hatással volt a ma reggeli hangulatomra, úgyhogy tényleg ki kellene ötöljek valamit, hogy esténként emelkedettebb hangulatban térjek nyugovóra - a másnapi jól-létemért :D

de ma este ragadnak le a szemeim... ja, nem is mondtam, már vagy 2 hete leszoktam a zöld teáról :) (ha valakit érdekel miért, csak egyszerüen kezdtem rájönni, hogy lassan már függök tőle és eldöntöttem, ez így nem mehet tovább, a fiókomban pedig ott lapul még jónéhány teatasak, de élvezem, hogy félbe akartam szakítani és sikerült :D) és nagyon-de-nagyon remélem, hogy hamarosan sikerül kialudnom magam, de az biztos, hogy nem ezen a hétvégén lesz...

Read more...

Van az úgy...

hogy az ember nem tudja, mi baja. vagy nagyon is tudja, csak nem tudja, mit kezdjen magával. tudom, hogy ez nagyon világos volt, de most nem vagyok képes másként fogalmazni. végülis nem tudom, jó-e egyáltalán írni ilyenkor.

és program zsúfolásig, ide rohanni, oda menni. de azért le is csendesedni. készülni a szolgálatra. meg a hétvégére, lesz tevékenység elég, aludni sem ártana egy jót, de nincs mikor.

közben irogatok.

meg rendbeteszek néhány elromlott dolgot, és alig varom már, hogy működőképes legyen, mert nagyon élvezem bügyüzgetni.

és elmélkedek egy mondaton, amit valaki (már nem is tudom ki) mondott vagy 8 hónappal ezelőtt nekem, akkor lejegyeztem, most meg újra ráakadtam.

és újra előjött bennem egyik hobbim :) ez nem annyira látványos, de én nagyon élvezem, csak nem tudom, hogyan is álljak hozzá. mert ehhez sokmindent kell bújni, hogy boldoguljak, de élvezem az ilyesmit, meg kihivás is számomra, szóval, töröm rajta a buksimat.

meg a meleg nyári idővel újra kezdődtek (vagy folytatódtak) a légkondis sztorik. meg a fejfájás (szó szerint). és vállfájás. és egyebek ebből a családból. meg a tárgyalások, hogy így fújjon és ne úgy mozogjon...

jöjjön már egy szabadnap!!!!

Read more...

Vasárnap

Aradon szolgáltunk a gyülekezet egy részével. (a kép részlet a jelenetből)
Ebéden Kingánál és Krisztánál, vagyis a Kiss családnál voltam, és nagyon jól telt :) jó volt a beszélgetés ebéd előőt, után :)
az este már túl fáradt voltam ahhoz, hogy erről is írjak.
és még egy gondolat: "Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az ÚR." (Péld. 17:3)

Read more...

Éva lányai

család. kapcsolatok. szálak. tettek és következmények. takargatás. örökség...
címszavak csak. még nem jutottam a végére. és nehéz lenne többet mondanom, abból, ami most foglalkoztat.
olvasok. gondolkodom...

Read more...

A héten

sokat volt alkalmam gyalogolni. egyik nap azt hiszem, vagy 10 km-t legalább, fájt is a lábam. na de a dolgok pozitív oldalát kell nézni, s az arról szól, hogy mozogtam. meg a sok csodás percről - a hársillatban (itt-ott már nyílnak), rózsacsodálásban, egyéb bokorszerű virágzó illatot beszívva, elmélkedve, gondolkodva...
szóval nem bánom, hogy nélkülöznöm kellett a kocsit, de éreztem az előnyeit is, most mikor nem volt. közben a kocsi is megjavult, bár még mindig nem tudni konkrétan miért jelzett, mikor kigyúlt a piros égő, mert nem találtak hibát. jó, mi?
aztán közben az éjszaka két legyet (olyan szürke cincogi fajtát) fogtunk egy csapásra. kellett nekik idedugniuk az orrukat!
és olvastam, sokat-sokat a napokban.
és írtam, meg elmélkedtem.
és még mást is csináltam...
ja, és fotóztam is :)

Read more...

Képeket

tettem fel ide is. még lesznek, remélem nem 2 hónap múlva...

Read more...

Hétvégén volt

együtt örülhettem én is az ifjú párral. és jó volt rég nem látott ismerősökkel is találkozni :)

Read more...

Úton

hát az úgy volt, hogy ki akartam használni az alkalmat a hosszabb úton való vezetéshez (amiért csak úgy mellékesen megjegyzem nem annyira lelkesedem) és hát (még jó, hogy nem egyedül) nekiindultunk. az autókámmal. ment is minden rendben, ameddig az aradi vonatsínekhez nem értünk. az út minőségéről azon a ponton inkább nem nyilatkozom, úgyhogy szépen levittem az amúgy sem szédületes sebességemet, és megakadt a szemem a frissen kigyúló piros lámpán. ezt sem láttam még égni csak inditáskor, így hát nem csoda, ha a pánik kerülgetett. ugyanis menyegzőbe igyekeztem - volna. csakhogy - tán a válságra hivatkozva - a kocsim úgy gondolta, jó lesz takarékoskodni az árammal is, így szépen csendesen eszembe juttatta, hogy akuja is van az autónak.
mit volt mit tenni, autószerelő tanácsával visszaindultunk. eleinte a piros égő elaludt, de aztán csak meggyúlt, meg megint elaludt, meg meggyúlt. végül már nem aludt el. mikor már közeledtünk a városhoz, már érezni lehetett, hogy csak forró levegő özönlik befele, a város utcáin már alig sikerült jelezni, szóval nagyon szurkoltunk, hogy hazáig kibírja. és kibírta...
indultunk is vissza nyomban, de képeket erről majd máskor. most túl fáradt vagyok ehhez, meg a csuklóm is fáj. úgyhogy a napokban lesz alkalmam sétálni többet, meg a rózsákban meg egyebekben gyönyörködni, amire nem igazán futja máskor...

Read more...

Gyümölcstea

végre rávettem magam a hét elején, hogy kibontsam a bécsből hozott gyümölcsteát. és készítsek is magamnak belőle. és hogy őszinte legyek, nem is tudom, melyiket szeretem jobban. magát a teát vagy a gyümölcsdarabkák majszolását. azt hiszem ez utóbbit :D

komolyabbra fordítva a szót semmi különös nem történik velem, körülöttem, azazhogy mégis, mert készülni kell százassal az elkövetkező hétvégékre. meg ez a hét egy kísérleti hét, de részleteket nem mondok vagy írok, először látni akarom, hogy működnek a dolgok. de eddig jól. csak azt nem értem, miért nem aludtam jól a múlt éjjel, pedig idejében (tényleg!) lefeküdtem, hogy pihenhessek eleget...

Read more...