Kegyelem

hogy a harcok nem döntöttek porba - kegyelem.

hogy a napsütést és mosolyt beengedtem az életembe: kegyelem.

hogy naggyá lett énem elé igazi mércét tett - kegyelem.

hogy használt és elégedetlenkedésem, éneztfeladom mondataim ellenére nem engedett a saját fejem után menni: kegyelem.

hogy voltak barátok, segítő kezek - kegyelem.

hogy vezetett s önfejűségem kezelésbe vette: kegyelem.

hogy megajándékozott s álmaim kicsiny részét valósággá váltotta - kegyelem.

hogy megtanított szelíd hangjának engedni, hogy pontosan hozzámillő módon formált: kegyelem.

hogy szólt, válaszolt s nem csapta be előttem az ajót - kegyelem.

hogy nem mondott le rólam, hanem újabb lehetőséget adott és ad: kegyelem.

s hogy Ő változatlan, ugyanaz maradt - kegyelem.

hogy megmaradt nekem: kegyelem. kegyelem... KEGYELEM!

Read more...

Egy lépéssel közelebb

azaz közeledik a szilveszter. egy lépéssel közelebb, ezen fogok elmélkedni a következő napokban. lassan itt az ideje a számvetésnek. kis ízelítő volt belőle vasárnap a tiniórán. mit is mondhatnék az elmúlt évről? annyit talán, hogy kegyelem!

boldog új évet 2010re. az Úrral!

Read more...

Elmúlt napok

nagyon örülök az elmúlt napoknak. főleg annak, hogy olvashattam. sokat. főleg románul, mert így kerültek a kezembe a jó könyvek. egyik közülük Max Lucado: Vindecare de o viaţă banală cimu könyve. A fő gondolat ez: használd az egyediségedet (amit teszzel), hogy Istent dicsőítsd (miért teszed) életed minden napján (hol teszed). Isten nagy dolgokat tesz a kis dolgokkal. És Isten neked (nekem is) egy nagyszerű életet tervezett. ezt segít felfedezni ez a könyv.
aztán egy másik is volt, Eric & Leslie Ludy: Când povestea de dragoste ţi-o scrie Dumnezeu. lánykörön esett róla szó, így kaptam kölcsön is. nem mondott eget rengető új dolgokat a számomra, azonban Isten munkálkodott bennem olvasás közben.
nagyon hamar elteltek ezek a napok. és ez az év is...

Read more...

Hang nélkül

ma délutánra eléggé zavaros lett az is, bár szedem a gyógyszereket rendületlenül. holnap a jelenetben pedig jól fogna a hangom, mert a mikrofon mellé az is kell.
sokmindenről írhatnék. az elmúlt napok lelassultak, jótékonyan. olvasnom is sikerült, erről is bővebben jó lenne írni, de most nem vagyok rá képes. s ahogy elnézem, ez a karácsony ilyen szótlan lesz, sok szempontból. minden ünnepi hangulat, ami az elmúlt hetek alatt kerülgetett, messzire szállt. nem is talál rám újra most, úgy gondolom. választ kereső kérdések...
s rádöbbenek (ki tudja hányadjára már?), hogy ami bennem van, az a lényeg.
mosolyt festeni az arcra csak színészkedés...

boldog karácsonyt nektek!

Read more...

Készülődés

egyesek már a valenti napi képeslapokat készítik (hobbys blogokba bekukkintgatok), én még a karácsonyiakat sem csináltam meg. még a konkrét ötlet sincs meg, bár ma a takarítás, rendezgetés közben egy-s-más körvonalazódott bennem. de azért annyit sikerült csinálni, hogy a szobámba került egy koszorú, amit tegnap este készítettem a hobbyműhelyben, amit megpróbálok rendszeresen látogatni...

megpróbálok belül készülődni az ünnepre, meg a holnapi szolgálatra. kis szépséget varázsolt a szobámba ez a kis készítmény. nem vágyok nagy felhajtásra az ünnepek kapcsán, csak pihenésre, csendre, kikapcsolódásra. meg igazi ünneplésre. bennem...

Read more...

Végre

egy kis nyugalom. felgyűlt az olvasnivalóm alaposan, de nem bánom. kint igazi tél van, ma délután nézni se bírtam sokáig a sűrű havazást, amitbe alaposan belekavart a szél is. a koradélutánról néhány kép is készült:

Read more...

Este a télben

nyugodt, békés, fehér este. mintha a világon más sem lenne, csak hó, csend és lámpafény. a kerítést már reggel megcsodáltam: a drótszálakra rakódott hókupacok ott sorakoztak pazar látványt nyújtva. a csatorna jégcsapjai is figyelemre méltók, bár inkább a rárakódott hótömeg vastagsága (vagy inkább magassága?) vonta a tekintetem. hósúly alatt meghajlott derék fenyők nyúlnak az utca fölé. mesebeli látványt idéz a kép s ha a latyakot kiszűri szemem, néhány pillanatig legalább szárnyalni kezdek, s legszívesebben előkapnám a gépet. egy pillanat csak s rájövök a valóságra, hogy gép nincs nálam, meg hogy este van, már igencsak késő s én hazafele tartok, négy keréken, csak a pillanat varázsa ragadott magával, mert rég volt a reggel s napközben nem futotta csodálkozásra, csak sokminden egyébre, s mire ráeszméltem, hogy jéte, már hány az óra, kint feketeségbe burkolódzott minden újra. a hó meg szállingózik, s fehérbe öltözteti a világot, mint az ég fele nyúló ágkarokat. majd lassan belealszom a csendes képbe s arról álmodom, hogy holnap majd talán nem kell újra munkába mennem...

Read more...

Decemberi tegnap

micsoda foglalatosság: percek múlását mérni. s közben minden perc múlásával nő az öröm, hogy jé, működik, s még jébb, hogy mit is jelent ez a működés. így hát.
tegnap reggel vagy 20 percbe telt, míg letakarítottam a kocsiról a havat, hogy elindulhassak vele. aztán délután még egyszer annyi, este újra. araszolgattam szép lassan, s azóta is folyton hull a hó. kint szép minden, az ablakot távolról szemlélve, mert a latyak igazán nem kívánatos, főleg akkor nem, amikor az ember csizmájába látogat. hivatlanul, ráadásul. hát így.

Read more...

Tegnapról

néha az az érzésem, hogy nem hiszek az ima erejében. de még mielőtt valaki valami eretnékségre gondolna, hadd magyarazzám meg. hiszek, persze, hogy hiszek, abban is, hogy az ima csodát tehet. ez csak természetes. csak néha nem jutok egyről a kettőre, azaz ettől a 'hiszek'től odáig, hogy tényleg imádkozzam is konkrétan azért, ami éppen gond.
lásd a tegnapi nap. a tegnapelőtt úgy mentem el a munkából, hogy vajon hol is rontottam el a dolgokat ilyen rémesen? s a határidő igencsak sürgetett. (az utóbbi napokban elég 'megveszetten' száguldozhattam, mert egyre-másra kérdezgették tőlem, mi a helyzet). ma reggel igazán jó volt A.val Isten elé állni. ezzel is. aztán a munkában, nem is tudom, hogy, egyszerüen csak megtaláltam, hol tévedtem. meglepett, hogy ennyire egyszerüen sikerült megoldani a problémát, sőt, még egy másikat is! azt hiszem, madarat lehetett volna fogatni velem. látszott is rajtam :D
hát így. icipici részlet az életemből, de elég nagy súlya van számomra...

Read more...

Újában

mindenről listát írok. másképp képtelen vagyok helyt állni. a reggel néhány nyugodt pillanatán kívül - hát, inkább nem panaszkodom.
ma csípős hideg fogadott reggel is, meg este is.
jó dolog emlékezni néha. na, nem a diplomákra, határidőnaplókra, halom tennivalóra. csak úgy. a megtett úton megfogott kézre. a simogató, megbocsájtó karokra. a helyreigazító, pontratevő szavakra. s a kegyelemre. leginkább a kegyelemre...

Read more...

Mélyvíz

már rég motoszkál bennem. ma végre valahogy szavakba öltözött. naponta sokszor elém állt. egy mailben, egy hívásban, egy képben. próbáltam előre készíteni magam rá - részben legalább. tudtam, hogy jön, de nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. vagy ilyen is lehet. néhány napja azt kérdezem magamtól, hogy ennyi, végre megáll? de nem, újabb és újabb jön.
kóstolgatom a helyzet ízét.
aztán ma, végre, míg az előttem levő féklámpa kialvását várogattam - végre megtörtént. a törés, amire vártam. tudtam, hogy jönnie kell, már egyre jobban. csak nem tudtam, mikor. akartam is, de nem tudtam, hogyan. hogy nekem kell tennem valamit, az is világos volt, csak valahogy nem ment. pedig ideje lett volna. s aztán: kimondtam. megváltozott bennem a csend...

botladozó léptekkel elől mérni az utat...
mélyvízbe dobtak...
miért, hogy a nyomás, a teher hívja elő a szebb zenét?

Read more...

Kintbent

bent meleg. zsúfoltszagú minden: az asztal, a gépen a képek, a teleírt füzetlapok. a levegő is amolyan terhelt, teleszuszogjuk naphosszat. a vágyak, a tervek, a kipipálandó listaelemek is ott sorakoznak szorosan a közelben.
odakint ünnepidézőn nyers az idő. latyakra emlékeztető sármaradványok húzódnak az út mentén. a díszítés ott lebeg az út fölött. sötétség, égő lámpákkal.
olyan mű minden. reggel köd, este sötét. mintha a fény végleg búcsút intett volna.
csak a tennivalók sokasága zakatol fáradhatatlanul. ha egy kipipálva három másik áll helyére legalább. hol van már a várt lazítás? nyomaveszett mielőtt valóság lett volna belőle.
a könyv vár. már reggel. az ébredést követő lassított menetben hivogatóan kínálja magát. mielőtt gyorsított menetbe állítnám magam kicsit kézösszetéve, előrenézve feltankolni. panaszkodást mint felesleges csomagot kipakolni még indulás előtt. az arcra mosolyt rajzolni, a szemekbe életet csempészni és elindulni. azaz továbbmenni. s ha este pihenőre hív a kispárna s a takaró, kézösszetéve, csendben belesimulni az éjszaka zenéjébe...

Read more...