Mélyvíz

már rég motoszkál bennem. ma végre valahogy szavakba öltözött. naponta sokszor elém állt. egy mailben, egy hívásban, egy képben. próbáltam előre készíteni magam rá - részben legalább. tudtam, hogy jön, de nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. vagy ilyen is lehet. néhány napja azt kérdezem magamtól, hogy ennyi, végre megáll? de nem, újabb és újabb jön.
kóstolgatom a helyzet ízét.
aztán ma, végre, míg az előttem levő féklámpa kialvását várogattam - végre megtörtént. a törés, amire vártam. tudtam, hogy jönnie kell, már egyre jobban. csak nem tudtam, mikor. akartam is, de nem tudtam, hogyan. hogy nekem kell tennem valamit, az is világos volt, csak valahogy nem ment. pedig ideje lett volna. s aztán: kimondtam. megváltozott bennem a csend...

botladozó léptekkel elől mérni az utat...
mélyvízbe dobtak...
miért, hogy a nyomás, a teher hívja elő a szebb zenét?