Tegnapról

néha az az érzésem, hogy nem hiszek az ima erejében. de még mielőtt valaki valami eretnékségre gondolna, hadd magyarazzám meg. hiszek, persze, hogy hiszek, abban is, hogy az ima csodát tehet. ez csak természetes. csak néha nem jutok egyről a kettőre, azaz ettől a 'hiszek'től odáig, hogy tényleg imádkozzam is konkrétan azért, ami éppen gond.
lásd a tegnapi nap. a tegnapelőtt úgy mentem el a munkából, hogy vajon hol is rontottam el a dolgokat ilyen rémesen? s a határidő igencsak sürgetett. (az utóbbi napokban elég 'megveszetten' száguldozhattam, mert egyre-másra kérdezgették tőlem, mi a helyzet). ma reggel igazán jó volt A.val Isten elé állni. ezzel is. aztán a munkában, nem is tudom, hogy, egyszerüen csak megtaláltam, hol tévedtem. meglepett, hogy ennyire egyszerüen sikerült megoldani a problémát, sőt, még egy másikat is! azt hiszem, madarat lehetett volna fogatni velem. látszott is rajtam :D
hát így. icipici részlet az életemből, de elég nagy súlya van számomra...