Várkastély a Kárpátokban

mostanában olvastam ki. mikor rábukkantam, a cimre figyeltem fel, és azt mondtam, ez nekem való regény, el kell olvassam. "Ez a história nem fantasztikus, csupán romantikus." vallja az iró már az első sorban. hát, hogy is mondjam? igen, végülis van benne romantika. de nem az a csöpögős fajta. szenvedély, de nem a csókot lopó. inkább a rejtelmes, kissé talán misztikus mögé rejtett. a mindenre kész levő. a fájdalmas. és a szellemekben hivő falusiak, riadalmuk. s a kastély felfedezetlen titka, a mindenkit messzeűző falaival. a retyezát is ott van a láthatáron s a falakat fürkésző öreg pásztor szeme nem sok jót jósol a falaknak... az 1800as évek egyszerü kicsi falucskája s a nagy gondokat okozó ijjesztő titokzatosság. a titokra fény derül. de mindennek meg van az ára... nem amolyan happy end-es regény...

u.i. Jules Verne irta