Neked van elég?

Vacsora közben szegezte nekem Anita ezt a kérdést. Őszinte tekintete egyenes választ várt. Úgy is válaszoltam. De aztán elgondolkoztam. Kérdezhetett volna annyi mindent...
Neked van elég... pénzed... időd... barátod... szereteted... ?
hm... nem egyszerű mindegyikre válaszolnom... de végülis - megelégedettnek lenni nem is olyan rossz. csak éppen nem mindig könnyű...
Emlékszem arra az imádságra, amelyet a gyüliben mondtam el néhány éve, épp a balesetem előtti estén... az utolsó sorok mindig bennem maradtak... újra meg újra felidézem őket...

Imádság
(Michael Quist)

Te, ki időn kivül állsz, Uram,
s mosolyogva nézed, miképpen küzdünk ellene,
Te tudod, hogy mit cselekszel.
Nem tévedsz soha,
amikor az időt megszabod az embereknek:
Mindegyiknek kimérsz annyit,
hogy akaratodat teljesiteni tudja.
De nem szabad az időt elvesztegetni,
elpazarolni vagy éppen ellopni,
mert az idő a Te ajándékod,
s romlandó ajándék az:
nem lehet sokáig őrizgetni...

Uram, van időm, bőséges idő áll még előttem.
Mindaz, amit adtál: életem évei, éveim napjai,
napjaim órái, mind az enyémek még.
Rajtam áll, hogy nyugodtan és békén,
szinültig töltsem meg őket.
Neked ajánlom fel valamennyit,
hogy a puszta vizet tüzes borrá változtasd,
mint hajdan Kánának egyszerű menyegzőjén.

Uram, ma este nem azt kérem Tőled,
hogy még őgy tehessek vagy úgy.
Ma csak kegyelmedet kérem,
hogy a rám szabott időben
lelkiismeretesen, jól
végezhessem azt, amit Te vársz el tőlem.

Van elég?...