Uram, bocsásd meg...

>> 2007. június 1.

Uram, bocsásd meg,
sokszor keserű vagyok.
Elhalványul bennem,
amit Tőled kapok.
Hogy nem tartom, Uram,
az áldások többre,
hogy nem nézek hittel
az igaz örömre.
Nincs erőm megélni
itt az életemben,
hogy a Te kegyelmed
mindig elég legyen.
De hová vihetném
erőtlenségemet,
leteszem Eléd
a keserűségimet.
Köszönöm, hogy mondod,
- s igaz a Te szavad -,
hogy előbb szerettél,
bebizonyitottad.
Szereteted legyen
örömöm forrása,
ebből fakadhat rám
erőd áldása.
Igy énekelhetem
szivemből boldogan,
örömöm és erőm
forrása Benned van.
(B. É. verse)

a tegnap akadtam rá. megtetszett. szeretném, ha emlékeznék rá, amikor nem vagyok a legjobb passzban. mert az is megesik ám...
pedig: "Minden forrásom belőled fakad." zsolt 87:7

1 Hozzászólás:

Névtelen 9:28 de., június 01, 2007  

szép vers,
köszönöm!

  © Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP