Tegnap végre

nem maradt otthon a gépem. olyan jó néha "csak úgy" kimenni, gyönyörködni a sok szépségben. munka van vele bőven, de annyira jó kikapcsolódni a mindennapi sodrásból...

termés :)

ez valami gazféle :D

rózsa. gyönyörűek :)

Read more...

Ágyban

nem ez volt a vágyam, de a mai napot is ágyban töltöttem. levert a megfázás, de annyira, hogy tegnap be is lázasodtam (pedig ez velem ritkán történik meg). azért hála az Úrnak, ma már jobban vagyok, de nem merészkedtem ki sokat az ágyból. már nagyon várom a gyógyulást, mert elég sok minden függ tőle.
annyi jó volt az egészben, hogy tudtam pihenni, aludni, rám fért ez is.
áldott ünnepet kívánok nektek!

Read more...

Első...

rengeteg szegfű nyílt. egy egész marokra valót szedtem. és még maradt.
el sem hittem, hogy ennyi lehet belőle, de újra kellemesen csalódtam. és azt kérdezgetem magamban, hogy miért nem jártam eddig nyitott szemmel és miért nem láttam meg a sok-sok szépséget körülöttem?
de köszönöm, hogy láthatom most legalább. nem akarok már annyira szegényen élni. az életem gazdagabb lett, egy darázszümmögéssel, egy érő eperrel, lassan növekvő gyümölcsleséssel. meg sok egyébbel is...

és lassan bimbóznak és nyílni fognak a rózsák is.
és néhány már bontogatja a szirmait is...

Read more...

Hiába no,

a szívemhez nőtt ez a honlap. kicsit (vagy nagyon is :D ) enyémnek érzem, fel-fellépek, benézek, mindenrendben?, miújságvan?

valahogy több egyszerű lapnal (vajon miért? :P), sokat jár a fejemben, zavar, ha nem működik, lassan mintha lelohadt volna a bejelentkezettek fórumrészvétele is... de mégis, felnézegetek és keresem a friss dolgokat. örülök, hogy van.

hiába no, ez az emabisz :)

Read more...

Hálóban vagy?

ha már élőben nem lehettem ott a zilahi konfin (lásd előző bejegyzés), amit tudtam netről követtem. nagyon áldásos volt, örülök, hogy hallhattam (legalább egy részét annak) ami ott elhangzott.

Read more...

Tegnapról röviden

Read more...

Díj itt is

Köszönöm szépen Marikának a díjat, s minthogy tegnap este ide is kaptam egyet, már nem igen van kinek továbbküldjem, mert ez alatt a 2-3 nap alatt minden olvasott blogot végigjárt a díj.
Szóval megelégszem azzal, hogy néhány dolgot lejegyzek magamról. mint például:
- az utóbbi napok megfigyelései közé tartoznak azok a bizonyos rózsaszínlilás virágocskák, amelyek reggel vannak s délutánra eltűnnek
- érlelődik bennem egy kreatív ötlet (már egy ideje), az alapanyag is előkészítve, csak időm nem futja rá
- egy másik ötlet is körvonalazódik, lassan ideje lesz a vázlatot hozzá elkészíteni
- egy stóc olvasandó könyv van az asztalomon mostanában - igyekszem csökkenteni
- már rég nem néztem egy jó filmet, azt hiszem ideje lenne
- szeretek a kertben téblábolni, sajnos a kertészkedés nem erősségem
- néha egy-egy gyerekmosoly jó felhőűző tud lenni :)

Read more...

Nem sok

képet készítettem ma. de nem is ez a lényeg. az együtt töltött idő sokkal fontosabb.

bennem maradt a gyomok közül felbukkanó gyöngyvirág képe. nem tudtam, hogy ott van, ennek ellenére virágzott. vajon milyen értékek bújnak így meg kigyomlálandó gazok között?

Read more...

Szavak

néha a szavak csak arra valók, hogy eldobjam őket. megfogalmazom, formába öntöm, aztán mire felvenném, már idejét múlják, hazudnak rólam, magamra sem ismerek bennük. újak kellenek, új formát hozni, más képet mutatni. érdemes-e játszani velük s sorba állítani egymás után, egymás mellé? a pillanatot megragadni kevesek. a séta illatát nem adják vissza. még kevésbé a csendes monológét, ami tulajdonképpen dialógus volt s felszabadult szárnycsapások jelezték, hogy szükség volt már rá, nagyon is. a gerberás színkompozició életet lopott a zsúfolt buszba, pedig csak egy pillanatig esett a szemem ügyébe. a sokszínű tulipánsorozat is megért egy hosszabb pillantást.
mégis üresek a szavak. nincs bennük a lényeg. az bennem maradt.

Read more...

Mindig jobb

leborulni, mint kiborulni. ezt én is megtapasztaltam az elmúlt napokban. néha nem is annyira a nyomásban (minden szinten) megállni nehéz, ill. tűnik annak, hanem mikor az lejár, akkor érzi az ember azt, hogy ez kemény volt. jelzi minden bennem. nem mondhatom, hogy szabad lettem, csak épp a nagy nyomás enyhült kissé.
néha jó, hogy az ember lányának sok tennivalója van, legalább nincs ideje hiábavalóságokra. és jó egy-egy kissé "megpihenni" a teremtett világ apró csodáit látva. és elmélázni azon is, hogy de jó, hogy nem az ember irányítja a természetet...
megyek. tennivaló, feladat ezer. a listaelemek váltakoznak. az erő minden napra újra jön. a terveim megvalósulása nem csak tőlem függ. a gondoskodó kéz kísér. érzem ezt...

u.i. "mindig csendben szó hozzám az Úr" jár a fejemben egy ideje. érdekes volt ezt ma is megérezni, ahogy a csendben megszólalt...

Read more...

Lassan

azon gondolkodom, érdemes-e még nyitva tartani ezt a blogot? már nem annyira költői kérdés szintjén merül fel bennem ez.
írni ritkán sikerül. a programom sokat zsúfolódott az utóbbiakban. aztán vannak dolgok, amikről nem lehet írni. és eldöntöttem, hogy az egészségem érdekében esténként időben lefekszem, ezzel az is jár, hogy sokkal kevesebb időt töltök a gép előtt itthonról.
hogy mivel telnek a napjaim? hát munkával. meg szolgálattal. meg kikapcsolódással (egy kevés fér bele csak néha). tervezgetéssel. kérdésekkel, melyekre még mindig késik a válasz... és minden nap új erőt merítek. valahogy mindig kerül az asztalra elég. és elég remény is. mert nem fogyott el még az Úr irgalma. megújul minden reggel.
így érkezünk el télből a tavaszba s mire észbe kapunk, a nyár is tovaszáll s az ősz terít elénk színes szőnyeget. félretenni zajt, nyüzsgést nem könnyű. mégis, jó kissé feltöltődni s meggazdagodni a csendben.
igyekszem helytállni mindenben. az élet tele van kihívásokkal.
a kertben nyílnak a virágok. olyan illatár lengedez a szobában, hogy éjszakára muszáj kitenni őket.

jólesett kicsit gyomlálni, már réges-rég nem csináltam, s az igazság az, hogy növényismereti részen igen csak híjával vagyok az ismeretnek, na de sose késő tanulni, mondják :) az egyedüli bajom csak a soklábú állatkákkal van, akikkel azt hiszem, sose fogok megbarátkozni.

Read more...

Nem csak húsvét

volt a mai nap. másért is ünnep. hogy miért? 5 év után újra van pásztora a gyülekezetünknek...

Read more...

Áldott húsvétot!

ahogy a tavasz kicsalogatja az életet a virágból, faágból, azon gondolkodtam, hogy mindez arról a győzelemről beszél, amit a Húsvét hirdet: az élet győz a halál felett!
Áldott húsvétot kívánok nektek. Jézus él!

Read more...

Illatár

a jácint a nárcisz mellett termett. a tulipánt kaptam, meg a fréziát is, úgyhogy most olyan tavaszi illat van a szobámban! :)

Read more...

Estétől reggelig

este mikor hazajöttek, még nem voltak mind kinyílva - reggelre teljes díszben pompáztak. micsoda illatár :)

Read more...

A könyvekkel

mostanában úgy vagyok, hogy ritkán sikerül a kezembe kerülniük s ha mégis, sajna nem vagyok képes sokáig koncentrálni fennkölt gondolataikra. az igazság végülis ott van, hogy eléggé kifáradok, mire olvasni jutok. mégis, kicsit itt is, kicsit ott is, sikerül néhány könyvet kiolvasnom.
tulajdonképpen rengeteg könyv jár a kezemben, leginkább a Bibliám, az aztán napi rendszerességgel. emellett készülni tiniórára, lánykörre (az ifikre most kicsit nem nekem kell), így hát sok témán gondolkodom, elmélkedem.
az utóbbiakban több pihenést beiktattam. hogy pontosabb legyek, este időben lefekszem (azaz korábban), ez azt jelenti, hogy kevesebbet netezek, ami önmagában nem is olyan rossz dolog.
visszatérve a könyvekre, nemrégiben befejeztem Max Lucado: Călătorie fără bagaje című könyvét, ami a 23. zsoltár alapján íródott. teljesen más megközelítésből ír erről, mint amit eddig valaha olvastam/hallottam, de nagyon jó. hogyan lehet a napi rendszerességgel magunkkal hordott csomagok/terhek nélkül (félelem, aggódás, be-nem-teljesült vágyak, reménytelenség, bűntudat, fájdalom, egyedüllét, szégyen, kételkedés, ...) élni? csakis a Pásztorral. s majd hazaérni, haza Hozzá.
az újabban megkezdett könyv pedig Isten láthatatlan kezéről szól.

Read more...

Tagadhatatlan

megérkezett a tavasz. aki meg kételkedik ebben, bizonyára nem látott még zöld rügyet, napsütést, bújó nárciszt, nem érezte a szellő dallamát, nem értette a madarak szavát. holdsarló és csillagok az égen. félretett nagykabátok, emberekkel teli utcák. tavaszillat. a levegőben bizsereg az élet. a földből előbújik ami zöld s a remény fuvoláz az ablak alatt. elfeledve a hó, a jég s csak a várakozás pengeti meg a megszokott ritmust.
kiülni a napra - hívogat a fény, a sugár, a szellő s a mocorgó rügyezés.
a Pásztor vezet. s míg legelőjén zöld fűre találok, a szűk völgyet sem bánom - velem van Ő is...

Read more...

Egy szombati nap margójára

tudom már milyen az, amikor az ember lánya nem "kora reggel" megy be a munkába. azt is, milyen, amikor sehol senki, villanyok leoltva.
és milyen, amikor az ember lánya elmélázik (ki tudja hányadjára már), hogy mekkora ajándékot kapott Istentől, olyasmit, amit jóval későbbre álmodott magának. s hogy igen, Ő ismer a legjobban. de jó!
jó néha kicsit lazítani. érdekesen alakult a mai nap, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. de végülis, szép volt.
és találtunk még 4 szál hóvirágot. a fán lassan megjelennek a rügyek. a kert zöldül, bár a gaz is szépen terjeng.
de jön a tavasz, még ha az eső néha meg-meg cseppen. :)

Read more...

Tél és Tavasz

a reggel egyre vastagodó hótakaró után délután napsütéses derű lett. nyoma se volt a hónak.
akárcsak az életben. tél és tavasz váltogatja egymást. inkább nem mesélek a mai napomról, bár megfordult bennem, hogyan lehetne leírni a csak jóindulattal csúcsforgalmi ÓRÁnak nevezett forgalmat meg a tátongó krátereket meg az egyéb kellemesnek nem éppen mondható pillanatokat, de aztán meggondoltam magam. valaki ma este optimistának nevezett csak azért, mert megpróbálom megtalálni az adott helyzetben a pozitívat. hááát. igyekszem. már csak a magam érdekében, mert a holnapi napot nincs szándékomban elszontyolodva tölteni. s ha erről szól a "nevetve néz a holnap elé", akkor ezúttal nem volt sikertelen. bár ha jól belegondolok...

a ma egyik idézete, ami elgondolkodtatott:
"Küldj akárhova, csak gyere velem. Adj akármilyen felelősséget, csak erősíts meg. Vágj el bármilyen köteléket, kivéve azt, amelyik az életemet a Te akaratodhoz köti."

Read more...

Bizonyára

mások jobban lelkesednek az orvosokért, mint én. szivesen elbeszélgetek velük erről-arról (van fogorvos barátnőm is, nem rá gondoltam), de nem szeretek velük rendelőben találkozni. olyankor több, mint valószinű nem tul kellemes dolgok motiválnak a látogatásra.
lassan már a kollegáim is idézik egyik "kedvenc" mondásomat: csak orvosokkal ne legyen dolgod :D
legszívesebben elmennék valahova, ahol senki nem zavar, senkinek nem kell semmit magyaráznom, nem kell határidőre elkészíteni olyasmit, amihez halvány lila gőzöm sincs, egyszerüen békén hagynak egy kicsit engem is. ha tudtok ilyen helyet, szóljatok :)
nah szóval, ha kellemesebb témákról is írhatok, jelentkezem. addig is minden jót nektek. a tavasz jön, még ha nem is úgy tűnik (ma reggel olyan sűrűn havazott, mintha most kezdődne a tél. de sebaj, jön a nyár...) :)

megj. ez amolyan nyavalygós bejegyzés. pedig nevetve kellene a holnap elé nézzek. igyekszem. mikor több, mikor kevesebb sikerrel. most ez utóbbi...

Read more...

3H

azaz Hó a Hegyekben a Hétvégén :D

Read more...

Ma volt

próbáltam ébredezni. a reggeli csevegést hallgattam körülöttem, a fonalat megfogni nem tudtam, nem is akartam. reggel vizes havat takarítottam. megvettem a borsos árú, mint kiderült növényi alapon készült bigyókat. annak reményében szedem be, hogy rendbe hoz. már 3 estéje hagyma a menü (persze más is van mellé), felszerelkeztem pzsvel. ha valaki netalán trüszkölőgépet keresne, szóljon, azt hiszem megfelelnék. remélem már nem sokáig. a hétvégi utazás alkalmára tekintettel lévén igyekszem rendbe jönni. már csak magamért is. így jár az, aki tavaszt vár, de telet kap.
ja, egy csokorra való hóvirágot szedtem ma este a kertből... :)

Read more...

Kezdek

kicsit talán helyrejönni :)
végre elindult ez is, frissült egy-s-más itt is (s még folyamatban van), s lassan már álandósult tevékenységeim sem maradtak elvégezetlenül. futotta kis olvasásra is, úgyhogy nem panaszkodhatom. remélem tartós lesz :)
s ma - napsütés. igaz, mire kikerültem, eltűnt, de bennem a tavasz zengett új melódiát s miközben az esteledésben hazafele jöttem elmerengtem röpke pillanatra az égen maradt napdarabon. amolyan sárgásba játszó színfoszlány volt csak, igaz, de elég ahhoz, hogy a felhők sötétje közt reményről beszéljen. s a kopasz, csupasz ágak rügyre várón nyúltak a maradék fénybe, mert megszinezni a pillanatot apróság is elég.
ma nem történt semmi különös, csak a közeledő tavasz ígérete dalolt bele a életembe...

Read more...

Úgy látszik

ide lassan már csak heti rendszerességgel írok :D nem akarattal, csak épp így sikerül. még nem adtam fel a reményt, hogy lesz még lazább is az élet körülöttem (ugye a remény hal meg utoljára), de most újra sürgés-forgás van errefelé. lista lista mellett, lassan már reggelenként be kell osszam az időmet a délutánra, hogy nehogy valami kimaradjon. na de eleget irogattam mostanában arról, hogy mennyi tennivalóm van :)
az életben vannak apró örömök is. mint például egy napsütéses reggel. meg hóvirág csodálása a kertben. vagy az a leírhatatlan érzés, hogy valami olyat kaptam, amilyennél megfelelőbbet álmodni sem tudhattam volna, mert ez pont nekem való - hiába, aki adta, Ő ismer a legjobban :). ja, meg a nite, ez vajon milyen virág lesz rácsodálkozás a földből kibújó zöld száracskák láttán.
meg egy jó beszélgetés tiniórán. néhány perces belemélyülés egy könyvbe. a szinek harmóniájára való rácsodálkozás és az érzés, hogy megérte. meg a segítségadás. meg a beszélgetések. meg az élettel teli napsütés figyelése az ablakon keresztül, miközben eltölt az öröm, élet érzése, hogy tavasz van és tele élettel minden és hirtelen szárnyakat kap az ember lánya s már nem is a listáit böngészi, hanem lelkesedéssel és erővel tele vág neki a napi teendőknek, hisz erre valók a percek, amiket kapott. s főleg, miután a lelke szárnyakat kap a reggeli igéktől és megfürdik a szeretetben és bíztatásban, hogy nem csak erről a harcokkal teli, reményekkel csipkézett napokról szól az élet, hanem ennél sokkal, de sokkal többről...

a napokban olvastam, bennem megmaradt, igaz a fordítás és a saját szavaimmal idézem most azt, amit Teréz anya mondott: Isten soha nem ad nagyobb terhet, mint amit el tudunk bírni. Néha azt kívánom, bárcsak ne gondoljon ilyen erősnek...

Read more...

Kicsit már

már kezdtem örülni annak, hogy jé, te! lazább lett az élet(em). aztán láss csudát! ááááá, dehogy! csak múló tünemény volt, mert íme a határidőnaplóm méltó bizonyítéka az ellenkezőjének. itt egy kérdés, ott egy kérés. meg a memóriám is segít és eszembe jutattat ígéretet, ötletet, szóval munkára fel. a listára írtak hosszúsága is felbecsülendő, tehát csataprogram kidolgozandó és gyakorlatba ültetendő.
azért nem kell elfeledni, hogy az elmúlt napokban futotta több olvasásra, elmélkedésre, imára, tervezgetésre, s ezek mind az eddig valahogy nem mindig sikerülő dolgok közé tartoztak. szóval kezdtem helyrejönni ilyen szempontból is. meg a gyógyszerek is úgy tűnik, hatnak. meg a pihenés, az főként. ja, és egy kis hobbizásra is jutott, amire amúgy már régen nem. (ja, a rendes munkaidőt letöltöm közben ott, ahol annak rendje s módja van, félreértés ne legyen.)
ja, és a játék. a ligretto meg a gyermekkori emlékeim pickje. és és és és egy kis olvasás az unokahúgnak, puzzle-ozás a másik kisasszonnyal és ajtónyitogatás a szobámba látogató unokaöcsinek, akiből csak egy van ezen a világon, na meg a két unokahugi is egyedi s ha nem lennének, ki kellene találni őket, bár erősen kétlem, hogy valakinek Istenen kivül még eszébe jutna ilyen profi kombináció a lehetséges tulajdonságokból. végülis a lényeg az, hogy csudajó dolgom van nekem ezzel a három kis (és nagyobb) csöppséggel körülöttem.
nah szóval, megyek is, mert várnak a tennivalóim :)

Read more...

Sánta és béna

ma tinin a Malakiás könyvével foglalkoztunk. ezzel véget is értek a kispróféták, váltunk, más következik, igyekszem gyakorlati dolgokat találni a tiniknek :)
visszatérve a ma reggelre: jó volt megtapasztalni, ahogy Isten meghallgatja áldást kérő imáinkat és néhány perc múlva már ad is személyes üzeteneket.
"Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? - mondja a Seregek URa." (1:8)
nem állatot hozok. nem is azt kéred tőlem. néha csak időt. egy kis rádfigyelést. a pénzemből egy kicsit. vagy valami mást. de nem marad csak sánta, béna, maradék. aztán ha futja majd belőle... vajon miért nem az első rész a tiéd? a legjava? a legszebbje?
megmértél mérlegeden ma reggel újra. és hiányt találtál...

Read more...

Lám, lám

hosszabbak a napok. eme nagy igazság úgy jutott a tudomásomra, hogy ma reggel munkába induláskor a felkelő nap nézett szembe velem. láttam már őkelmét egyik reggel, de az munkába érkezéskor volt, na meg aznap sötétben indultam, sötétben érkeztem, mint általában az utóbbiakban. így hát nem kis örömmel nyugtáztam ma, mikor a mai péntek tiszteletére abban a luxusban volt részem, hogy időben távozhattam s hazafele világosban jöhettem. olyan volt, mintha minden megváltozott volna! hát igen, közeledik a tavasz, még ha sárga havazási kódot is harangoztak ide holnap déltől. így ám. apró örömök. azaz dehogy is aprók. mert biza az sem semmi, mikor az ember lányát egyik este nyugtatgatni kell, hogy megoldódnak a dolgok és időben meglesz minden, mert őkelme pontossága nem engedi, hogy nyugodt szívvel távozzon, mikor a határidőre kért munka vége még elérhetetlen. s bezzeg azt hiszem, soha nem számoltam még olyan pontosan a perceket, mint ma délelőtt, míg azt nem nyugtázhattam, hogy megvan, icipicivel később, de megvan! gondolom, érthető hát a nap hosszúságáról szóló lelkesedés, a leírtakat átélte után...

Read more...

3...

tegnap már harmadjára (vagy negyedjére) olvastam ugyanazt a gondolatot. véletlen? nem, már az első olvasásra tudtam, hogy nekem szól. egyre sürgetőbb volt, amint újra meg újra elém került. nem értettem, miért olyan fontos. de ha Ő mondja, az kell legyen. lépésre kényszerített. olyan nehéz átkapcsolódni, elvonulni, félremenni. bezárni az ajtót. eldöntöttem, mit teszek. s az elmúlt napokra gondolva kérdeztem: sikerül? ott álltak előttem sikertelenségeim, csalódásaim, eredménytelen próbálkozásaim. jövök, mert velük már nem tudok, mit kezdeni. csak akkor lesz békéd az enyém, ha engedek egyre erősödő hívásodnak. megyek már...
ma már kezdem érteni, miért is volt. lehet, csak kicsit, de már értek belőle. jó volt a sürgetés...

teljesen más:
idén már harmadik testvért temetjük a gyülekezetből... elgondolkodtam...

Read more...

Reggeli kenyér

mennyi gazdagság, mennyi üzenet van benne. reggel, ha később ébredek, hiányzik. már várom, hogy kinyissam, meglássam a friss üzenetet. lejegyzek legalább egy dolgot, így akadályozom meg, hogy csak átfussak a szövegen. jó látni, ahogy mások is üzenetet kapnak, ahogy életté válik a betű. és mindenki mást kap. a maga szüksége, helyzete szerint. ilyenkor annyira tudok örülni, hogy nem vagyunk egyformák és Ő sem kezel bennünket egyformán. hanem mindenkinek a maga módján üzen, szól, farag, formál. és, hogy engem személyesen sem hagy ki ebből.
milyen szegény voltam, mikor nem volt rá szükségem!

Read more...

Hazafelé

a teliholddal szemezgettem. a csupasz faágak belenyúltak a fénybe. az ablaktörlő-hagyta csíkok között a kipufogóködbe néztem. a nappali narancsos színű fala kavarodott a mai nap ez-is-megvan, majd-hétfőn-jó? pillanataival. versenyfutás az idővel.
hogy mire jó a péntek este?
egy szusszanat után elővenni a határidőnaplót. beírt és benemírtakat listára írni. sorba tenni. a következő napot betáblázni és készülni az estére. holnap reggelre ébresztőt állítani s amit lehet, még ma elintézni. a mai nap még nem múlt el...

Read more...

Végre, újra

-indult a honlap. mondanom sem kell, mivel foglalkoztam az elmúlt napokban :D
na, de ma végre futotta az időmből egy kis olvasásra, csak úgy magamnak is, már nagyon hiányzott. meg egy kis filózásra, de végül úgy döntöttem, mégsem publikálom, jobb lesz ha nem tömöm a fejetek mindenfélével...
nincs időm unatkozni, dehogy! azt sem tudom, hogy osszam be az időmet, hogy jusson is meg maradjon is, de nem panaszkodom, mindig kialakul és többnyire jól is :)
mostanában a kisprófétákat olvasgatom, tiniórára.
ja, és reggelenként a mindennapi kenyér szerint (lásd a honlapon). nagyon élvezem, leginkább azt, amikor valami üzenetet kapok. persze az nem mindig ilyen mosolyrahúzó üzenet, de ennek ellenére úgy érzem, élet van benne. és ez jó. és segít a kitartásban gyakorolnom magam. jó ez így.

Read more...

90 év

élt 90 évet.
a tatám volt.
ő már megnyugodott...

Read more...

Nem is tudom

hogy van az írással. néha napokig, sőt talán hetekig, hónapokig semmi nem szólal meg ott bent. aztán egyszerre csak előbuggyan valami. egy gondolat, két gondolat, egy pillanatnyi csoda, egy életút, egy megtett kis-nagy szakasz.
nem tudom, mitől lesz valami annyira különleges, hogy egész sorokat vessek papirra. mitől nem lehet megállítani az áradást, mely kényszerít, hogy tollat ragadjak s leírjam az előjövő szavakat. ahogy összeáll a kép s szavakká formálódik lassan át, amint kézzelfoghatóbb formát ölt.
régebb is kérdezgettem magamtól, mi a titka mások csodaszép sorainak, de azóta sem sikerült kiderítenem a versek születésének folyamatát. megfogni azt, fülön ragadni. nem lehet "kikényszeríteni", sem előidézni.
ajándék? ha üzen másoknak is, az...
hogy mások mit találhatnak benne szépet, nem tudom. de azt igen, hogy bennem visszacseng a múlt csodája sokszor s remény támad ha emlékezem. Mert kegyelem, hogy minden lépésem kísérte s Róla szól a sorok közt meghúzódó üzenet is...

u.i. elkezdtem külön helyre gyűjteni a már közzétetteket. az összes megírt már rég egybe van... nem is gondoltam volna, hogy ennyit írogattam...

Read more...

Köszönöm

mindazoknak közületek, akik valamilyen formában jeleztetek ma. köszönöm, hogy vagytok!
a mai nap szép volt, a fizikai fájdalmat leszámítva, gyógyulásra várok.
mindent Vele és semmit Nélküle!

Read more...

Mérföldkő

sokaknak az óév/újév az. valamilyen szinten nekem is. de ez a nap - ez minden évben mérföldkő. volt és marad. megállok. igaz, az élet körülöttem olyan őrült rohanásba csapott át, hogy rá sem ismerek - mégis megállok. ott bent, kicsit csendben megállok Előtte. az elmúlt napokért. évekért. a történtekért s a meg nem történtekért. a családért, barátokért, és sok-sok másért. és nem utolsó sorban a plusz egyért. a következőért. a refrén cseng bennem - "mert örökkévaló az Ő kegyelme". mi mást mondhatnék? mérföldkő mellett Neki sokmindent elmondok. de legfőképp - hogy kegyelem. s tovább csak Vele érdemes mennem. már rég tudom...

Read more...

Belegondolsz?

nemrég, amint énekeltem az ismert éneket úgy belémhasított a kérdés, hogy tudom, mit is mondtam én most ki? ezt már máskor is megfigyeltem, volt olyan, hogy részleteket nem énekeltem, mert nem tudtam komolyan venni azt, ami a szövegben volt, de nem emlékszem ennyire 'ébresztő' hatásra, mint ez utóbbi. a kedvenceimet a szövegek alapján válogatom általában, sokszor azok tartották a 'lelket' bennem a nehéz pillanatokban, a csüggedésben, vagy azokkal fejeztem ki az örömömet.
aztán ugyanez elmondható az igeversekről is, amiket fejből idézgetek, esetleg másoknak. belegondolok abba, mit is mondok?
megvizsgáltál és híjával találtál...

u.i. egy refrén jár a fejemben szilveszter óta. meg egy Max Lucado könyvet olvasok, a 23. zsoltárról...

Read more...

Élet

annyira természetes, pedig nem is az. s ha valaki a közülünk elmegy, akkor döbbenünk rá, mit is jelent, hogy még vagyunk...

Read more...

Egy lépést

minden nap egy kicsi lépés. nem nagy, óriáscipővel való ugrálás, csak kicsi lépésekkel való kitartó menetelés. nem egyedül. az Úrral. mérföldkő közeledik újra nekem. továbbmegyek. egy lépést teszek, csak egyet Vele. felérek a hegyre, mert Ő velem! itt van velem, segít nekem!

Read more...

Egy kedd

hihetetlen, hogy az ember mennyire meg sem érzi a 2 hét kiesést a munkából. vagy mégis?
az orvos verdiktje: egy hét múlva vissza s lehet, hogy ki a mandulával. na nem, azt nem akarom, remélem, egydarabban maradok. de most megkínoz, de alaposan, az bizti.
amúgy? tervek cikáznak bennem, próbálom lépésekre leépíteni s a tennivalók sorába beágyazni ezt is, azt is. annyi mindent kellene meg szeretnék csinálni, élvezem nagyon ezeket az aktivitásokat, egyfajta szárnyadók. s ha egyiket-másikat elintézem, olyan jó érzés látni az eredményt.
lassan újra kell folytatni a tini-ifi-munkát is, mert lejártak az ünnepek, nah, az is időigényes. és néha nagyon tudom élvezni.
azt hittem, az évkezdet nyugisabb lesz. de nem. bőven akad tennivaló. az olvasandó könyvek listája olyan hosszú, hogy azt hiszem, sokára érek a végére.
de sebaj, nem adom fel, menni fog az, mint a karikacsapás. akárcsak a többi tennivaló is.
lassan, de biztosan telik az idei határidőnaplóm is. s a mindennapi kenyérben mindig van új üzenet...

Read more...

Mindent VELE!

hogy hol is töltöttem (na meg kikkel) az elmúlt napokat, arról beszéljen ez a kép:

jól telt. megérte elmenni. sok minden volt jó.

Egy lépéssel közelebb volt a mottó. Közelebb Istenhez, visszhangzik még mindig bennem. Ernő bácsi nagyon találóan és tömören fogalmazott: "mindent Vele, semmit nélküle!"
a mai kávé megtette a hatását, most pedig jó lenne kipihenni a fáradtságot, mert annyi tennivaló vár rám, hogy nem is tudom, melyikkel kezdjem vagy folytassam. de nem panaszkodom, legalább nem jut időm unatkozni :D

itt újra tél van, a hó rendületlenül hull. a hegyekben egészen leolvadt a hó, mikor jöttünk haza, pedig azt hittem, most igazán látok nagy-nagy havat. amúgy nem bánom, hogy az úton nem volt gond a hóval :)
jó volt Isten jelenlétében megkezdeni az évet. teszem a tarsolyomba a sok-sok igét, bátorítást meg egyebet, amit kaptam az idén (már). szükségem lesz rájuk, azt hiszem. és közben emésztgetem az üzeneteket...
Boldog Új Évet! Mindent VELE!

Read more...

Kegyelem

hogy a harcok nem döntöttek porba - kegyelem.

hogy a napsütést és mosolyt beengedtem az életembe: kegyelem.

hogy naggyá lett énem elé igazi mércét tett - kegyelem.

hogy használt és elégedetlenkedésem, éneztfeladom mondataim ellenére nem engedett a saját fejem után menni: kegyelem.

hogy voltak barátok, segítő kezek - kegyelem.

hogy vezetett s önfejűségem kezelésbe vette: kegyelem.

hogy megajándékozott s álmaim kicsiny részét valósággá váltotta - kegyelem.

hogy megtanított szelíd hangjának engedni, hogy pontosan hozzámillő módon formált: kegyelem.

hogy szólt, válaszolt s nem csapta be előttem az ajót - kegyelem.

hogy nem mondott le rólam, hanem újabb lehetőséget adott és ad: kegyelem.

s hogy Ő változatlan, ugyanaz maradt - kegyelem.

hogy megmaradt nekem: kegyelem. kegyelem... KEGYELEM!

Read more...

Egy lépéssel közelebb

azaz közeledik a szilveszter. egy lépéssel közelebb, ezen fogok elmélkedni a következő napokban. lassan itt az ideje a számvetésnek. kis ízelítő volt belőle vasárnap a tiniórán. mit is mondhatnék az elmúlt évről? annyit talán, hogy kegyelem!

boldog új évet 2010re. az Úrral!

Read more...

Elmúlt napok

nagyon örülök az elmúlt napoknak. főleg annak, hogy olvashattam. sokat. főleg románul, mert így kerültek a kezembe a jó könyvek. egyik közülük Max Lucado: Vindecare de o viaţă banală cimu könyve. A fő gondolat ez: használd az egyediségedet (amit teszzel), hogy Istent dicsőítsd (miért teszed) életed minden napján (hol teszed). Isten nagy dolgokat tesz a kis dolgokkal. És Isten neked (nekem is) egy nagyszerű életet tervezett. ezt segít felfedezni ez a könyv.
aztán egy másik is volt, Eric & Leslie Ludy: Când povestea de dragoste ţi-o scrie Dumnezeu. lánykörön esett róla szó, így kaptam kölcsön is. nem mondott eget rengető új dolgokat a számomra, azonban Isten munkálkodott bennem olvasás közben.
nagyon hamar elteltek ezek a napok. és ez az év is...

Read more...

Hang nélkül

ma délutánra eléggé zavaros lett az is, bár szedem a gyógyszereket rendületlenül. holnap a jelenetben pedig jól fogna a hangom, mert a mikrofon mellé az is kell.
sokmindenről írhatnék. az elmúlt napok lelassultak, jótékonyan. olvasnom is sikerült, erről is bővebben jó lenne írni, de most nem vagyok rá képes. s ahogy elnézem, ez a karácsony ilyen szótlan lesz, sok szempontból. minden ünnepi hangulat, ami az elmúlt hetek alatt kerülgetett, messzire szállt. nem is talál rám újra most, úgy gondolom. választ kereső kérdések...
s rádöbbenek (ki tudja hányadjára már?), hogy ami bennem van, az a lényeg.
mosolyt festeni az arcra csak színészkedés...

boldog karácsonyt nektek!

Read more...

Készülődés

egyesek már a valenti napi képeslapokat készítik (hobbys blogokba bekukkintgatok), én még a karácsonyiakat sem csináltam meg. még a konkrét ötlet sincs meg, bár ma a takarítás, rendezgetés közben egy-s-más körvonalazódott bennem. de azért annyit sikerült csinálni, hogy a szobámba került egy koszorú, amit tegnap este készítettem a hobbyműhelyben, amit megpróbálok rendszeresen látogatni...

megpróbálok belül készülődni az ünnepre, meg a holnapi szolgálatra. kis szépséget varázsolt a szobámba ez a kis készítmény. nem vágyok nagy felhajtásra az ünnepek kapcsán, csak pihenésre, csendre, kikapcsolódásra. meg igazi ünneplésre. bennem...

Read more...

Végre

egy kis nyugalom. felgyűlt az olvasnivalóm alaposan, de nem bánom. kint igazi tél van, ma délután nézni se bírtam sokáig a sűrű havazást, amitbe alaposan belekavart a szél is. a koradélutánról néhány kép is készült:

Read more...

Este a télben

nyugodt, békés, fehér este. mintha a világon más sem lenne, csak hó, csend és lámpafény. a kerítést már reggel megcsodáltam: a drótszálakra rakódott hókupacok ott sorakoztak pazar látványt nyújtva. a csatorna jégcsapjai is figyelemre méltók, bár inkább a rárakódott hótömeg vastagsága (vagy inkább magassága?) vonta a tekintetem. hósúly alatt meghajlott derék fenyők nyúlnak az utca fölé. mesebeli látványt idéz a kép s ha a latyakot kiszűri szemem, néhány pillanatig legalább szárnyalni kezdek, s legszívesebben előkapnám a gépet. egy pillanat csak s rájövök a valóságra, hogy gép nincs nálam, meg hogy este van, már igencsak késő s én hazafele tartok, négy keréken, csak a pillanat varázsa ragadott magával, mert rég volt a reggel s napközben nem futotta csodálkozásra, csak sokminden egyébre, s mire ráeszméltem, hogy jéte, már hány az óra, kint feketeségbe burkolódzott minden újra. a hó meg szállingózik, s fehérbe öltözteti a világot, mint az ég fele nyúló ágkarokat. majd lassan belealszom a csendes képbe s arról álmodom, hogy holnap majd talán nem kell újra munkába mennem...

Read more...

Decemberi tegnap

micsoda foglalatosság: percek múlását mérni. s közben minden perc múlásával nő az öröm, hogy jé, működik, s még jébb, hogy mit is jelent ez a működés. így hát.
tegnap reggel vagy 20 percbe telt, míg letakarítottam a kocsiról a havat, hogy elindulhassak vele. aztán délután még egyszer annyi, este újra. araszolgattam szép lassan, s azóta is folyton hull a hó. kint szép minden, az ablakot távolról szemlélve, mert a latyak igazán nem kívánatos, főleg akkor nem, amikor az ember csizmájába látogat. hivatlanul, ráadásul. hát így.

Read more...

Tegnapról

néha az az érzésem, hogy nem hiszek az ima erejében. de még mielőtt valaki valami eretnékségre gondolna, hadd magyarazzám meg. hiszek, persze, hogy hiszek, abban is, hogy az ima csodát tehet. ez csak természetes. csak néha nem jutok egyről a kettőre, azaz ettől a 'hiszek'től odáig, hogy tényleg imádkozzam is konkrétan azért, ami éppen gond.
lásd a tegnapi nap. a tegnapelőtt úgy mentem el a munkából, hogy vajon hol is rontottam el a dolgokat ilyen rémesen? s a határidő igencsak sürgetett. (az utóbbi napokban elég 'megveszetten' száguldozhattam, mert egyre-másra kérdezgették tőlem, mi a helyzet). ma reggel igazán jó volt A.val Isten elé állni. ezzel is. aztán a munkában, nem is tudom, hogy, egyszerüen csak megtaláltam, hol tévedtem. meglepett, hogy ennyire egyszerüen sikerült megoldani a problémát, sőt, még egy másikat is! azt hiszem, madarat lehetett volna fogatni velem. látszott is rajtam :D
hát így. icipici részlet az életemből, de elég nagy súlya van számomra...

Read more...

Újában

mindenről listát írok. másképp képtelen vagyok helyt állni. a reggel néhány nyugodt pillanatán kívül - hát, inkább nem panaszkodom.
ma csípős hideg fogadott reggel is, meg este is.
jó dolog emlékezni néha. na, nem a diplomákra, határidőnaplókra, halom tennivalóra. csak úgy. a megtett úton megfogott kézre. a simogató, megbocsájtó karokra. a helyreigazító, pontratevő szavakra. s a kegyelemre. leginkább a kegyelemre...

Read more...

Mélyvíz

már rég motoszkál bennem. ma végre valahogy szavakba öltözött. naponta sokszor elém állt. egy mailben, egy hívásban, egy képben. próbáltam előre készíteni magam rá - részben legalább. tudtam, hogy jön, de nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. vagy ilyen is lehet. néhány napja azt kérdezem magamtól, hogy ennyi, végre megáll? de nem, újabb és újabb jön.
kóstolgatom a helyzet ízét.
aztán ma, végre, míg az előttem levő féklámpa kialvását várogattam - végre megtörtént. a törés, amire vártam. tudtam, hogy jönnie kell, már egyre jobban. csak nem tudtam, mikor. akartam is, de nem tudtam, hogyan. hogy nekem kell tennem valamit, az is világos volt, csak valahogy nem ment. pedig ideje lett volna. s aztán: kimondtam. megváltozott bennem a csend...

botladozó léptekkel elől mérni az utat...
mélyvízbe dobtak...
miért, hogy a nyomás, a teher hívja elő a szebb zenét?

Read more...

Kintbent

bent meleg. zsúfoltszagú minden: az asztal, a gépen a képek, a teleírt füzetlapok. a levegő is amolyan terhelt, teleszuszogjuk naphosszat. a vágyak, a tervek, a kipipálandó listaelemek is ott sorakoznak szorosan a közelben.
odakint ünnepidézőn nyers az idő. latyakra emlékeztető sármaradványok húzódnak az út mentén. a díszítés ott lebeg az út fölött. sötétség, égő lámpákkal.
olyan mű minden. reggel köd, este sötét. mintha a fény végleg búcsút intett volna.
csak a tennivalók sokasága zakatol fáradhatatlanul. ha egy kipipálva három másik áll helyére legalább. hol van már a várt lazítás? nyomaveszett mielőtt valóság lett volna belőle.
a könyv vár. már reggel. az ébredést követő lassított menetben hivogatóan kínálja magát. mielőtt gyorsított menetbe állítnám magam kicsit kézösszetéve, előrenézve feltankolni. panaszkodást mint felesleges csomagot kipakolni még indulás előtt. az arcra mosolyt rajzolni, a szemekbe életet csempészni és elindulni. azaz továbbmenni. s ha este pihenőre hív a kispárna s a takaró, kézösszetéve, csendben belesimulni az éjszaka zenéjébe...

Read more...

Ideje

lenne talán valamit ide is írni. nem, nem tűntem el, egyelőre még fel sem adtam az írást, csak épp nem voltam itthon. német honba küldtek néhány napra, aztán meg egy napig itthon a netem azt gondolta, úgyis pihenni akarok s nem ment. na de megjavult s villámsebességgel végigfutottam a bejegyzéseiteket.
mit is írjak?
hát nem bánom, hogy elmentem. a munkaügyi részét az egésznek most hagyjuk, jobb lesz nektek is, de nekem is.
a többiről viszont szívesebben beszélek :D hát a karácsonyi vásár... meg a ghlüchwein meg a kolbászos regensburger... meg az a hangulat. ma kipakolás közben muszáj volt a karácsonyi cdt hallgatnom, annyira magával ragadott az ünnepi hangulat.
meg az a látványt: felhők alatt, felhők felett. fények az éjben. napsütés és naplemente a felhők fölött. na meg a tekergő folyók, a szürkés-barnás sziklák. és a fák árnyékai. meg a többi...

(nagyítsátok ki - úgy talán többet mond :D )

Read more...

Őszi beszéd az életről

teljes pompában :)

fügelevél...

... fügerügy

napsugárra várva

hol rózsa van...

... ott tüske is terem

frissen, pirosodón

zölden

kukucs :)

harmatot szárít a nap délelőtt

(ma csak a régi, kicsi gépem volt velem. de jó, hogy ott volt! :) )

Read more...

Csütörtök

tiszta jóindulatból bemegyek ma a munkába (a jóindulat elsősorban magam felé irányul, a következő hétre tekintve), errefel kiderül, hogy bőven elég lett volna délben bejönni (a betegszabimra való tekintettel), de 5ig nincs szabadulás! és holnap - a mentségem a betegszabi ellenére az, hogy az orvos visszavár. végülis az ő érdekük, hogy vasárnap estére utazásképes legyek. rendkivül "lelkes" vagyok, képzelhetitek.
a gyógyszerek jótékony hatására 2 óránként ennem kell, különben a gyomrom rondán protesztál.
ma reggel azt hittem, havazott, pedig dehogy, csak épp olyan köd volt, hogy látni is alig lehetett. kitartónak is bizonyult. egész nap.
igyekszem helyrejönni. ezúttal elsősorban a saját érdekemben :D

Read more...

Pihenő

úgy látszik, én sem szabadultam a betegségtől, de hogy ennyire le tudjon verni egy "kis" mandulagyulladás, nem gondoltam volna. egy napig semmire sem voltam jó, csak feküdtem, aludtam, meg fájlaltam a mandulámat, de azt alaposan. enni is alig tudtam. így most betegszabin vagyok itthon, pedig munkába kéne menni, de nagyon, nem lesz jó lemaradnom a következő 2 napról, de helyre is jönnöm, ugyancsak a munka érdekében (is). a lényeg az, hogy most már jobban vagyok, nyelem is hűségesen az erős gyógyszert és igyekszem helyrejönni.
szép hetet nektek. vigyázzatok, meg ne fázzatok!

Read more...

Lányok

jó vot együtt lenni, beszélgetni. minden kezdet nehéz - mondják. lesz folytatása is :)

Read more...

Röviden

szükségünk van egymásra... "mint futóbabnak a karóra"

Read more...

Péntek van

jó ha az ember felvértezi magát hosszú várakozásra meg egyebekre, különben nem érheti kellemes meglepetés. ugyanis egy hivatalos papír alóírására kellett elfáradnom s a tegnapi sikertelenség után (a villamos abban a megállóban ragadt, ahol felszálltam rá) ma egy órát el is kérezkedtem, hogy nehogy ne legyen elég az ebédszünet a műveletre. és lám, lám, hamar megjártam. sikeresen.
megemlítendő a kapus vagy őr bácsi, aki lejött a magasból a lépcsőkön, hogy ne én kelljen felmenjek és kiderítsem, hogy házszámot tévesztettem. azaz bejáratot. igazán kedves volt, meg is lepett, alaposan. a következő bácsika már elég kedvetlenül világosított fel, hogy most sem jó helyen vagyok s az új útbaigazítás alapján elég meglepetten kereshettem odabent a nemlétező lépcsőt. na de végül megtaláltam a nénikét, akivel inkább nem vitatkoztam arról, hogy falu vagy város, kifizettem az összeget (itt meg az volt a baj, hogy nem volt apróm, pedig neki a fiókban lapult nem is kevés), és aztán - tényleg rekordidő alatt - a táskámba süllyeszthettem a papirosokat.
valamivel később meg kellemes érzésekkel nyugtáztam, hogy nem hullt a hó még, csak az eső tükröződik olyan furcsán a kocsin az ablak előtt a sok jóindulattal fénynek nevezhető szürkeségben.
az elmúlt napokban megénekelt sárga levélke leköltözött a faágról. ha nem esett volna ennyit és nem szégyeltem volna, szedtem volna elég levelet egy friss rózsacsokorhoz. de elmaradt most, az őszi képeslapokkal együtt.
és így, a nap végéhez közeledve azt mondom, hogy rég nem láttam ekkora csodának az életet. úgy általában. s a körülölelő, védő karok is megcsillantak körülöttem...

Read more...

Ma

este majd elalszom itt, úgyhogy megyek is mindjárt aludni. amióta mézes-mákosan kezdődnek a napjaim, elég sok bajom van az aludhatnékommal napközben, pedig időm szenderegni sincs.
ma este hazafele az ablaktörlő elé kerülő havas esőcseppeket csodáltam. hideg is volt, igazi téli idő. a nyári gumit illene már télire cserélni, mondogatom magamban itt.
s közben azon gondolkodom, mennyi gondviselés vesz körül. és kegyelem. ingyen kapom. te is?

Read more...

Add tovább!

Ő megtalált.
Felemelt.
Megmosott.
Reményt adott.
Továbbindított.
Elküldött.

Hogyan tovább?
Add tovább!
(2009. november 1.)

Read more...

Kegyelem

még nem értettem meg,
mi a kegyelem...
igyekeztem:
ezt is, azt is
kiérdemelni,
megfizetni,
leróni.
hisz nekem jár,
gondoltam -
hiába hallottam
annyiszor:
kegyelemből...

pedig
a tévedéseim ára
túlnőtt rajtam,
a bűneim terhe
agyonnyomott,
kudarcba fulladt
próbálkozásaim
(én jó leszek,
helyesen teszek)
előttem sorakoztak
vég nélküli,
kígyózó sorban.

már kezdem érteni:
nem elég az enyém.
odatennék bár mindent:
csepp a végtelen óceánban.
mégsem elég.

hogy szabad vagyok:
kegyelem!
(2009.)

Read more...

Őszi fügefa

ma újra meglátogattam a fámat és íme: megjött az ősz... de azért még féligérett füge volt rajta, és megettem. íze már nem az édes nyári, de azért még ehető volt :D
lemondtam a kiruccanást, de elruccantam máshova.
vendégem is volt. jó volt :)
pihenésre is számítottam, sok nem lett belőle.
és jólesett csak úgy, kiállni a napra és behunyt szemmel élvezni a melegét (mert azért hideg volt)

Read more...

Mosoly

apró örömökben
mosolyog rád az élet.
és hirtelen a szürkeségből
napsugaras nyár lesz,
tavaszi kedv, derű,
pedig az őszi levelek
takarnak már minden utat.
egy pillanat csak
s úgy érzed, rád mosolyog az Isten.
erőre kapsz s
menni tudsz tovább.
előtted az élet...

(2009. október 27.)

Read more...

Életpálya

leginkább az ebben a témakörben elhangzottak maradtak meg bennem a konfiról.

mindenkinek választani a 3 közül. egyszerre nem lehet mind a 3, csak 2: kényelem, becsületesség, siker. azt hiszem, tudom az én 2met.

amivel foglalkozunk, azzá válunk.

a sáfárság lényege nem az, hogy mire használnánk, ha lenne (ez vagy az), hanem mire használjuk azt, ami van.

mi az Isten elhívása az életedre? kérdés, melyre a válasz kulcsfontosságú.

odaszánásunk elmond rólunk mindent.

ne elégedj meg féldolgokkal!

bármilyen bolondságra késznek lenni Krisztusért.

a vihar jön. a kérdés csak az, mikor?

vállalnunk kell az állandó tanulást.

gondolattöredékek voltak ezek a hétvégéről.

amit még nagyon értékelek, azok beszélgetések, együtt-töltött idő, találkozások.

Read more...

Keddi nap

rémisztő, vagy inkább örvendetes (?) hogy az ember lánya hány és milyenfajta érzésekkel tölthet tele egy napot. reggel egesz happy voltam, bár nem tudtam mitől. aztán minden visszazökkent a normál állapotba, hogy aztán az előrelátható "siker" kapcsán gyorsan lesüllyedjen. majd a belenyugvás melankóliáját felváltotta a váratlan siker öröme. következett a fejfájás nyomora, majd a hazamenés várakozása. belefért még az elmélázás, a rímek költése (ami már rég nem volt), majd az órapergés vidámsága. az elmélkedés (mint kiderült tegnap, gondolkodó tipus vagyok - ezt tudtam, csak konfirmálódott - de jó volt az ifi :D). került még limonádé édes-savanyúsága, ízek kóstolgatása, a szabadság szele, meg sok egyéb ebbe a napba. s hol van még a vége? :)

Read more...

Nyáridézőn

csillant a napfény az aszfalton. hazafelé. a szálak is ragyogtak a várt fényben. a levelek újra zöldek voltak. a haztetők fényben úsztak. mosoly suhant az arcokra nyarat lopva egy pillanatra a szemekbe. mintha el sem múlt volna. pedig ősz van.
s a nyitott ablakon beköszön az élet. méz és citrom-íz keveredik a vízbe. kint szél siet az ágak között. csak a nyíl áll mozdulatlanul. őrzi a kanyart. s közben rendületlenul felfele mutat...

u.i. ez még a múlt héten íródott...

Read more...

Krisztus bolondja

most nemrég érkeztem haza a konfiról. dióhéjban annyit, hogy jó volt, megérte elmennem. még forgatom magamban a gondolatokat, igéket, de talán még részletesebben is visszatérek...

Read more...

Szép nyolcat!

legszivesebben néhány napra bezárkóznék a szobámba. és nem mennék sehova. csak esetleg a parkba. sétálni a napsütésben, a hullott avarban. rácsodálkoznék a színes levelekre. és csokrot kötnék belőlük. hazalopnám velük az ősz színes hangulatát. lenyugodnék. pihennék. elcsendesednék. kicsit kikapcsolódnék. ha lehetne, minden "kell"t kizárnék, kikapcsolnám a szálakat, lecsuknám a csatornákat.

valahogy az asztalomra került 3 rózsa. 7 bimbóval. fagycsípte szélű szirmokkal pompáznak a kis vázában.

- szép hetet! köszöntem el búcsúzáskor. unokahúgom kedvesen válaszolt:
- szép nyolcat!

Read more...

Helyzetjelentés

tegnap után ma is süt a nap. ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a hőmérséklet visszazökkent az októberi normálra. ettől eltekintve bentről kinézve csodás az idő :)
a ma reggeli pihenés egyértelműen jót tett, meg jól fogott. főleg ha az előrejelzések szerint nézem, mert vagy 3 hétig ilyenre nem is számíthatok.
a tegnap este végre volt időm hobbizni. a művész műhelyen született, de még helyrepofozásra vár ez:

közben a tinikkel is befejeztük a József tanumányt, holnap reggel összefoglaló.
több-kevesebb sikerrel próbálom utolérni magam az olvasás területén is. jó érzés, ha egy megkezdett könyvet kihúzhatok a listából.
nem is tudom, hány napig tartott, míg megnéztem a Hegedűs a háztetőn filmes verzióját. musical. nem rossz. csak nem a legvidámabb sem...

Read more...

Unalom?

ahogy elnézem, a héten egyszer sem kerülök munkából haza, úgy, hogy az egész estét otthon töltsem, minden estére megvan a programom. még mondja valaki azt, hogy unatkozom.
azt sem tudom, azt hogy kell csinálni. :D
készülni kellene tiniórára is, meg ezt-azt elintézni a közösség (mikor melyik) javára, hol vannak még a saját tennivalóim...
említenem sem kell, hogy megjött a tél, a hideg legalábbis mindenképp. nyárigumik lecserélésre várnak, dehát kinek van ideje azzal is foglalkozni?
ahogy elnézem, az őszi képeslapok újra lemaradtak, mármint a készítésük, akárcsak az idei húsvétiak, meg sok egyéb ilyen kreatív dolog. remélem, azért a karácsonyira futja majd az időmből, bár ha jól megnézem, már most highimportance megjegyzéssel kell beírjam a beosztásba, nehogy azt is elhalasszam :)
na mentem, pihenni is kell :D

Read more...

Füge

érik a füge nálunk. nem is ez a szenzáció, nemrégiben, mikor a várost jártam rengeteg fügefát láttam a házak mellett. inkább az keltette fel a figyelmemet, hogy még mindig érik. pedig október van már. még ma is ettem frissen, a fáról saját leszedésű fügét. de ahogy az időjárást elnézem, még egy ha beérik az idén. bár ki tudja?
ma ünnep volt. délelőtt bemerítés (7), délután hálaadó ünnepély. sok vendég volt. jó volt.
az orrcsorgás beköszöntött, valószínű a hideg víznek köszönhetem (amiből az itókámat készítettem a munkában).
új hét kezdődik. jó lenne kicsit többet pihenni. csak azt nem tudom, mikor...

Read more...

De jó, hogy

- van üzenet, friss, nekem szóló
- meglátni Őt az események alakulásában
- egy kisfiú mellett belenézhettem kicsit a kerekek világába, s újra tudom, hogy nem a nagy tettek a fontosak, hanem az együtt eltöltött idő, pillanat
- van, akire rámosolyogni, egy szót váltani
- lehet adni, bátorítani, mellé-állni
- minden napra elég erőt kapok. s ha már elfáradtam, lepihenhetek :)

Read more...

Elúszott

a másik bejegyzés. újrafogalmazni nem biztos, hogy sikerül.
az egyik dolog belőle, amit érdemes megemlíteni az, hogy néhány napja rászoktattam magam egy új üdítőre, mégpedig citromos mézes vízre. kitűnő az íze, mindig frissen kavarom, vitamindús és finom íze van (köszi a mézet, nagyon hasznos és finom :) ). ebben a megfázást megelőzéstől eltekintve még az az előny, hogy kissé megemelte a kritikán aluli szintjét a folyadékfogyasztásomnak :)
a másik 2 dolgot, ami úgy gondolta, inkább lábra kel, nem írom le. nem volt olyan fontos úgysem...

Read more...

Reggeli gondolatok

békés teremtésnek ismerem magam, de azért néha én is kijövök a sodromból. a legrosszabb az, amikor tehetetlennek érzem magam a helyzettel kapcsolatban. mint például ma reggel is. egyesek a kulcsukat (vagy valami mást) nem tudják a zsebükben tartani, mindenképp a más kocsijának a festékét kellett közelebbről megismertessék vele.
mondanom sem kell, jól felhúzott így hétfő reggel az eset (ez magában is elég baj, de csak ráadás volt egyebekre), úgyhogy jól kezdődött a hét. mire a munkába értem az jutott eszembe, hogy de jó, hogy a zsoltárokban nemcsak a dícséret és hála meg segítségkérés szólal meg, hanem vannak úgynevezett "átok-zsoltárok" is. nem mondtam el egyet sem, csak kicsit lenyugtat ilyenkor az, hogy Isten igazságot fog szolgáltatni. és örülök, hogy nem kell a dühöt és bosszúvágyat hordanom egész nap.
kellemetlen eseményektől mentes hetet kívánok nektek...

Read more...

900.

húha, ennyit írtam? azt hiszem elég :D

Read more...

Darab-ka

mit is írhatnék? energiám sincs most gondolkodni, nemhogy megfogalmazni és leírni.
ez a kép a tegnapról és máról beszél.
meg valahogy az életről: fény és árnyék, virág és taposómalom.
áldott vasárnapot!

Read more...

Éjjeli történet

avagy reggeli csoda
hétfő este: hazahoztam egyik rózsabimbómat. gondoltam, a szobában is szép, nemcsak a kertben. vázába tettem, az asztalomra.

kedd este: egy-két szirommoccanásban jelezte, jól van
szerda reggel: meglepetten csodálkoztam rá az éjjel történt változásra. már jócskán bontogatta a szirmait

miért, hogy az éjjel érleli a szépséget? miért, hogy a sötétben születnek a csodák? miért, hogy az ár a fájdalom és sötétség? és hogy van, hogy a szem elől rejtve formálódik az értékes kincs?

a ma reggeli első pillantás a rózsámra volt a mai nap ahítata. pontosan érkező üzenet.

u.i. ma este így fogadott:

Read more...

Plusz

20 plusz, 40 mínusz

páratlan alkalom. hát mindenkinek páratlan volt, az bizti, de hogy tényleg páratlan alkalom volt, azt nem tudom: kinek hogy

különböző háttérből, felekezetből, múlttal érkeztünk.

vegyes érzésekkel mentem, vegyesekkel jöttem.

mégis azt mondom, voltak jó beszélgetéseim. nem bánom, hogy elmentem.

a tanítás is jó volt, tényleg.

meg a kikapcsolódás is jó volt, az mindenképp kellett már :)

ahogy egyik szobatársnőm mondta: legalább tudjuk, ilyen is van.

ez a hétvégén készült. akikkel jókat beszélgettem, nincsenek rajta. örülök nektek, meg a találozásnak :)

Read more...

de jó,

hogy vannak olyan emberek, akikkel beszélni felüdülés.

egy hívás csak.

mesél az örömeiről. kérdez. együtt örül, lelkesedik.

de ami a legfontosabb: árad belőle a derű, a nyugalom, a hála, az élet.

s mikor leteszem, annyi marad csak, hogy térdre essek Előtte. mert van miért...

Read more...

TEgnap

volt, ma ünnepeltük - de jó, hogy vagy nekünk, Balázs! :)

Read more...

Ez is, az is

volt részem naplementében, amely a konyha-ablakon bekukucskált, fák ágai között :)
fügét ettem, a fáról, melyen termett
rózsatöveket számoltam a kertben

keveset aludtam, sokat terveztem, gondolkodtam.
icipicit olvastam is

tinióra és ifióra. készülés. együttlét.
tanulmány, amit otthon végez mindenki. holnap megbeszélés.

és megakadt a szemem az ehónapi naptár igéjén: "kérjetek, és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek" (Lk. 11:9)

Read more...

Fordulat

tegnap d.e. írtam egy bejegyzést - piszkozatként. objektív okokból nem sikerült publikálni.
aztán, utána nem sokkal végiggondoltam, mit is írtam. arról szólt volna (az elég hosszúra nyúlt bejegyzés), hogy mennyi tennivalóm van. a tényekről, amik igazak. rólam szólt volna. az óriásomról, amivel meg kell küzdenem. de aztán...
eszembe jutott az óriásokkal való harc. Dávid és az ő Istene. és elszégyeltem magam, hogy csak azt láttam, mennyi tennivalóm van, de elfelejtkeztem Istenről. csak azt láttam, hogy nem tudom, hogy fogom tudni mindet elintézni, hogy bírom. nyomban megváltozott a nezőpontom. és arra gondoltam, hogy Ő ismeri ezt a helyzetet is, amiben most vagyok. és ha Ő megbíz valamivel, akkor ad hozzá elég erőt. napközben is többször eszembe jutott ez. (ez lenne azt hiszem az Istenre szakosodás)
nem történt változás a tényekben. senki sem végezte el a tennivalóimat, nem halasztották el őket, nem mondták le. még mindig rám vár, mind. látszólag nem változott semmi. de bennem igen. és a hangulatom már nem az a nyomott, terhes volt, hanem felszabadult. azon kaptam magam, mosolygok.
mert 10% ami történik és 90% a hozzáállásom.
és az óriások tényleg ledőlnek (így vagy úgy), ha Istenre koncentrálok.

Read more...

Hát nem aranyos?

a vásárlási tilalom (saját) ellenére nem tudtam az üzletben hagyni :D
(pedig nem vagyok kutya-rajongó. sőt!)

Read more...

Emlékezés

From Töredékek...

fehér ruha.
5en voltunk, lányok.
vízmozdulás.

nem jön, hogy higgyem - annyi év eltelt már azóta...

ma reggeli ige: a mennyhez tartozol. mintha csak emlékeztetni akarna arra a fehérruhás vasárnap reggelre.
állj fel és szaladj - a cél előtted van. jó néha emlékezni erre. nemcsak visszanézni a vízmozdulásra - sokkal inkább előre nézni, látni a célt a szemem előtt. és fel nem adni! felállni, ha kell, újra.
őrizni a ruhát.
fehér-e még?

Read more...

Mire jó?

egy hirtelen telefonhívás, meghívás, amire "hát azértmégiscsak jólenneelmenni, bár semmikedvemsincs újraelmenniitthonról" típusú az első reakció.

hát arra, hogy:

1. az ember fagyi és társaság várása közben letelepedjen a téren egy székbe és csodálja a gyönyörű zöld füvet s a rajta megcsillanó napsugarat. meg nézze a frissen bepucolt, múlt századokat idéző épületeket. meg a templomtornyokat. meg kicsit elbámészkodjon az embereken, galambokon. s elcsendesedjen, mintha nem is egy nagyváros kellős közepén üldögélne...

2. az ember rájöjjön, a változás tényleg látható. másokban. s bennem is kell hogy az legyen.

3. a friss levegő szívása mellett az ember jót beszélgessen, közosséget építsen tovább, imádkozzon.

4. kapjak egy kis fejmosást. nem annak szánták, nem is úgy mondták, nem is annak vettem. csak így később, elismerem, rámfért, igaza volt, kellett, s nem véletlen volt. mert Valaki más irányította a szavakat. a szükségeset. s hogy néha nagyon apróra, kicsire kell meghúzzam magam Valaki előtt, mert túl naggyá lettem. észrevétlen...

végülis megérte elmenni. ottlenni...

Read more...