Adventi gondolatok - ismét a gyakorlat

A parkolóhelyek örök probléma errefelé. Volt már, hogy abban az időben érkeztünk, mint ma és az utolsó helyet foglaltuk el. Volt, hogy telefonálni kellett, hogy jöjjön már a söfőr és vigye el a kocsiját, mert beállt elém és nem tudok elmenni a kocsival. Máskor sikerült pár miliméterrel a másik mellett elmenni...

Ma a köd és a befagyott kocsiablak miatt (merthogy a takarítószerszámok a másik kocsival a szerelőműhelyben éjszakáztak, így improvizált módszerrel kellett jégteleníteni őket) szinte biztos voltam benne, hogy nem találunk már helyet... És imádkoztunk, kértünk helyet. És meglepetés: válogathattunk magunknak (vagy nem is kellett volna meglepődjünk?).

Csoda, amiért hálás lehetek. Akkor is, ha a dolgok nem a terveim szerint alakulnak (merthogy én nem terveztem egy napot sem ebből a hétből, amikor a szerelőműhelybe megyek, mégis, ma már az ötödik ilyen nap lesz ezen a héten...), igen, ha a dolgok nem a terveim szerint alakulnak, akkor is megláthatom az apró csodákat - ha nyitott szemmel és hálára hangolt szívvel járok...