Adventi gondolatok - 13.

Valahogy mindig így van az ember, mint Sámuel is. Meglátja a fiatalembert és biztos benne: ő az. De Isten azt mondja: nem. Isten keresett és talált királyt, de nem azt, akit az emberek annak néztek.

Mert a láthatatlan Isten nem a láthatókra nézve választ. Így lett kiváltságossá a parázna (Ráháb), az idegen (Ruth), a lenézett és gyermektelen (Anna). Így lett az elfelejtett, félretett pásztorfiú nagy király (Dávid) és így lett az észre nem vett, üldözött kisded Nagy Király, az egész világ Megváltója.

Jó lenne nem a külsőt nézni (csak), hanem megtanulni belülről kifele nézni.

Akkor talán nem a világ elvárásainak próbálnánk megfelelni azzal, amit teszünk, ahogy élünk, hanem Istennek tetszenénk.

A karácsonyunk is talán kevésbé csillogó, fényes, zsúfolt lenne, de több tartalommal, jeletőséggel teljes...

(Dávid királlyá kenése)