Hát már csak így

jelentkezem - néha s megkésve. nem mintha monoton lenne a mindennapok sorjázása, csak épp az idő, az idő... végetért a szabadság is, bár nem bánnám, ha ezután kezdődne, unatkozni eszembe sem jutna...

tanulgatom a hálát, egy kísérletet végeztem, de meg akarom ismételni. belekezdtem több könyvbe is, lassan haladok.

az elmúlt hetekben (hónapokban?) kockás lapokra rajzolgattam, méricskéltem, falakat tologattam. mégsincs meg az igazi verzió, pedig kellene már...

szitakötő táncot is lestem, kék szárnyak napfényben ragyogását csodáltam, patakcsobogást is hallgattam. málnát szedtem, érett fügét ettem. először életemben mustot próbáltam készíteni, hogy az lett-e belőle nem tudom, de cukor hozzáadása nélkül is tömören édes szörpöt kóstoltam - ez lett. pókokat lakoltattunk ki, szúnyogra vadásztunk, pakolásztunk, tervezgetünk, remélünk, várunk...

kicsi kocsi gyógyulását várom, nagyon, addig is a nagyobbal próbálok értekezni. rózsát gyökereztetünk, kertet tervezünk, álmodunk és várunk.

az orhideám megelégelte a nálunk levést, feladta. én igyekszem kitartani...