Tél lett

erre felém, havazott is ma reggel, na meg aztán valamikor később eshetett az eső is, mert csupa jég az út a kapuig, tovább nem is merészkedtem, oda is csak a kíváncsiság vitt ki, mert nem akartam hinni a szememnek. amúgy ma csodaszép képeket készítettem (legalábbis abból ítélve, amit láttam és élveztem a fehéredő ágakat, félig fehér szélű leveleket)... idebent is megtéliesedett a lakás, akarom mondani a dekor. hiába, telik az idő, múlik az esztendő...
és sikerült befejezni a bronzra színezett "képet" is, bekerült a nappaliba. hihetetlen, hogy eltelt ez a hét, mintha nem is lettem volna szabadságon előtte, úgy érzem. az előrejelzések szerint ez még néhányszor ismétlődni fog az ünnepekig. ezért hát vitaminok, szezongyömülcsök várva vagytok, most pedig az álom vár - előtte meg a vacsora :)

Read more...

Elfoglaltság

mit tud csinálni az ember lánya ha a szabadságát itthon tölti? nagyon egyszerű - elkezdi sorra keríteni minden addig halasztott terveit és néhányat megvalósít belőlük (nem mindet - ahhoz néhány hónapos szabadság kellene :D ). mint például (nem fontossági még csak nem is megvalósítási sorrendben):
- babát látogat
- látogatókat, vendégeket fogad
- kertet locsol, néha fotóz, készül a télre
- főz, mos, takarít - á, ezt mindig csinálja, nem csak szabadságon :)
- igenis, főzöcskél és sütöget - például említésre méltó életem első: élesztős tésztája, mézeskalácsa, pizzája
- olvas - nagy ritkán és keveset csak az olvasás kedvéért - mintha nem is lenne szabadságon
- pihen - értsd ezalatt, hogy reggel 10szer is kinyomja az ébresztőt, mert lehet, és napközben nem rohangál (annyit) az óráját szem előtt tartva
- közben készül: tiniórákra, bibliatanulmányra - szabadság ez?
- cikket ír - utolsó pillanatban kérik, mint sokszor :(
- zenét hallgat - nemcsak napközbeni hangzavart, hanem zenét, igazi zenét
- és igen, hobbizik! filcvirágot készít, koszorút díszít, köt magának kézmelegítőt
a betervezett lista még messze nem ért véget. röpke még a hátra levő idő erre. azért hiányzik a kimozdulás, a másfajta szabadság. de így is jó volt, nagyon jó :)

Read more...

Teljes a káosz

a fejemben. most milyen nap is van?
kedd? szerda? segítség! :)

Read more...

Narancsos fahéjas

csokit eszegetek itt. karácsonyi hangulatot lop a napba bár még nem kezdtem el karácsonyi zenét hallgatni és még hihetetlen számomra, hogy szinte az egész év elszaladt már...
hétvégén kedves vendégeim voltak. olyan jó volt kedves unokatesómmal találkozni (és nem csak), együtt lenni, beszélgetni, sétálni kicsit a város őszi ruhát öltött parkjaiban. kár, hogy ilyen rövid volt...
aztán jó pihenni is. nem is gondoltam, hogy ennyi fáradtság felgyűlt bennem. remélem, jól fog telni ez a néhány nap.
aztán tegnap este gumidefektet kaptam. több, mint 3 év után ideje is volt, nem? én túléltem, a gumi nem, a kerék remélhetőleg igen. hát ennyit erről.
a tegnap vagy 5 szemeteszsáknyi lehullt levelet szedtem össze és messze voltam még attól a teljesítménytől, hogy az egész össze legyen szedve. ma csak egyet töltöttem meg, mert nem volt hozzá türelmem, hogy a többit is összeszedjem, még hullik rá, majd akkor...

Read more...

Olyanok

ezek a napok, mint az udvaron lehullt levelek. ma este több volt, mint a tegnap. sárgult, száradó levelek. valamikor tele voltak élettel. reggel röpke pillantásra ha futja, este már sötétség borít mindent. marad az összeszedés másnapra. mindig a másikra...
valaki elég jól ismer, hogy a fojtogató gondolatokra is tudjon egy bátorító szót simítani.
idebent esténként, ha fáradtan hazaérek, meleg vár. az itthonlenni érzése kárpótol valamicskét ilyenkor. a befejezetlen kép még mindig a szekrényen vár. valahogy így érzem magam én is - sejtem a folytatást, de halasztódik - újra meg újra. a fejemben ott lappangott egész nap a ma reggeli mondat, hogy "az Isten útjai tévedés/hiányosság nélküliek". csendben megyek tovább... későre jár...

Read more...

Hétvégéről így hétközépen

(középen a csúcs, ahova felmentünk, a kép készült az első emeletről)

csomagolás - bakancs, vastag felső, sapka, egyebek. délben még nem volt biztos az indulás, de este már a csípős hidegben a távolban világító pontokat fotóztam. megérkeztünk. akkor még nem tudtam, milyen pompás látvány fogad majd reggel az ablakon kitekintve. hajnalig nyúlt a beszélgetés, reggel kissé karikás szemekkel ébredtünk, de megérte. aztán elő a gépet, bár a látványt nem tudja visszaadni semmilyen kép - azt élőben kellett látni. nekiindultunk, megkésve ugyan, de lelkesen. a lelkesedés megcsappant az emelkedőn, de a kitartás nem lankadt - s megérte, a látvány, az élmény. együtt a csapat. a délután a négy fal között telt, de másnap reggel újra nekiindultunk. időszűke miatt az első napi utat felvonón tettük meg - a látvány megérte. aztán tovább, felfele a legközelebbi csúcsig (többre nem futotta, elsősorban időből sem, de lehet energiából se nagyon)... lenyűgöző kép fogadott (lásd előző bejegyzés fotója). s mert mind2 nap ragyogó napsütés volt, csodáltam a színharmóniát, az őszt, a fenyőket, millió szépséget a magasban. 2073 m magasan voltunk, a Parang hegységben (Vf. Parangul Mic), kb. 1000-el magasabban, mint a szállásunk. csak azt sajnálom, hogy ott kellett hagyni a látványt, a hegyet, a csendet, a természetet. egyik legszebb hétvégém volt - fénypont a hétköznapokban :)

Read more...