Hazafelé

megszerettem ezt az utat. a sodrás után a lecsendesedést. amióta a bekötő utat megnyitották, megcsappant a teherforgalom ezen az úton. jobb ez így.
lassíts. nézz végig a sínek mentén a messzeségbe. néha így látsz az életed útján is a távolba. máskor meg ködbe vész a sínpár. mint az életben is - néha kiderül, máskor beborul... és ott, igen, ott a távolban összeérnek. megérkeznek...
felettem a magas ég. már nem csak a magas épülettömeg közötti tenyérnyi ég, hanem a végtelen, magas ég. és minden alkalommal egyedi festmény rajta. el-elmélázok felhők s fények játékán e nagy festővásznon. mosolyt csal az arcomra, derűt lop a szívembe.
és a fasor. színe napról napra jobban hasonlít az elmúláséhoz, de mégis lenyűgöző. lecsendesül a tempó is, amint befordulok...
lassan más ember leszek. a szívem hálára csendül. hisz minden csak Róla szól! hazaérkeztem...