Úgy veszem észre

kezdek elszokni az ide írástól.
magyarázatot találnék sokat, nem is csak kifogásokat, de most inkább nem sorolom őket. nem tudom ki olvas, ki nem, mostanában a statisztikákat sem igazán nézem át, nem futja az időmből. mire észhez térek, vége a hétnek s a hétvégi napokba igyekszem, vagy legalábbis megpróbálom beszorítani azt, ami hétközben kimaradt. mostanában fáradtan érkezem haza (mikor is volt az, amikor lazább volt? hm... nem is emlékszem már...) és kevés energiám marad még másra. több hétre kijutó tevékenységet most be kell sűríteni egy párba, ez sem gyerekjáték. hogy ne is említsem, mennyit mérgelődtem az utóbbi napokban azon, hogy több ember munkáját kell elvégezzem, csak úgy ni, mert ugyebár ők nem tudják megtenni. inkább nem részletezem, jobb lesz mindenkinek. de tény, hogy már kezd nagyon elegem lenni ebből.
különben? itt a nyár, legalábbis a naptár szerint, mert amúgy nem igazán érzik odakint, de idebent sem. a kertben a gaz óriási erdővé nőtte magát, hála a sok esőnek. közben próbálok örülni a "vakációnak", kevesebb alkalomra kell így készüljek. jól jött most ez a "szabadság", mert amúgy nem is tudom, mit csinálnék.
ja, és közben csodálkozom a KEZen, amely intézi az apró "részleteket" az életemben. "Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert Tőle van reménységem" lóg az asztalom fölé a naptár. igyekszem eszerint tenni...