Talán kellene

másról is írjak, mint hogy folyton foglalt és fáradt vagyok. jól jönne egy igazi szabadság, de hát hol van az (még)? "álmodik a nyomor..."
sokat gondolkodom mostanában a szolgálaton. most egy másik részén, azaz darabján. éspedig az elhíváson. hogy mihez kell és mihez nem "külön" elhívás? de főképp azon, minek alapján választ ki Isten egyeseket bizonyos szolgálatra? ó, tudom, hogy erre nincs igazán egyértelmű, konkrét válasz, nem is várok rá. csak rácsodálkozom, ahogy "annak idején" kiválasztott egy gyilkost, hogy többmilliós népet vezessen (Mózes). kiválasztott egy hárfázó, megvetett kis pásztorfiút, hogy király legyen (Dávid). kiválasztott egy hirtelen haragú, pattanó árulót, hogy tanítványa legyen (Péter). kiválasztott egy tanult, mindenre elszánt tekintélyes férfit, hogy missziózzon (Pál). kiválasztott egy egyszerű, 'noname' lányt, hogy megmentse a nemzetét (Eszter). ma sem tudom, milyen kritériumok alapján választ. nem a kívülről megítélhetőket teszi mérlegre, ez biztos.
és valahogy, akit elhív, azt megfelelővé is teszi a feladatra, amit rábíz. ad hozzá elég erőt, elég kitartást. mindent, amit kell. talán ez az, ami erőt ad vállalni a megbízatást...
"ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr"