Mindig jobb

leborulni, mint kiborulni. ezt én is megtapasztaltam az elmúlt napokban. néha nem is annyira a nyomásban (minden szinten) megállni nehéz, ill. tűnik annak, hanem mikor az lejár, akkor érzi az ember azt, hogy ez kemény volt. jelzi minden bennem. nem mondhatom, hogy szabad lettem, csak épp a nagy nyomás enyhült kissé.
néha jó, hogy az ember lányának sok tennivalója van, legalább nincs ideje hiábavalóságokra. és jó egy-egy kissé "megpihenni" a teremtett világ apró csodáit látva. és elmélázni azon is, hogy de jó, hogy nem az ember irányítja a természetet...
megyek. tennivaló, feladat ezer. a listaelemek váltakoznak. az erő minden napra újra jön. a terveim megvalósulása nem csak tőlem függ. a gondoskodó kéz kísér. érzem ezt...

u.i. "mindig csendben szó hozzám az Úr" jár a fejemben egy ideje. érdekes volt ezt ma is megérezni, ahogy a csendben megszólalt...