Szavak

néha a szavak csak arra valók, hogy eldobjam őket. megfogalmazom, formába öntöm, aztán mire felvenném, már idejét múlják, hazudnak rólam, magamra sem ismerek bennük. újak kellenek, új formát hozni, más képet mutatni. érdemes-e játszani velük s sorba állítani egymás után, egymás mellé? a pillanatot megragadni kevesek. a séta illatát nem adják vissza. még kevésbé a csendes monológét, ami tulajdonképpen dialógus volt s felszabadult szárnycsapások jelezték, hogy szükség volt már rá, nagyon is. a gerberás színkompozició életet lopott a zsúfolt buszba, pedig csak egy pillanatig esett a szemem ügyébe. a sokszínű tulipánsorozat is megért egy hosszabb pillantást.
mégis üresek a szavak. nincs bennük a lényeg. az bennem maradt.

Read more...

Mindig jobb

leborulni, mint kiborulni. ezt én is megtapasztaltam az elmúlt napokban. néha nem is annyira a nyomásban (minden szinten) megállni nehéz, ill. tűnik annak, hanem mikor az lejár, akkor érzi az ember azt, hogy ez kemény volt. jelzi minden bennem. nem mondhatom, hogy szabad lettem, csak épp a nagy nyomás enyhült kissé.
néha jó, hogy az ember lányának sok tennivalója van, legalább nincs ideje hiábavalóságokra. és jó egy-egy kissé "megpihenni" a teremtett világ apró csodáit látva. és elmélázni azon is, hogy de jó, hogy nem az ember irányítja a természetet...
megyek. tennivaló, feladat ezer. a listaelemek váltakoznak. az erő minden napra újra jön. a terveim megvalósulása nem csak tőlem függ. a gondoskodó kéz kísér. érzem ezt...

u.i. "mindig csendben szó hozzám az Úr" jár a fejemben egy ideje. érdekes volt ezt ma is megérezni, ahogy a csendben megszólalt...

Read more...

Lassan

azon gondolkodom, érdemes-e még nyitva tartani ezt a blogot? már nem annyira költői kérdés szintjén merül fel bennem ez.
írni ritkán sikerül. a programom sokat zsúfolódott az utóbbiakban. aztán vannak dolgok, amikről nem lehet írni. és eldöntöttem, hogy az egészségem érdekében esténként időben lefekszem, ezzel az is jár, hogy sokkal kevesebb időt töltök a gép előtt itthonról.
hogy mivel telnek a napjaim? hát munkával. meg szolgálattal. meg kikapcsolódással (egy kevés fér bele csak néha). tervezgetéssel. kérdésekkel, melyekre még mindig késik a válasz... és minden nap új erőt merítek. valahogy mindig kerül az asztalra elég. és elég remény is. mert nem fogyott el még az Úr irgalma. megújul minden reggel.
így érkezünk el télből a tavaszba s mire észbe kapunk, a nyár is tovaszáll s az ősz terít elénk színes szőnyeget. félretenni zajt, nyüzsgést nem könnyű. mégis, jó kissé feltöltődni s meggazdagodni a csendben.
igyekszem helytállni mindenben. az élet tele van kihívásokkal.
a kertben nyílnak a virágok. olyan illatár lengedez a szobában, hogy éjszakára muszáj kitenni őket.

jólesett kicsit gyomlálni, már réges-rég nem csináltam, s az igazság az, hogy növényismereti részen igen csak híjával vagyok az ismeretnek, na de sose késő tanulni, mondják :) az egyedüli bajom csak a soklábú állatkákkal van, akikkel azt hiszem, sose fogok megbarátkozni.

Read more...

Nem csak húsvét

volt a mai nap. másért is ünnep. hogy miért? 5 év után újra van pásztora a gyülekezetünknek...

Read more...

Áldott húsvétot!

ahogy a tavasz kicsalogatja az életet a virágból, faágból, azon gondolkodtam, hogy mindez arról a győzelemről beszél, amit a Húsvét hirdet: az élet győz a halál felett!
Áldott húsvétot kívánok nektek. Jézus él!

Read more...