Ideje

lenne talán valamit ide is írni. nem, nem tűntem el, egyelőre még fel sem adtam az írást, csak épp nem voltam itthon. német honba küldtek néhány napra, aztán meg egy napig itthon a netem azt gondolta, úgyis pihenni akarok s nem ment. na de megjavult s villámsebességgel végigfutottam a bejegyzéseiteket.
mit is írjak?
hát nem bánom, hogy elmentem. a munkaügyi részét az egésznek most hagyjuk, jobb lesz nektek is, de nekem is.
a többiről viszont szívesebben beszélek :D hát a karácsonyi vásár... meg a ghlüchwein meg a kolbászos regensburger... meg az a hangulat. ma kipakolás közben muszáj volt a karácsonyi cdt hallgatnom, annyira magával ragadott az ünnepi hangulat.
meg az a látványt: felhők alatt, felhők felett. fények az éjben. napsütés és naplemente a felhők fölött. na meg a tekergő folyók, a szürkés-barnás sziklák. és a fák árnyékai. meg a többi...

(nagyítsátok ki - úgy talán többet mond :D )

Read more...

Őszi beszéd az életről

teljes pompában :)

fügelevél...

... fügerügy

napsugárra várva

hol rózsa van...

... ott tüske is terem

frissen, pirosodón

zölden

kukucs :)

harmatot szárít a nap délelőtt

(ma csak a régi, kicsi gépem volt velem. de jó, hogy ott volt! :) )

Read more...

Csütörtök

tiszta jóindulatból bemegyek ma a munkába (a jóindulat elsősorban magam felé irányul, a következő hétre tekintve), errefel kiderül, hogy bőven elég lett volna délben bejönni (a betegszabimra való tekintettel), de 5ig nincs szabadulás! és holnap - a mentségem a betegszabi ellenére az, hogy az orvos visszavár. végülis az ő érdekük, hogy vasárnap estére utazásképes legyek. rendkivül "lelkes" vagyok, képzelhetitek.
a gyógyszerek jótékony hatására 2 óránként ennem kell, különben a gyomrom rondán protesztál.
ma reggel azt hittem, havazott, pedig dehogy, csak épp olyan köd volt, hogy látni is alig lehetett. kitartónak is bizonyult. egész nap.
igyekszem helyrejönni. ezúttal elsősorban a saját érdekemben :D

Read more...

Pihenő

úgy látszik, én sem szabadultam a betegségtől, de hogy ennyire le tudjon verni egy "kis" mandulagyulladás, nem gondoltam volna. egy napig semmire sem voltam jó, csak feküdtem, aludtam, meg fájlaltam a mandulámat, de azt alaposan. enni is alig tudtam. így most betegszabin vagyok itthon, pedig munkába kéne menni, de nagyon, nem lesz jó lemaradnom a következő 2 napról, de helyre is jönnöm, ugyancsak a munka érdekében (is). a lényeg az, hogy most már jobban vagyok, nyelem is hűségesen az erős gyógyszert és igyekszem helyrejönni.
szép hetet nektek. vigyázzatok, meg ne fázzatok!

Read more...

Lányok

jó vot együtt lenni, beszélgetni. minden kezdet nehéz - mondják. lesz folytatása is :)

Read more...

Röviden

szükségünk van egymásra... "mint futóbabnak a karóra"

Read more...

Péntek van

jó ha az ember felvértezi magát hosszú várakozásra meg egyebekre, különben nem érheti kellemes meglepetés. ugyanis egy hivatalos papír alóírására kellett elfáradnom s a tegnapi sikertelenség után (a villamos abban a megállóban ragadt, ahol felszálltam rá) ma egy órát el is kérezkedtem, hogy nehogy ne legyen elég az ebédszünet a műveletre. és lám, lám, hamar megjártam. sikeresen.
megemlítendő a kapus vagy őr bácsi, aki lejött a magasból a lépcsőkön, hogy ne én kelljen felmenjek és kiderítsem, hogy házszámot tévesztettem. azaz bejáratot. igazán kedves volt, meg is lepett, alaposan. a következő bácsika már elég kedvetlenül világosított fel, hogy most sem jó helyen vagyok s az új útbaigazítás alapján elég meglepetten kereshettem odabent a nemlétező lépcsőt. na de végül megtaláltam a nénikét, akivel inkább nem vitatkoztam arról, hogy falu vagy város, kifizettem az összeget (itt meg az volt a baj, hogy nem volt apróm, pedig neki a fiókban lapult nem is kevés), és aztán - tényleg rekordidő alatt - a táskámba süllyeszthettem a papirosokat.
valamivel később meg kellemes érzésekkel nyugtáztam, hogy nem hullt a hó még, csak az eső tükröződik olyan furcsán a kocsin az ablak előtt a sok jóindulattal fénynek nevezhető szürkeségben.
az elmúlt napokban megénekelt sárga levélke leköltözött a faágról. ha nem esett volna ennyit és nem szégyeltem volna, szedtem volna elég levelet egy friss rózsacsokorhoz. de elmaradt most, az őszi képeslapokkal együtt.
és így, a nap végéhez közeledve azt mondom, hogy rég nem láttam ekkora csodának az életet. úgy általában. s a körülölelő, védő karok is megcsillantak körülöttem...

Read more...

Ma

este majd elalszom itt, úgyhogy megyek is mindjárt aludni. amióta mézes-mákosan kezdődnek a napjaim, elég sok bajom van az aludhatnékommal napközben, pedig időm szenderegni sincs.
ma este hazafele az ablaktörlő elé kerülő havas esőcseppeket csodáltam. hideg is volt, igazi téli idő. a nyári gumit illene már télire cserélni, mondogatom magamban itt.
s közben azon gondolkodom, mennyi gondviselés vesz körül. és kegyelem. ingyen kapom. te is?

Read more...

Add tovább!

Ő megtalált.
Felemelt.
Megmosott.
Reményt adott.
Továbbindított.
Elküldött.

Hogyan tovább?
Add tovább!
(2009. november 1.)

Read more...