Nyáridézőn

csillant a napfény az aszfalton. hazafelé. a szálak is ragyogtak a várt fényben. a levelek újra zöldek voltak. a haztetők fényben úsztak. mosoly suhant az arcokra nyarat lopva egy pillanatra a szemekbe. mintha el sem múlt volna. pedig ősz van.
s a nyitott ablakon beköszön az élet. méz és citrom-íz keveredik a vízbe. kint szél siet az ágak között. csak a nyíl áll mozdulatlanul. őrzi a kanyart. s közben rendületlenul felfele mutat...

u.i. ez még a múlt héten íródott...