Keddi nap

rémisztő, vagy inkább örvendetes (?) hogy az ember lánya hány és milyenfajta érzésekkel tölthet tele egy napot. reggel egesz happy voltam, bár nem tudtam mitől. aztán minden visszazökkent a normál állapotba, hogy aztán az előrelátható "siker" kapcsán gyorsan lesüllyedjen. majd a belenyugvás melankóliáját felváltotta a váratlan siker öröme. következett a fejfájás nyomora, majd a hazamenés várakozása. belefért még az elmélázás, a rímek költése (ami már rég nem volt), majd az órapergés vidámsága. az elmélkedés (mint kiderült tegnap, gondolkodó tipus vagyok - ezt tudtam, csak konfirmálódott - de jó volt az ifi :D). került még limonádé édes-savanyúsága, ízek kóstolgatása, a szabadság szele, meg sok egyéb ebbe a napba. s hol van még a vége? :)