Ernyő...

hát megint ernyő nélkül voltam...
jobban megfogalmazni talán most sem tudnám, mint akkor...

a legfájdalmasabb az egészben az, hogy megszoktam, hogy "nem történik semmi." kérek én, meg hiszem is hogy lesz valami, meg változás, legalábbis úgy gondolom, hogy hiszem.
de a tegnap d.u. rájöttem, hogy nemigazán...
persze, örülök: lesz lelkipásztor, meg bemerítés (!)

néha talán nem is rossz szembenéznünk önmagunkkal...