Gondolattöredékek... (6.)

>> 2009. június 11.

néha az élet olyan, mint esőben végigmenni az utcán. tócsák mindenfelé. kerülgetni őket - egy lépést tenni egyszerre. s azt az egyet látni csak. s miután megtettem, jön a következő. a cél világos - hazaérni. az út folyamatosan bontakozik ki: egyszerre egy lépés. mert csak mikor azt az egyet megtettem csillan meg a víz színe az úton az estben...
s néha ugrani is kell. mint ahogy az életben is vannak olyan lépések, amelyek megtétele csak hittel lehetséges - ugrás a bizonytalan biztosba.
Láthatatlan kéz terelget. Jelenléte fényében csillan az elegendő fény a következő lépéshez. Mindig csak egyhez: a következőhöz...

2 Hozzászólás:

Kriszta 10:36 du., június 11, 2009  

olyan szépen írsz...

Adona 10:49 du., június 11, 2009  

köszönöm...

ez egy ajándék, amit kaptam, egyre inkább úgy látom...

és az igazság az, hogy nem mindig könnyű megfogalmazni azt, ami nekem személyesen mélyreható üzenet... bátorság kell ahhoz, hogy amikor aktuális, akkor kiírni ide...

  © Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP