Van az úgy...

hogy az ember nem tudja, mi baja. vagy nagyon is tudja, csak nem tudja, mit kezdjen magával. tudom, hogy ez nagyon világos volt, de most nem vagyok képes másként fogalmazni. végülis nem tudom, jó-e egyáltalán írni ilyenkor.

és program zsúfolásig, ide rohanni, oda menni. de azért le is csendesedni. készülni a szolgálatra. meg a hétvégére, lesz tevékenység elég, aludni sem ártana egy jót, de nincs mikor.

közben irogatok.

meg rendbeteszek néhány elromlott dolgot, és alig varom már, hogy működőképes legyen, mert nagyon élvezem bügyüzgetni.

és elmélkedek egy mondaton, amit valaki (már nem is tudom ki) mondott vagy 8 hónappal ezelőtt nekem, akkor lejegyeztem, most meg újra ráakadtam.

és újra előjött bennem egyik hobbim :) ez nem annyira látványos, de én nagyon élvezem, csak nem tudom, hogyan is álljak hozzá. mert ehhez sokmindent kell bújni, hogy boldoguljak, de élvezem az ilyesmit, meg kihivás is számomra, szóval, töröm rajta a buksimat.

meg a meleg nyári idővel újra kezdődtek (vagy folytatódtak) a légkondis sztorik. meg a fejfájás (szó szerint). és vállfájás. és egyebek ebből a családból. meg a tárgyalások, hogy így fújjon és ne úgy mozogjon...

jöjjön már egy szabadnap!!!!