Ma... holnap...

valahogy érdekes észlelni azt, hogy mások hogyan gondolkoznak a válságról. talán ma ébredtem rá először ennyire mélyen, miről is van szó...
néha megfordul(t) a fejemben, hogy nem passzivitás nem aggódni? mégis örülök annak, hogy ilyen hatalmas Istenem van! tanulgatom közben, hogy "hagyd Istent Istennek lenni"...
közben gondolkodom azon, mit hoz a honap. nem kétséges számomra, hogy közel van a Vőlegény!

talán az egyik dolog, ami nagyon is megmaradt bennem az elmúlt hétről az volt, amikor arról beszéltünk, hogy a gyülekezet a menyasszony. és a héber kultúrában ez egészen mást jelentett mint nálunk.
ott egy évet tartott a jegyesség. a menyasszony feleségként volt tekintve, de nem laktak együtt. mindketten készültek a másik számára. ebben a periódusban minden "szeplő" felszínre került. a menyasszony készült a vőlegény számára, a vőlegény pedig készítette a házat, ahol majd lakni fognak. vagyis a vőlegény apja készítette. nem lehetett tudni a menyegző napját. mikor a vőlegény apja kész volt a házzal és ezt megmondta a fiának, a vőlegény elment a menyasszonyért...
ezeknek a fényében egészen más fényben látok igéket, ígéreteket ("az én Atyámnak házában sok lakóhely van", "senki nem tudja mikor, még a Fiú sem", "a menyasszony elkészült")