Egy kicsit a csendből

néha Isten szavak nélkül hagy... egyszerüen üzen valamit és nekem már nem marad semmi hozzászólnivalóm. és néha nagyon elképzelhetetlen úton találja elmondani... mint például ma. a kidobandó szemeteszacsival... kivettem a vedrecskémből, ami amúgy már dugig volt. és ahogy ránéztem, láttam, hogy van még benne hely. a zacsi, míg benne volt, felvette a veder formáját. de a papírcsík nem lett görbe, a pálcika sem. a zacsi is kirúgásra készen próbált daccolni a rákényszerített helyzettel...
akárcsak én is néha. kikozmetikázom az alakot, de belül nem hajlik, nem törik meg, csak a megfelelő pillanatra várva húzódik meg ez-az... pedig Te átformálni akarsz, nem csak alakba önteni... belül, teljesen másat...