Utolérhetetlen
>> 2008. április 11.
valahogy mindig sikerül elmaradni a tennivalóimmal otthon, mert halaszthatónak tekintem őket. nem mintha nem lennének azok, csak kezdem már megsokalni, hogy mindig azt halasztom el, amit nagyon szeretek csinálni...
közben egy tulipánéleten elmélkedem meg gyönyörködöm...
és már kezdtem furcsálni, hogy jól alakul minden, mirefel tessék neked öröm, bonyolódnak egyszerü dolgok. miért is ne, ugyebár. mint mondta valaki, nem habostorta az élet. vagy mégis az?
aztán néha jó nem körülnézni, mert a szem az valahogy automatiksan szelektál és csak azt látja meg, amitől semmirevaló kedve lesz az embernek...
2 Hozzászólás:
Az utolsó mondattal nem értek egyet, mert a bejegyzéseid alapján, pont hogy azt szoktad meglátni, amitől jó kedve lesz az embernek...vagy csak azt írod le? Mindegy. Ezért is szeretem a blogot, mint olyat, mert arra késztet, hogy inkább a szépet lássam meg, írjam le. Nem mintha én nem látnám a többit...
most valahogy nagyon csapnivalo kedvem volt, az biztos :D
Megjegyzés küldése