A fű se nő

úgy látom. a gondolatok bennem kalandoznak, néha szállást vesznek, érlelődnek. történnek dolgok. csak valahogy úgy, hogy ha megpróbálom megfogalmazni őket, akkor egyszerre elszáll a varázs. egyáltalán nem is tudom, meg lehet-e fogalmazni őket. vagy szavakba foglalni. vannak. sejtések, felvillanó ötletek formájában. amolyan milenneha? alakban. és most jó így tartani őket. nem konzerválni, csak hagyni őket érni, talán kiszürődni az érdemesmegtartani? lyukacsain át... jó kicsit kikapcsolni a hálót és engedni, hogy senkiselátott, megvalósítható dolgok fogjanak körvonalat. feltöltődni. és rájönni, hogy mi az, ami feldob, kimozdít, lendületbe hoz... túl a magamállította kereteken túl megtalálni amit keresek. csak úgy, rábukkanni - s hagyni, hogy helyretegye bennem ami elkallódott...

a fű se nő. csak a tulipán nyitogatja titokzatosan a szirmait (de erről talán majd máskor). hát nincs konkrét, amiről írhatnék. ilyen érthetetlen gondolatmenetre futja csak...