Mostanában el-el...

töprengtem azon, hogy mennyi mindent kaptam. néha szavak nélkül, csak ámulattal nézem, számolom az áldást. s megállok, mert úgy látom, máris sok, pedig csak most kezdtem el...
s mégis számontartom azt, amit úgy érzem, elvárhatok (csak azt nem tudom, miért?), kijár nekem (ha másnak igen, nekem miért nem?)...

furcsa ez a szelektív listázás. sokat van előttem az, ami keveset kéne...

s ha netalán megkapok valamit, amit KELL, akkor elkönyvelem simán, hogy na ezzel is megvolnánk... mintha csak ez annyira természetes lenne...