Még mindig a hétvégéről...
>> 2008. április 1.
a sok-sok séta közben magával ragadott az épületek szépsége, fensége... néha szó nélkül hagyott... és megfogalmazódott bennem, azaz szinte villámcsapásként ért: ha ezek az építmények ennyire elámítanak, akkor milyen lesz ha meglátom amit Isten készített? "amit szem nem látott..."
és azért is hálás vagyok, hogy az én Istenem nem távolságtartó... a templomok magasztossága, aranyozott kupolája olyan hidegnek mutatja Őt... pedig neki kiönthetem a szívemet, elmondhatom, mi fáj, mi bánt... lecsendesedhetek nála...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése