Gyereknek lenni

újra kész élvezet volt. tegnap este kisvonatoztam, építőkockáztam. Csengének építettem tornyot, míg ő mással volt elfoglalva, de én nagyon élveztem. úgy éreztem, újra gyerek vagyok. ugyanis mindig is szerettem ilyesmivel játszani, csak akkoriban nem volt még fából, na meg lego, így általában a kisebb unokatesóimnak volt, én meg már akkor túl nagy voltam ahhoz, hogy nekem is "beszerezzenek" ilyet. na de az este Csenge kiborította a doboz építőkockát, így volt alkalmam nekem is földönülve építkezni. :) na meg persze meséltem előtte még egy sort, igen értelmes beszélgetést folytatva a "mindenttudó" kisasszonnyal, aki igencsak meglepett a tudományával. nem néztem volna ki a kisemberből ennyi mindent. ja, és összeállítottam a kisvonatot és körülvittem ott (Csenge rá se hederíntett), de Anita aztán pályát épített neki híddal meg egyebekkel felszerelve :)