Ünnepvég

lett lassan... mind2 este (a mait kivéve tehát) kántálni voltunk, a létszám 16 körül mozgott... első alkalommal fél 5 felé kerültem ágyba, de tegnap már 8 után mindjárt itthon voltam. a leginkább talán a tegnap esti látogatás maradt meg bennem a sokgyereket nevelő családnál. úgy igazán az, ahogy a kis Sami fogadott...

nem tud beszélni még, pedig már több műtéten is átesett, és most azt mondták, hogy nem is fog, mert a hangszálak is sérültek... de mindennek ellenére nagyon sokat mosolygott, látszott, hogy örül nekünk. és mikor elbúcsúztunk, még puszit is kaptam! és feltétlenül még1szer az ölembe kéreszkedett...
ürölni igazán csak így érdemes. midnent beleadva...