Kicsit máról

bár többet ültem a kocsiban, mint amennyi időt az uticélnál töltöttem, megérte. hunyadra mindig is szívesen mentem és sok szép gyerekkori emlékem köt oda. mama meg tata mindig szívesen lát és a mai nap is szép volt. a nap szpecialitása a

béles volt, de éppúgy beillene ebbe a szerepbe a rongyos-palacsinta is vagy a finom töltöttkáposzta is. és megemlíteném talán a galambokat,

akik rendszeresen vendégeskednek a teraszon. na meg a fákat, amelyeket megült a fehér lepel az út mentén (a kép kissé elmozdult, mentségemre szolgáljon, hogy mozgásban levő kocsiból, az ablakon keresztül fotóztam)

aztán még volt egy csomó minden, amin elmélkedtem. részben egy jó késő esti beszélgetés nyomán. de ezt nem részletezem. meg szeretnék kicsit elcsendesedni, egyrészt mert közeleg az év vége, másrészt mert ideje rendbetennem ezt-azt magam körül-belül...