Különleges estém

volt a tegnap. már a gyüliben is nagyon jó volt, de most éppen nem arról akarok irni, nem mintha nem lehetne róla, hanem mert azt még meg kell emészteni és azt jobb magamba s magammal, meg magamnak tenni.
na de hazafele, bár kicsit megkésve s tán feléről lemaradva egy koncert hangjai másztak a fülembe. már amikor olvastam róla azt mondtam, nem szabad kihagyni. mert ugyebár nem mindennap hall az ember... na de ne vágjak a közepébe. csak szépen módjával. azaz sorjában. :)
a főtérre vagy pontosabban a katedrális előtt szinfónikus zenekar. sokat nem láttam belőle, mert ültek a művészek (csak a vonók csillantak meg néha a fényben), na meg a karmester magaslott ki (kecses mozgásait figyeltem). meg persze a kórus, mely a katedrális lépcsőin állt. a nézőközönség is állt és sokan voltunk.
a zene - profi volt. jobban leirni nem tudom, mert elég nehéz. s a vége... hm... :) mert megszólaltak az ágyúk :D. igen, igen, ágyúk, csak úgy belerobbantak a zenébe, de nagyon jól hangzott. meg persze a harangok is. és csak szólt, szólt a harangszó. és közben tüzijáték volt. :) és a harangok szóltak... sokára halkultak, hallgattak el csak... szóval - minden pénzt megért. pedig ingyen volt :P

amit még megfigyeltem:
- riadt madrak szárnycsapásait...
- hangszerrel hátukon/kezükben távozó művészeket...
- hárfákat s hogy szempillantás alatt bevonták ket a végén...
- papokat hosszú, fekete ruhában, amint épp elismerően s tetszően bólintanak: ez jó volt...

u.i.: a Filarmonika játszotta, a mű: 1812 nyitány (Piotr Ilici Ceaikovski), mégpedig ahogy az eredeti van: harang s ágyúszóval :D